Emlékek palacsintasütés közben
Uram, sütöm a palacsintát házam népének,
s közben magam előtt látok
sok-sok nagymamát…
…hajdanvolt osztálytársnőimet,
régi szomszéd kislányokat, gyerekkori barátnőket,
amint szemüvegben, megvastagodott derékkal
buzgón dobják, töltik, hajtogatják a palacsintákat,
éppúgy, mint én.
Nemrégiben még copfos kislányok voltunk,
s nekünk sütötték a palacsintát a mi nagymamáink…
Uram, köszönöm egyik legnagyobb ajándékodat:
az emlékezést!
Köszönöm, hogy életem eseményei
nem rohantak el mellettem nyom nélkül!
Köszönöm, Uram,
hogy bár az előttem álló út már rövidebb,
mint amit eddig megtettem,
mégis, megtett utamat
kedves szavak és szívből jövő kacagások
tiszta kövei szegélyezik.
Köszönöm, Uram,
hogy rossz emlékeimet segítesz elfelejteni!
Köszönöm, hogy emlékeimben élnek
kedves szeretteim,
akik már az örök életben vannak!
Köszönöm, Uram, az emlékeimet,
amelyek alkalmas időben,
mondjuk, palacsintasütés közben,
előbukkannak,
s az öröm könnyét csalják a szemembe.
Ámen.
Döbrentey Ildikó: És képzeld, Uram… A 21. század zsoltáraiból c. kötetéből (Luther – Szent Maximilián – Ekhó Kiadó, 2011.).
Kép
Tweet