Talita

Eretnekség-e a feminizmus?

“A nemzeti szocializmus ellen nincs szükségünk a támogatói által felhozott politikai érvek cáfolatára, egyszerűen elég rámutatni a holokauszt borzalmaira. A szovjet kommunizmus védelmezői is figyelembe vehetnék a gulagot. A feminizmussal kapcsolatban is elég annyit felhozni: 1970 óta ötvenmillió amerikai magzatot abortáltak” – írja a Crisis Magazine-on megjelent cikkében (Eretnekség-e a feminizmus) Donna Steichen, egy hazájában ismert katolikus szerző.

Steichen legismertebb műve az 1991-ben megjelent Ungodly Rage: The Hidden Face of Catholic Feminism (Istentelen düh: a katolikus feminizmus rejtett arca), amely kiváltotta a feministák haragját, és azóta is „ellentmondásosként” tartják számon. Emellett több másik könyvet is írt, és számos amerikai katolikus portálnak a szerzője.
A Crisis Magazine-ban megjelent cikkében Steichen rámutat: azt gondolhatnánk, a feminizmus csupán azért küzd, hogy a nőket ismerjék el egyenlőnek a férfiakkal, és minden lehetőség számukra is elérhető legyen, amit szeretnének, kedvük szerint bontakoztathassák ki tehetségüket és kapjanak egyenlő fizetést. Szerinte azonban nem csupán erről van szó, ráadásul a feministák kerülik, hogy definiálják ezt a szót. Ezért aztán a feminizmus mindig épp azt jelenti, amit az adott hozzászóló ért alatta.
Steichen ezért a maga számára úgy definiálja a feminizmust, mint ami szerint a férfiak és nők nem a biológiai és pszichológiai különbségek miatt viselkednek másképp, hanem a társadalmi kondíció miatt; a nők a patriarchális elnyomás miatt alulreprezentáltak a politikában, művészetben és a történelemben egyaránt; a sokgyerekes családmodell elvetendő, a kis család kellene hogy legyen a kulturális norma; igazságtalan, hogy a  szexualitásban egyenlőtlenség van, ezt mesterséges úton kell kiegyenlíteni; a nőknek elsősorban a karrierre kellene koncentrálniuk, nem a családra és gyerekekre; akik elsősorban anyaként tekintenek magukra, eltékozolják tehetségüket.
Steichen rámutat a feminizmus marxista gyökereire, több kulcsfontosságú feminista megnyilatkozást és szerzőt idézve. Például az amerikai National Organization for Women (NOW) 1966-os nyilatkozata szerint a szexuális forradalom minden társadalmi intézményt átrendez majd, a gyerekvállalástól az oktatáson, házasságon át a politikáig és gazdaságig.
Igaz, hogy az első feministák között akadtak, akik az abortuszt barbárságnak tartották, amit a férfi kényszerít a nőre. Ma azonban nincs egy olyan feminista társaság sem, ami nem támogatná a kormányzati fogamzásgátlás-támogatást vagy az abortuszt. A feminizmus pedig már a kezdetektől ellenségnek tekinti a házasfeleket. Ráadásul több híres feminista egyáltalán nem csupán a választás szabadságáért küzd: egyik leghíresebbjük, Simone de Beauvoir 1975-ös alapmunkájában (A második nem) leszögezi, hogy amíg a család és anyaság mítoszát nem romboljuk le, addig nem szűnik majd az elnyomás, és szó szerint leírja, hogy „nem szabad választást hagyni a nőknek”, mert akkor túl sokan választják a másik utat. Mások a prostitúcióhoz hasonlítják a feleség szerepét.

Steichen felmutatja a katolikus tanítást, összegzi a pápák tanítását XIII. Leótól VI. Pálig, és rámutat: II. János Pált kinevették, amikor azt mondta, a nőknek nem szabadna a vágy tárgyaivá válniuk, holott sok feminista is épp ezt hangoztatja. Az egyház azonban nem ellenséget lát a házastársakban, hanem egyenlő és ugyanolyan méltósággal rendelkező feleket, akik kiegészítik egymást. A szerző szerint nem szabad, hogy behódoljunk a korszellemnek és korunk gyermekei legyünk. Idézi Chestertont, aki úgy fogalmazott, hogy a hit az egyetlen dolog, ami megszabadít a korszellem nyomásától.
Mivel Steichen láthatóan a feminizmus egy bizonyos (bár mostanában mainstream) értelmezéséből indul ki, ezért megkerestük Kóczián Máriát, a Kuríron már bemutatott Talita keresztény női portál egyik szerkesztőjét, hogy kommentálja a cikket. Kóczián Mária elmondta, hogy több ponton elfogadja Donna Steichen nézeteit, és örül annak, hogy a kutatónő hangsúlyozza: az egyház a házaspárok egymáshoz való viszonyáról ennyire a gyakorlati életet is szem előtt tartó, mindkét fél méltóságát hangsúlyozó tanítást hirdet. Bár hallanák ezt meg egyre többen a nem hívők közül is! – hangsúlyozta.
Viszont nem tudja elfogadni, hogy a szerző a feminizmus jelentését kizárólag a fogamzásgátláshoz és abortuszhoz való jog pártolására szűkíti: „a feminizmusnak létezik sok olyan irányzata, például a kereszténységhez kötődően is, amelyekben ez a kifejezés alapvetően a női nézőpont hangsúlyozását jelenti. Az újkorban sok olyan változás történt, amelyek a nők társadalomban betöltött szerepét megváltoztatták. Például a nők munkavállalásának szükségessége, a munkaerőkérdés, a szakemberszükséglet, stb.” Kóczián Mária rámutat: mindezek megváltoztatták a nemi szerepeket, és mára nagyon komoly szerepválsághoz vezettek. Ebben az összefüggésben a feminizmus egy jelenség, sokkal inkább következmény, mint a problémák kiváltó oka. Hozzátette: természetesen látva a radikális feminista mozgalmaknak a nőkre, az emberi méltóságra tett negatív hatását, bizonyos kérdésekben határozottan kell állást foglalni. Ilyen az „igény szerinti” abortusz egyértelmű elutasítása is.

Szilvay Gergely
Forrás: Magyar Kurír (szg)