Talita

Első szerelem 1. rész – Gerendás Laci

  Új sorozatunkkal arra bíztatjuk olvasóinkat, hogy írják meg első szerelmüket. Műfaji kötöttség nincs. Terjedelem max 7000 karakter. Ha hosszabb, mint ez az első írás is, több részben közöljük. Az alkotók között egy, a  Vértes lábánál fekvő vendégházban több személyes hétvégét sorsolunk ki. Az írásokat a talita.hu(kukac)gmail.com címre kérjük beküldeni. Határidő: 2011. május 1.

Görög szobrokat megszégyenítő testalkatával kimagasodott osztálytársai közül. Hullámos, fekete haja kedvesen hullott homlokába. Finom metszésű arcából szinte világított halványkék szeme. Természetesen versenyszerűen sportolt, kalapácsvető volt. Az iskola minden lány tanulója első látásra beleszeretett. Kivéve engem. Már akkor sem érdekeltek az ostoba fiúk. Csakhogy Gerendás Laci nem volt ostoba. Elsők között volt a tanulásban.

Nem mondom, hogy egyáltalán nem érdekelt. Egy nap szomorúnak láttam, odaléptem hozzá, és mondtam néhány bíztató szót. Különösen reagált. Éreztette, hogy terhére vagyok, de nem akart udvariatlan lenni. Meglepődtem, mert egy izomagyú 14 évestől nem ezt vártam. Aztán hónapokig nem beszéltünk semmiről, éppen Jutkával, a barátnőmmel járt. Zsuzsától, a minden lében kanál intrikustól megtudtam, hogy elég nehéz családi körülmények között él. Nevelőapja folyamatosan bántalmazza az anyját. Nemrégiben majdnem nekiugrott a pasasnak. Kicsit más szemmel kezdtem méregetni ezután.

Jutka, a barátnőm szép és csinos lány volt, nagy mellekkel. Értett hozzá, miként emelje ki előnyös tulajdonságait. Hihetetlenül kacér volt, és úgy bánt a fiúkkal, mintha egész életében ezt tanulta volna. Hát mást nem is. Az összes irodalom dolgozatát én írtam meg. Meg a kémiát és a bioszt. A többiből megbukott. Sosem hittem el róla, hogy ennyire buta. Valahogy nem értettem, miért lehet olyan ügyes a szerelem dolgában. Bolondultak utána a fiúk. Igaz, én is tetszettem nekik, de nem vonzottam őket olyan ellenállhatatlanul. Jutkába még Gerendás Laci is beleszeretett.

Tavaszodott már. Jutka, Laci és annak barátja, Kálmi kíséretében megvártak az iskolaudvaron. Laci szólított meg:

– Lövészversenyre megyünk a hétvégén. Kellene a csapatba két lány. Jutka már elvállalta. Jönnél te is?

– Még sosem lÅ‘ttem.

– Én sem – nevetett Jutka.

– Nem gond, fÅ‘leg futni kell egy akadálypályán, és csak egy része a lövészet. Majd megmutatjuk – válaszolta magabiztosan Laci.

– Biztos vagy benne, hogy éppen ránk van szükségetek? – kérdeztem bizonytalanul.

– Az egész egy nagy buli lesz, ne aggódj.

– Rendben, de aztán ne hibáztass, ha nem nyertek! – feleltem.

Tetszett, a felkérés. Lám, engem választottak, pedig tudható, hogy lenne erre a feladatra nálam alkalmasabb lány. Éreztem a fiúk szimpátiáját, meg persze Jutka keze is benne lehetett a dologban. Jutka szerette, ha mellette vagyok olyankor, amikor hosszasabban kellett egy fiúval társalognia. Arcjátékával, szemkontaktusával, gesztusaival és mozgásával tökéletesen csábított, de ha meg kellett szólalni, biztosabb volt, ha nem marad egyedül a helyzetben. Többször is kerültünk már ilyen szituációba. Meg persze kicsit tartott is a beindult fiúktól. Számomra nem voltak maradéktalanul kellemesek ezek a közös randevúk. Ilyenkor a fiú is hozta az egyik barátját, aki általában cseppet sem volt vonzó a számomra. Viszont sokat tanultam Jutkától, az ő tudományából. Érdekes volt ez a mi kapcsolatunk. Szövetség inkább, mint barátság. Az osztály legcsinosabb és egyben leggyengébb tanulója, és a tehetségesnek tartott, csinos, de tartózkodó barátnője. A fiúk körében mindenképpen nyerő párosnak számítottunk.

Keresztesi Réka

(folytatjuk)