Első szerelem 6. rész – Epilógus
Új sorozatunkkal arra biztattuk olvasóinkat, hogy írják meg első szerelmük történetét. Műfaji kötöttség nélkül… Most Keresztesi Réka írásának befejező részét közöljük.
Néhány házibulin összefutottunk még Gerendás Lacival, de igyekeztük elkerülni a másikat. Sosem beszéltük meg szerelmünket.
Laci 17-18 éves lányokkal kezdett járni. A bulikon kábultan vetette magát az aktuális nője karjaiba. Nyíltan, mindenki szeme láttára élte a nemi életét.
Gimnáziumba kerültem a megyeszékhelyre, új arcok, új kihívások. Lassan elfelejtettem Gerendás Lacit. Mégis, évekig meghatározta a fiúkhoz való viszonyulásomat. Egészen komolyan azt gondoltam, hogy képtelenek őszinte, mély érzelmekre. Kizárólag akkor maradnak egy lány mellett, ha az biztosítja számukra a szexuális kielégülést.
Nem találkoztunk 18 évesen a mólónál. Véletlenül kerültünk ismét kapcsolatba, húszéves korunkban. Egyetemre jártam, nyaranta Balaton parti, éjszakai éttermekben vállaltam munkát, hogy pénzhez jussak. Laci éppen a szemközt üzemelő pizzériában szolgált fel. Különös érzés volt újra látni. Serdülőkori, finom vonásai férfiassá keményedtek, izmai még kidolgozottabban feszültek. Kopaszodott. „Jézusom, mitől kopaszodik egy húszéves? Ennyi tesztoszteronja van? Mondjuk azon nem csodálkoznék. Na, mindegy, mára olyan mindegy.”
„Persze, az elmaradhatatlan barátnő, aki most is idősebb érte jön hajnalban, munka után. Ja, ez jöhet az anya-fiú kapcsolatból, hiába, mégiscsak ő volt az egyetlen, akire gyerekkorában számíthatott, akivel azonosulhatott az állat nevelőapja mellett élve. Mindegy.”
Sok volt a vendég, folyton szaladgáltunk mindketten, de néha, egy-egy percre megálltunk, ilyenkor találkozott a tekintetünk. Váltottunk pár jelentéktelen szót is. Közben kiderült, pincérlány társammal is volt korábban kapcsolata. Kriszti elmondása szerint futó kaland mindössze. Laci akkor is állandó barátnőjével élt, aki eltartotta, és akit folyton csalt, mert nem tudott ellenállni a szép lányoknak, így került a képbe Kriszti is, aki szerint, aki nem fekszik le Gerendás Lacival, az nem nő. Neki nem lehet nemet mondani. Laci pedig a szerelemről nem tud lemondani.
„Szerelemről?! Ó, te szegény, szegény Gerendás Laci! Talán akkor, hat évvel ezelőtt még sejtettél valamit az őszinte érzelmekről, akkor, amikor úgy hitted, bármi lesz is, két szerelmesnek felnőttként egymásra kell találnia.”
Megértettem, hogy Laci kitartott férfi lett. Idősebb nők kegyeltje, akik eltűrik a hűtlenkedését, csak hogy maguk mellett tudhassák a megkopott szépségű, eltorzult személyiségű fiút.
– Szomorúak a szemeid, amikor rám nézel – kérdezte egyik alkalommal Laci.
– Szomorúak – válaszoltam.
– Hogy élsz mostanában, van barátod? – kérdezett újra.
– Van.
– És Laurának, a pultosnak?
– Neki több is.
– Ilyen nagy királynő?
– Királynő? Az a királynő, aki egy nála tíz évvel idősebb, nős ember szeretője, és mellé talál szerelemnek hazudott kalandokat?
Laci elpirult. Többet nem kérdezett.
Keresztesi Réka
(Vége.)
Tweet