Éveim egy karthauzi kolostorban
“Foglalkozz Istennel, és a hibáid el fognak tűnni.”
„Ha bátorságot mondtak, bizalmat értettek. Ha valahol, hát itt nagyon tudják, mi az emberi erő. Hogy a legnagyobb „courage” semmivé foszlik a magány kísértéseiben, ha nem támogatja az isteni erő, ezt pedig a bizalom mértékével lehet megkapni. A jelölttől nem azt kérdezték, tud-e majd virrasztani, tud-e böjtölni, bírja-e a magányt, a szótlanságot, hanem azt, van-e bizalma? Mert ha önmagára építő aggályos léleknek mutatkozott, fel sem vették, vagy nagyon gyorsan expediálták. Mikor egy ízben belső nyomorúságommal odamerészkedtem a mester elé, ritkán láttam olyan szigorúnak, mint akkor. Reszketve fogódzott az asztal végébe, hogy rám ne törjön. Szemében lángok kígyóztak!
– Olyan embert, aki saját magával foglalkozik, nem használhatunk. Akkor menjen azonnal haza!
Nahát ettől a pillanattól fogva nem is foglalkoztam magammal, ezzel a mérgezett anyaggal, megértettem az ő bölcs útjukat. ’Foglalkozz Istennel, és a hibáid el fognak tűnni.’
Ez az elv egyébként az oly szigorú napirendben is megmutatkozott. Huszonnégy óra alatt lelki vizsgálatra csak egyetlen percet szántak. Ezzel persze nem akartak más módszereket elítélni. Innen van, hogy annyira szerették a vidám természetet, hiszen az önmagától való elfordulás, egyszersmind felszabadulás és öröm forrása. Ilyen egyszerű, szabad volt a viselkedés egymás között is, sokkal bátrabb és szókimondóbb, mint odahaza. Talán kissé nyersebb és férfiasabb.”
Forrás: P. Szedő Szeverin OCD: A magány szigete (Éveim egy karthauzi kolostorban, 1937- 40)
Tweet