Egyre kevesebb a pap? Mit tehetünk? 3. – Gyorgyovich Miklós a hitünk megfogyatkozásától tart
Paphiány – általános elvilágiasodás – a Lélek ott fúj, ahol akar – id. Gyorgyovich Miklós gondolatai:
Amikor bűnbe esett az ember, ígéretet kapott a Megváltóra. Az ószövetség idején az egyistenhívő szövetséges nemzet körében Lévi fiai voltak a papok. A próféták kiegészítették, ha kellett, helyes irányba terelték a papok tevékenységét. Krisztus eljövetelekor Keresztelő Szent János készítette elő az Úr útját. Krisztus folytatta, és tanításával, életpéldájával mutatta, csodáival, gyógyításaival hitelesítette is, amit mondott. Halála után volt az akkori világ szolgálatára tizenkét apostol meg hét, általuk választott diakónus. A munka és az egyház nyilván igényelte, hogy számuk gyarapodjék.
Mit mondott Jézus? Azt nyilatkozta, hogy „az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás urát, küldjön munkásokat az aratásra.” (Lk 10,2)
Koronként és világrészenként hullámzó volt a papi hivatások száma. Franciaországban, melynek földje az egyház elterjedésének szinte bölcsője, ma óriási mértékű az elvilágiasodás. Kevés a pap, alig is van. S nem látszik a tendencia vége. Magyarországon ma még jobb a helyzet, de vidéken már elég nagy hiány mutatkozik papokban, és tudomásom szerint kilenc budapesti plébániának sincs már papja. Nem ismerjük a jövőt, de biztató jeleket se látunk.
Az alábbiakban minden logikai szerkezetet mellőzve adok néhány támpontot, amelyek mentén talán érdemes elgondolkozni a helyzet változtatása érdekében.
1. Kétezer éve tudjuk, hogy mit kell tennünk, ha az aratnivaló sok és a munkás kevés. A mi Urunk, Jézus Krisztus világosan fogalmaz. „Kérjük az aratás urát, hogy küldjön munkásokat az aratásra.” Kérdezem minden katolikustól: Megtesszük, hogy naponta imádkozunk papi hivatásokért? Hát tegyük ezután!
2. Minden kegyelem. A hivatások száma és kiteljesedése is az. Hisszük-e, hogy Isten kegyelméből támadnak a hivatások? Bízunk-e Isten Gondviselésében?
3. Japánban évszázadokig nem volt pap, mert mind vértanúhalált halt. Titokban mégis fennmaradt a megkereszteltek közössége. Pedig nem volt papjuk!
4. Egy számomra máig meghatározó idős pap mondta: Budapestnek elég hét pap, de az pap legyen.
5. Egy plébános, akinek a szava szintén súlyosan esik latba előttem, azt fogalmazta meg a minap, hogy két dologért mérhetetlenül fontos imádkozni: A jó halál kegyelméért, és papi hivatásokért. Tesszük?
6. Szent Pál írja. „Ahol elhatalmasodott a bűn, ott túláradt a kegyelem.” (Róm 5,20) Hisszük-e, amit Pál mond, és hisszük-e, amit a II. vatikáni zsinat mond: „Vallanunk kell: A Szentlélek mindenkinek módot ad arra – Isten a tudója, miként – hogy a húsvét titkában részesedjék.” (GS 22,40)
7. Megfogyatkozott volna a hitünk a civilizációs zaj miatt, a komfortunk rabszolgasága miatt, a felvilágosodás hozta elistentelenedés következtében? Sodródunk?
8. A KEK szerint is minden hívő az általános papság részese. Közülük válnak egyesek az isteni hívásra hallgatva a szolgáló papság részeseivé. Megtesszük mindazt hívőként, amit egy általános pap tehet?
9. Él-e a klérus azzal a gyakorlattal, hogy akit lehet, diakónussá szentel, és akit lehet, azt akár áldozó pappá?
10. Egyes (idősebb) nős férfiak pappá szentelése olykor felmerül. Azonban ma normál körülmények között sajnos nincs mód a papság létszámának ilyen módon történő növelésére.
11. Jobban kellene Krisztusra figyelni, őt követni, az egyháznak ügyelni arra, hogy ment maradjon a gazdagságtól. Az átlátszóság, a szentség talán vonzóvá tenné a papi hivatást. Imádkozzunk Ferenc pápával közösen a szegény egyházért!
12. A máriás papi lelkiség és sokan mások is tudatában van annak, hogy meghatározó jelentősége van az utolsó időkben (2000 év óta) annak, hogy szent papjai legyenek az egyháznak. Vegyük komolyan meggyőződésüket.
13. Értem én a püspököt, aki joggal nyilatkozza, hogy nincs neki papraktára, honnan adjon papot egy üres plébániának. Megértem azt is, aki azt mondja, hogy a pap túlterheltség miatt halálosan megbetegszik, ám a leterheltség egyre csak nő el egészen odáig, hogy a franciáknál (és ki tudja még hány helyen) közös bűnbánati liturgia van, személyes gyónáshoz nincs elég pap. Megértem azt a főpapot is, aki jó negyedszázada vallotta, hogy az egyház az a zárt akol, amelyben a pásztorok körbe-körbe terelgetik a nyájat. De megértem azt a papot is, aki azt nyilatkozta, hogy ha pap leszel, lenyúzzák a bőrödet a hívek. Ám ha nem akarod, hogy lenyúzzák, ne menj papnak. Ezek is a paphiány vetületei különféle nézőpontokból.
14. Az előzőeket tudva és megértve azt kell gondolnom, hogy a Gondviseléstől remélhető a kérdéskör megoldása. Hozzá viszont csakugyan imával kell fordulnunk segítségért.
id. Gyorgyovich Miklós (71) ny. publicista, a Távlatok c. jezsuita folyóirat lektora, társszerkesztője, számos cikk és néhány könyv szerkesztője, írója. (1000–2000 Jubileumi évkönyv – Szalai Olgával, A Biblia válaszol – Vigyázó Gabriellával) Több száz könyv nyomdára való előkészítésén dolgozott.
Kép: Pixabay
Tweet