Élet a lepratelepen – Ljuba néni
Ukrajna egyetlen lepratelepe, Kucsurgán, munkatársaink által gyakran látogatott hely: Hánykovics Leonárd és csapata rendíthetetlenül rója a kilométereket, hogy újból és újból találkozzon a telepen élő leprás betegekkel. A kucsurgániak közül érdemes megismerni Ljuba nénit. Az idős hölgy jó példája annak, amikor maga a bajba jutott segít másokon.
A lepra a legtöbbünk szemében félelmetes, legyőzhetetlen kór, amelytől távol kell tartani magunkat – minél messzebb, annál jobb. Hánykovics Leonárd azonban régóta az ellenkező irányba halad. Meggyőződése, hogy Isten feladattal bízta meg: látogassa és segítse a leprás betegeket, vigyen nekik segélyt, és foglalkozzon lelki problémáikkal is. Régóta végzi már ezt a munkát, és nincs benne semmiféle félelem, hogy elkaphatja a betegséget. Ma már a lepra, ha nem is gyógyítható teljesen, de kezelhető, és ebben az esetben nem is terjed. „Van egy fotó, ahol egy nyolcvanöt éves leprás néninek adok puszit. Na, ettől sokan elborzadnak. Én viszont hiszek” – mondja Leonárd.
A kucsurgáni lepratelepen élők között bizony sok az idős ember, még olyan is akad, aki hatéves korában került ide, és nyolcvanévesen is itt él. A 81 éves Ljuba néni is közéjük tartozik. Férje, Misa bácsi néhány hónapja halt meg. Mindketten gyerekként kerültek a kucsurgáni lepratelepre, tulajdonképpen itt élték le az életüket is. Leprás betegként házasodtak össze, akkor még a Szovjetunióban. A szovjet vezetés akkoriban nem engedte meg, hogy a leprások gyereket szüljenek, mert attól tartottak, hogy így a lepra öröklődik, és tovább fertőz. Ha mégis kiderült, hogy egy leprás nő várandós, a hatalom abortuszra kényszerítette. Így aztán Misa bácsi és Ljuba néni házaspárként ugyan, de gyermektelenül élte le az életét.
A hatvanas-hetvenes években a kucsurgáni telep a maihoz képest sokkal rosszabb körülmények között működött, ami részben a Szovjetunió gyógyszerhiányának volt köszönhető. A leprások többségének végtagjait gennyes és kezeletlen sebek borították. Több száz betegnek kellett naponta átkötni ezeket a sebeit, Ljuba néni pedig jelentkezett a feladatra. A nála betegebbeken segített és látta el az ápolónők munkáját.
Ma már nem ő segít, hanem Ljuba néninek segítenek. Özvegyen, magára hagyatva él, és ebben a szomorú helyzetben nagy örömet okoz neki, ha valaki leül mellé és meghallgatja. Leonárd és munkatársai éppen ezt teszik: igazi vigaszt nyújtanak Ljuba néninek, aki az évek során férjével együtt megtért. Most már tudja, hogy van reményük, hogy lehetősége lesz újra találkoznia elhunyt férjével Isten Országában. Ott és akkor, már leprás sebek nélkül.
A Kelet-Európa Misszió egy keresztény karitatív szervezet, amely Magyarországon 1992 óta működik alapítványként, és része egy nemzetközi missziós partnerhálózatnak. Munkájuk felekezetközi alapokon nyugszik. Céljuk Jézus Krisztus evangéliumának hirdetése és a szükségben levő emberek gyakorlati és anyagi megsegítése. Tevékenységeiket az alábbi országokban fejtik ki: Magyarország, Albánia, Románia, Szerbia, Koszovó, Ukrajna.
Önkénteseket és adományokat szívesen fogadnak!
Számlaszámuk: K&H Bank Rt. 10200847-32413511-00000000
A cikk és a kép forrása a Kelet-Európa Misszió weboldala.
Hasonló témájú írásaink:
Margit élete – Vasárnap is segíthetsz!
Nyolc gyerek, tizennyolc négyzetméter
Tweet