Talita

Napsütéses nap van. A busz nem várta be a vonat érkezését Kisteleken, de egy kedves helybeli felajánlja, hogy elvisz az ópusztaszeri plébániára, ahol Antal Imre atya vár rám. Ő négy település: Ópusztaszer, Pusztaszer, Dóc és Baks plébánosa múlt év augusztusa óta.

Amint megpillantom a plébánia épületét, a látvány magával ragad, mert egyszerre tekintélyt parancsoló, nyugalmat sugárzó, és mesébe illő. A ház egy nagy, zöld mező közepén áll, falai körül virágok, belül még az ismeretlen. Az ismeretlenség érzése Antal Imre atya kéznyújtásával szertefoszlik. Beinvitál, leülünk. Meglepődöm, mennyire fiatal. Majdnem ki is mondom, amit gondolok; hogy már értem, miért elevenedett meg a hitélet Bakson, miért is járnak hétről-hétre egyre többen templomba. Beszélgetni kezdünk.

– Az embernek egy faluban a templomtorony tűnik először a szemébe, ez ugye Bakson sokáig nem volt – kezdi Imre atya. – Minden emberben benne van a természetfölötti utáni vágy, egy hit. A kérdés csak az, hogy megvan-e a lehetősége arra, hogy közösségben is megélje. A hitünket bárhol megvallhatjuk, akár egy házban vagy a kocsmában is, de szükség van egy igazán méltó helyre, ahol együtt imádkozni is lehet. Most, hogy Bakson felépült az új templom, úgy látom, nőtt a lelkesedés. Többen járnak templomba, bár így sem túl sokan, 70 és 100 között ingadozik a vasárnapi szentmisére járók száma, igaz, sok keresztelő is volt azóta. Nagyon fontosnak tartom, hogy érezzék az emberek a pap segítő szándékát. Azt, hogy milyen bajok, nehézségek vannak egy családban, egy emberi életben, ők maguk is tudják. Ha szidnám, vagy kritizálnám őket, azzal nem segítenék. Nekem az a feladatom, hogy felhívjam a figyelmüket a jó és a rossz közötti különbségre. Segítenem kell őket abban, hogy megtalálják a helyes utat. És a keresésben mellettük kell állnom.

– Hogyan lehet közösségeket építeni, olyan embereknek is segítséget nyújtva ezzel, akik nem járnak templomba, vagy még nem járnak?

– Vannak civil szervezetek, működik a karitász is. De Bakson a közösségépítéssel hosszú ideje nem foglalkozott senki. El voltak hanyagolva ezek a települések. Azt mondták nekem, mielőtt idejöttem, hogy semmit nem lehet kezdeni itt, nem is tudok majd megélni, mert nincsenek hívek. Most azt látom vasárnap, hogy tele van a templom. Tehát össze lehet az embereket fogni, csak foglalkozni kell velük. A személyes beszélgetés sokkal többet ér, mintha csak a templomban kihirdetek ezt vagy azt. Most épp ez a feladat. A közösség, a hitélet felépítése. Az első lépés az volt, hogy kapcsolatot teremtettem az emberekkel. Karácsony után elindultam, házról házra jártam. Ahová beengedtek, oda bementem. Ha kérték, megszenteltem a házat, beszélgettünk, ismerkedtünk. Megismertem a gondjaikat, megtudtam, mire van szükségük. Fontos volt számomra, hogy tudják, nem nekik kell alkalmazkodniuk hozzám. Szerettem volna, ha érzik, hogy van egy ember, aki foglalkozik velük, szívén viseli a gondjaikat, bajaikat, és segíteni akar. Ebből áll ez az egész. Minden szervezetnek, legyen az civil vagy egyházi szervezet, valójában az a célja, hogy az emberek azt érezzék, nincsenek egyedül.

– És a fiatalok?

– A fiatalság részéről is nagy vágyat és lelkesedést érzek. Akik nincsenek még megkeresztelve, meg akarnak keresztelkedni. Szükség van olyan világi emberekre, akik segítik a papokat a munkájukban, hiszen kevés a pap. Sokan meghátrálnak a papi hivatás nehézségeitől.

–Volt olyan pillanat, amikor Ön is azt érezte, hogy nagyon nehéz feladatra vállalkozott?

– Nem, még nem ijedtem meg a feladatoktól. Tény, hogy nem könnyű emberekkel foglalkozni. Nemrég bejött egy nagyapa, hogy az unokáját kereszteljem meg. Beírtuk az adatokat, vasárnap lett volna a keresztelő, mindent előkészítettem. Szombat este hívott, hogy kiderült, már meg van a gyerek keresztelve…

– Milyen indíttatásból lett pap?

– Soha nem akartam más lenni! Tetszett a papok munkája, már kicsi gyermekkorom óta csodáltam őket. Bakson, amikor átöltözöm mise után, és kijövök, még mindenki ott vár. Ez nem mindenhol van így! Akkor beszélgetünk, együtt vagyunk még egy kicsit, és ez nagyon jó!

Fodor Éva

Kapcsolódó cikkünk: Imre atya kuglófja
http://www.talita.hu/index.php?option=com_content&view=category&layout=blog&id=41&Itemid=67