Érzelemmentes érzékenyítő tréning
Az „érzékenyítés” szó nagyon furcsán hangzik. Hol tart a világ, ha már nem magunktól vagyunk érzékenyek, hanem utasításra, törvények és programok szerint leszünk azzá?
A média a tökéletes ember képét reklámozza: Nem vagy senki, ha hiányzik ez vagy az a képességed; ha nem jársz teniszezni (”bandzsi-dzsampingolni”) vagy legalább edzőterembe, és nem a legjobb testű férfi/nő a társad. A munkáltatók pedig – jó kifogásként – éppen azt az egy „bizonyos” hiányzó képességedet kérik számon rajtad, amikor felvételiztetnek.
A minap egy ismerősöm mesélte, hogy látássérült gyermekét az óvodában társai rendszeresen csúfolják és megalázzák, s még az óvó néni is szó nélkül hagyja a dolgot. Pedig hát a gyermek integrált óvodai rendszerben nevelődik, ami az jelenti, hogy nincs különbség sérült és ép gyermek között. Hát nincs is! Kivétel nélkül kíméletlenek egymással a gyerekek és a felnőttek. Mellesleg, maguk a szülők – nem kevés anyagi áldozatot vállalva – fedezték az óvónők „érzékenyítő” tréningjét is, hogy integráltnak lehessen minősíteni az óvodát.
Megváltozott munkaképességű vagy hátrányos helyzetű munkavállaló alkalmazása különböző problémákat vet fel. Ahhoz, hogy az újonnan érkezett munkatárs megfelelő hatékonysággal végezze a munkáját, jól érezze magát a szervezetben, befogadó, támogató közegre van szüksége. Az érzékenyítő tréning ehhez nyújt hatékony támogatást.
Kiközösítés
Honnan jön egy „ártatlan lelkű” óvodásból ez a megvetés és gúnyolódás?
Darwinista szemlélet szerint a legerősebb, a legegészségesebb győz! Ez a fajfenntartás lényege?! Ez már az anyaméhben is így van. A legszuperebb férfi sejt termékenyíti meg a legszuperebb petesejtet.
De akkor hogyan történhet meg, hogy sérült gyermek születik?
Úgy, hogy a petesejt válogat – tudtam meg egy a női test működéséről szóló előadásból. Van úgy, hogy a legerősebb fiú sejtet csak úgy átengedi magán, és egy másikat, esetleg sérültet fogad be magába, és/vagy maga is sérült.
Nem tudhatjuk, hogy kinek hordoz ez a fogantatás egy életre szóló tanítást: a gyereknek, a szülőnek, a későbbi tanároknak, munkaadóknak, orvosoknak vagy mindenkinek?
Isten nem teremt selejtet… Így például az autizmus sem egy betegség, hanem a létezés egy módja. Az sem érthető számomra, hogy pénzhiány miatt bezárnak autista intézményeket az egyik héten, a másik héten pedig „érzékenyítésként” kék világítást kap néhány közintézmény az autisták világnapja alkalmából. A kék világítástól jobb lesz az autistáknak?
Érzelemmentes nevelés a közoktatásban
A törvényi előírásoknak megfelelően érzelemmentesen nevel az óvoda és iskola, csak az objektív tények a fontosak (az óvodában nincs kisfiú és nincs kislány, csak gender; 2×2=4; H2O; mohácsi vész: 1526; Petőfi Sándor: Kiskőrös, 1822. december 31. vagy 1823. január 1. – Segesvár, 1849. július 31.? – itt már azért van egy kis bizonytalanság.) Felnőtt korára végleg eltűnik az érzelem az ember fiából-lányából, jobban mondva az ember „genderéből”, s ha netán gyanús módon segítő munkát végezne a minimálbér feléért vagy „ingyért”, akkor majd ún. „érzékenyítő” tréningre kötelezik. Amit sikerült kiirtani 18-20 év alatt, azt egy néhány órás/napos/hetes tréning majd visszahozza.
Ezek után csoda, ha a riporter érzelemmentesen kérdez, s úgy jó, haa riportalany is érzelemmentesen válaszol? Az Eurovíziós Dalfesztiválon a magyar dalt is érzelemmentesen adják majd elő, csak a villódzó fények és füstök utalhatnak esetleg érzelmekre.
Maximalizmus és versenyszellem
Kiráz a hideg az első szótól. Látom lelki szemem előtt, hogyan teszi tönkre a maximalista a környezetében élőket, a családot, a beosztottat egy életre. Nem marad kő kövön, az egyszer biztos.
Eliot Aronson, a neves szociálpszichológus a néhány éve megjelent, Columbine után című könyvét szenteli annak a kérdésnek, hogy a versenyszellem hogyan hozza ki a legrosszabbat az átlagos iskolásból, és hogyan lesz iskolai erőszak elszenvedője vagy okozója. (Az újságíróképzésem alatt egy „képzelt riportom” készült is magával a mesterrel, amelyet a Társas játék Eliot Aronsonnal című portréfilm ihletett.)
Aronson módszerének lényege: verseny helyett együttműködés!
A „forralt víz” újra felfedezése
Hallom, hogy mostantól minden, szeptember 1-jéig a hat évet betöltött gyermeket be kell íratni az iskolába. (Volt ez már divat 40-50 évvel ezelőtt is, akkor még váltott műszakosdi is tartozott hozzá.) Választhatóan erkölcs- vagy hittanórákra kell járni ősztől. S hogy a tananyag része lesz a kerékpározás és a meditáció is.
Lesz-e ezekhez a programokhoz elég és kellően „érzelemmentesen érzékenyített” pedagógus?
Antalffy Yvette
Kapcsolódó cikkeinkből:
Örökbefogadás 6. – Ildikó és családja Bózsván
“Érzékenyítő” tánc – kerekesszékkel
Cili – a Down Alapítvány ihletője
Tweet