Talita

Építészinterjúk 3.: Műemlékek lapáton és a beimádkozott templom – Rainer Péter építész-belsőépítész

„A fundamentum Istentől való, / És Istentől való az akarat, / Mely újra építi a falakat. / Jönnek majd újra boldog építők, / És kiássák a fundamentumot, / S az erkölcs ősi hófehér kövére / Emelnek falat, tetőt, templomot.” (Wass Albert)

A címben szereplő szavak-fogalmak Rainer Péter nyugdíjas építész-belsőépítész-bútortervező, környezet- és műemlékvédő munkásságának akár kulcsszavai is lehetnek. Ugyanis harmincnyolc éve foglalkozik műemlékekkel, szakrális és világi építmények, épületek, belső terek védelmével, megmentésével, felmérésével, tervezésével, szakértésével, valamint bútorok, szobrok, tárgyak, fotók készítésével. A szobrok, tárgyak egy része az itt-ott – út mentén–erdőn-mezőn–építkezésen – kidobott és megtalált „limlomok” mentésével, felhasználásával áll össze művészi installációvá. Az utóbbi időkben pedig egyre több előadást tart a fenti témákban.

3hajós kápolna II. 2016.              Szentély-kapu, makett 2014.                               Kápolna, makett 2014.

A „Gyakorlati utópiák” című konferencián az Esztergom-Kovácsiban lévő, Szent István-kori templomrom megmaradásáért vívott küzdelem nehézségeit és bemutatásának lehetséges változatait tárta a résztvevők elé.

Idézet az előadásból:

„Professzor emerita dr. Prokopp Mária művészettörténész, dr. Horváth István régész, a Balassa Bálint Múzeum nyugalmazott igazgatója és minden, Esztergom kulturális épített értékeit féltő magyar kétségbeesve látja, hogy az esztergomi vasútállomás felújítása kapcsán zajló tereprendezés, útépítés figyelmen kívül hagyja az 1950-60-as években dr. Zolnay László, majd dr. Horváth István által feltárt és publikált európai jelentőségű, XI. század eleji, Szent Kozma és Damján orvosszentek tiszteletére épített, nagyméretű, két homlokzati tornyos, háromhajós plébániatemplom alapfalait. Pedig ez a terület – törvény szerint – Kiemelten Védett Régészeti Terület!”

A templomromot kettévágja és a nagyobbik részét úgy maga alá temeti a vasúti töltés, hogy azt nézni is fáj. A fenti képen látható, ahogy az újból feltárt romok – szakszerűtlenül letakarva – várják a jobb napokat. Rainer Péter skiccén pedig ez a mai állapot látszik felülnézetből.

A fenti konferencia, valamint a Hereditas Galériában látható kiállítása apropóján kértem Rainer Pétertől interjút.

Antalffy Yvette (A.Y.): A konferencián, az előadásodban elhangzott a beimádkozott templom fogalma. Mi is ez valójában?

Rainer Péter (R.P.): Mindegyik keresztény templomnak mérhető erőtere van. Mert egyrészt a magyar egyházak többnyire úgynevezett „vesszős ember” által kijelölt helyeken épültek, másrészt mert fennállásuk alatt sok ember imádkozott bennük, s az imák ereje összeadódott. A régi, olykor már elpusztult templomok helyének nagyobb az erőtere, mint az újonnan épülteknek, mert többen, többször, többet imádkoztak bennük. Röviden ezt jelenti a beimádkozás.

A.Y.: Építész-belsőépítész pályafutásod mely munkáit tekinted a leghangsúlyosabbaknak?

R.P.: A munkák két csoportba sorolhatók: megvalósultak és papíron maradtak, természetesen az utóbbiak vannak többségben. Munkáim elkészültét egyre kevésbé épülésük befejezése jelenti – mivel az elkészült ház köszönőviszonyban sincs a tervvel –, hanem a tervé. Kivétel, amikor én vagyok a kivitelező, ez háznál nemigen elképzelhető, inkább bútornál, tárgynál. Munkáimat valamiféle belső rendező elv szerint készítem. Műveim szinte a gyermekeim, ezért nem tudok – és nem is akarok – különbséget tenni köztük.

Bemutatok egy tucatot, íme:

A.Y.: Van egy része a kiállításodnak, amelynek a – kissé kétértelmű – Műemlékek lapáton címet adtad. Hogyan keletkeztek ezek az alkotások?

R.P.: Valamelyik régebbi közös kiállításra készülve, a padláson kutatva, a kezembe akadt egy törött nyelű péklapát, ez adta az ötletet. Azóta az épp veszélyeztetett – átvitt értelemben lapáton lévő – műemlék fotóját teszem a péklapátra és állítom ki, hogy minél több ember szeme – esze, szíve, lelkiismerete – akadjon meg rajta.

A.Y.: Háromhajós vagy három hajós kápolna?! Háromhajós templomokról már hallottunk, amelyek igencsak méretes építmények, de a kápolnáról kisebb terek jutnak eszünkbe. Hogy is van ez?

R.P.: 2014 nyarán Olaszliszkán voltam művésztelepen. Ott készítettem három kimustrált hajó – műanyag kajak – és faevezők felhasználásával egy kis kápolnát. Ebből már egyenesen adódott a szójáték, s lett a neve 3hajós kápolna.

Olaszliszka, 3hajós kápolna I., műanyag-fa-fém konstrukció 2014.

A.Y.: Szerényen és némi fanyar humorral a hangodban mondtad, hogy három díjat kaptál pályafutásod során. A legutolsót 2016-ban. Elmondanád, melyek ezek?

R.P.: 2009-ben kaptam Ferenczy Noémi-díjat. 2011-ben kaptam Életműdíjat – ez a nyugdíj –, ez biztosítja a megélhetésem, és 2016-ban kaptam Reitter Ferenc-díjat. Talán valami keveset elkövettem a szakmában.

A.Y.: Nagyapád a 120 éve született Gadányi Jenő festőművész volt. Az ő hagyatékát gondozva az évforduló kapcsán összeállítottál egy albumot a fellelhető műveiből. Ennek az albumnak a létrejöttéről érdeklődöm.

R.P.: Anyai nagyapám Gadányi Jenő (1896–1960) festőművész. Minden részrehajlás és elfogódottság nélkül állíthatom, a magyar művészek egyik legjobbja, annak ellenére, hogy sokan még a nevét sem hallották. Életében és halála után is szinte csak méltánytalanság, háttérbe szorítottság jutott osztályrészéül. Mind a mai napig nem kapta meg a neki járó elismerést sem a szakmában, sem a közéletben.

Gadányi Jenő: Tájkompozíció I. 1930 k.                                            Gadányi Jenő: Robbanó színek 1940.

Életművének közkinccsé tételét szorgalmazom jómagam és a Gadányi Jenő Alapítvány immár 25 éve. 2015 decemberében sikerült kiadni a Gadányi-könyvet – MMA pályázat és 12 támogató segítségével –, amely bemutatja életművét, és méltó emléket állít neki. Az album formátumú, keménykötésű, 256 oldalas, 260 színes képet, bibliográfiát, angol és német összefoglalót tartalmazó könyv a Gadányi Alapítványnál kapható. (Telefon: +36 1 355 2078; e-mail: rainerstudio@gmail.com)

Köszönöm a beszélgetést, és hogy mindezt elmondhattam.

Rainer Péter építész-belsőépítész (Budapest, 1949)

Indíttatás: anyai nagyapja Gadányi Jenő (1896-1960) festőművész.

Fontosabb végzettségek, jogosultságok:

1969. Bútorasztalos szakmunkás-bizonyítvány (szakma kiváló tanulója). Gimnáziumi érettségi.  1979. Belsőépítész tervező művész diploma (MIF). Mesterei-tanárai: Pogány Frigyes, Jánossy György, Szrogh György, Szalay László, Németh István, Mikó Sándor, Reimholz Péter, Vámossy Ferenc, Rubik Ernő, Csikszentmihályi Péter, Ferencz István. 1986. Közgazdasági, jogi, piaci és vezetési (menedzseri) ismeretek oklevél (MIF). 1990. Keresztény liturgiák építészete oklevél (BME Mérnöktovábbképző). 1991. Építész vezető tervezői jogosultság. 1996. Környezetvédelmi szakigazgatás-szervező diploma (Államigazgatási Főiskola Továbbképző). 2002. Műemlékvédelmi szakember diploma (BME). Belsőépítész vezető tervezői jogosultság.  2003. Színharmóniák tanfolyam oklevél (Szín és Fény Nemzetközi Alapítvány) 2005. Építész-, belsőépítész- és műemlékvédelmi szakértő.

Fontosabb díjak:

2009. Ferenczy Noémi díj; 2011. Életműdíj (nyugdíj); 2016. Reitter Ferenc díj.

Tevékenység:

Egyházi, világi, régi (műemlék), új, környezetbarát, energiakímélő építmény, épület, belső tér, táj építészeti és komplex tervezése. Szobrászkodik, fotózik. A fa mint anyag áll hozzá legközelebb.

Feladat és kötelesség:

Emlékeink, értékeink megmentése, a Gadányi-életmű közkinccsé tétele.

Csendben jegyzem meg, hogy a Szakrális Építész Konferenciáknak rendre ő a házigazdája. Magam az utóbbi két évben az ő meghívására voltam jelen ezen alkalmakon.

Antalffy  Yvette

(A képeket Rainer Péter bocsátotta rendelkezésünkre.)

A teljes interjú és szakmai életrajz a TÉR-Y-TŐ blogon olvasható.

Korábbi, építészetről szóló cikkeink:

GYAKORLATI UTÓPIÁK – MÚJDRICZA PÉTER ÉPÍTÉSZ, MŰVÉSZETI ÍRÓ

A KÁRPÁT-MEDENCE MAGYAR MŰEMLÉKEINEK MEGÓVÁSA – INTERJÚ KÁLDI GYULA ÉPÍTÉSSZEL

A KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG NAPJÁN: MEDGYASZAY ISTVÁN VÁROSI HÁZAIBAN

HULLY GULLY VAGY HOLY BIBLE AZ APOR VILMOS TÉREN?