Talita

Első szerelem – Laci

Háromkerekű biciklit kaptam, fűzöld színű a váza, az ülése pedig piros műbőr. A kormány fogantyúja is piros. Szombat délután van, és én büszkén száguldozom a járdán a háromkerekűmmel. Apám a sarkon ácsorog, vigyáz rám.

Vad lendületemnek célja van. Azt szeretném, hogy Mátyás Laci, aki az utcán biciklizik igazi kétkerekűvel, észrevegyen.

Laci három házzal lakik arrébb, és négy évvel idősebb nálam. Legalább hétéves, mert én legalább három vagyok. Szőke haja van és kék szeme. Az arcára egyáltalán nem emlékszem. Keskeny, annyi biztos csak. Ő az első szerelmem. Azon kívül, hogy apám kedvéért ácsorgok a kerítésünk sarkában minden délután, mindig reménykedem benne, hogy esetleg Lacit is láthatom. Ez gyakran megtörténik, de nem annyiszor, ahányszor reménykedem benne. Ő is beáll az ő kerítésük sarkába, és akkor át tudunk kiabálni egymásnak. Az egész távolság nem több harminc méternél.

Lacival összebarátkozunk. Megengedik, hogy bejöjjön a kertbe, sőt a házba is. Következetesen papás-mamást játszunk. Ő a férjem, az öcsém pedig a gyerekünk. Házunk is van. Eleinte a zöldséges verem, ahol ráadásul nyáron lótetűt is lehet találni. A lótetűt Laci fogja meg, aztán befőttes üvegbe tesszük, és etetjük egy ideig. Aztán elengedjük, ha még él. Cserebogarat is lehet üvegben tartani. Azt is Laci fogja meg. A verem késő ősztől tavaszig nagyon hideg. Fagyoskodunk benne. Le kell hajolni, ha be akarunk menni az ajtaján.

Ugyanolyan kutyánk van, mint Laciéknak. Kis fehér keverék szőrcsomó, némi kuvasz vérrel. A miénket Bundinak hívják. Testvérek. Laci magyarázza, hogy nem kell félni a kiskutyától, amikor rám ugrál, vagy amikor a kezemet rágcsálja. Én hiszek neki, de félek. Ő kajla, önfeledt vadsággal játszik a kutyával. Csodálom és irigylem ezért. Az ő kutyája sokáig megvan. Bundit apámék elajándékozzák, mert megunják a visítozást, amit öcsémmel csapunk, ha a kiskutya a közelünkbe kerül.

A verem után igazi faházunk van. Apám építette a kerti szerszámoknak, a biciklinek. Nagyon jó kis ház ajtóval, ablakkal, valódi cseréptetővel. Nyáron a cseréptető a falakkal együtt sivatagi meleget áraszt, mert folyamatosan éri a nap. A házunk betonpadlójába az apám egy gurigával mintát is nyomott. És terasza is van a háznak, ugyanolyan betonból.

A házzal szemben van a hinta. Órákig hintázom, ha egyedül vagyok. Szeretem. Nem unom. Jó. Lacival is hintázunk.

Hozzá nem járunk. Csak ritkán. A szülei egész nap dolgoznak. Neki nincs testvére.

Egyszer, amikor kint esik az eső, kipakoljuk a szekrény alját, kiszedjük anyám régi ruháit, amiket még lány korában hordott, és beöltözünk. Öcsémet is beöltöztetjük lánynak, és feladjuk neki anyám magas sarkú cipőjét. Öcsém lánynak is nagyon szép. Szebb, mint én. Úgy szokott lenni, hogy a boltban, az utcán őt nézik lánynak, engem meg fiúnak. Anyám mindig kijavítja a néniket. Anyám legszebb régi ruhája egy fehér pöttyös, nyomott mintás, világoskék karton ruha. Fölül kivágott, alul nagyon bő. Van még egy fekete bársony kosztümje is, egészen rövid szoknyával. A bársony visszájának érintése nagyon kellemes. Hűvös. Anyám haragszik ránk a rendetlenség miatt. Lacit egy időre kitiltja tőlünk.

Laci szép fiú. Ha nagy leszek, ő lesz a férjem. Ezt elmondom mindenkinek. Kinevetnek, de ez nem fáj. Nem tudom, min nevetnek.

Laci mellett vannak más szerelmeim. Szécsi Pál, Szása, a „Találkozás a tizenharmadik kilométerkőnél” című jugoszláv partizános film főszereplője, Janek a „Négy páncélos és a kutyából” és az Angyal. Ezek is nagyon komoly érzelmek, de Laci az igazi. Ezt neki is elmondom. Arra kér, ha ez így van, és úgyis ő lesz a férjem, akkor mutassam meg neki a puncimat. Megígérem, hogy ha lesz rá alkalom, megmutatom. Amikor majd öcsémet kórházba viszik a bepisilés miatt, akkor. Ez már később történik, már legalább hatéves vagyok.

Öcsémet nem viszik kórházba. Laci egyre többször követeli, hogy váltsam be az ígéretemet. Egy forró nyári napon, a kisszobánkban, lehúzott redőnyök mellett megteszem. Laci egy darabig nézi, aztán én felhúzom a bugyimat.

Amikor iskolába megyek, Laci már nagyfiú. Ötödikes. A Neumann ikrekkel barátkozik, akik az iskola rémei. Két villogó szemű, kreol bőrű, nyurga gyerek, akiktől félek. Néha még átjön, de inkább már titokban, hogy senki ne tudja meg, egy elsőssel barátkozik. Az iskolában soha nem találkozunk, mert csak négy tanterem van, délelőttös-délutános váltásban járnak az alsósok és a felsősök. Amikor már gimnáziumba járok, néha a villamostól együtt jövünk hazafelé. Laci pincér lett. Lenézem emiatt. És már nem tetszik. Pedig szép, magas fiú, de a haját divatosra nyíratja. Aztán nagyon hamar elköltözik, megházasodik, születik egy kisfia, aztán elválik. Sokáig nem is látom.

Apám néhány éve azt mondta, hogy Laci meghalt.

Kóczián Mária