Talita

Ezért nem érdemes összeköltözni idő előtt

A házasság előtti együttélésről két sommás vélemény foglalja el a két végletet. A nem vallásos többség úgy gondolkodik erről, hogy „jó kipróbálni”, hogy egyáltalán elviseli-e egymást a pár. A hívő, különösen a katolikus kisebbség tagjai pedig világnézeti, hitbeli, erkölcsi alapon teljesen elutasítják ezt a lehetőséget.

A világnézeti szempontokat kihagyva szeretnék most idehozni egy szempontot, ami talán az egyenes mindkét végén állóknak érthető és megfontolandó lehet.

Tudniillik azt, hogy az együttélés nem valamiféle konstans állapot. Hol ilyen, hol olyan. Tehát amikor elkezdünk együtt élni életünk párjával, akkor nem kipróbáljuk azt, hogy milyen is lesz az együttélés, hanem éppen csak az első lépéseit tesszük meg egy hosszabb folyamatnak. Ezek az első lépések lehetnek filmbelien csodálatosak és lehetnek abszolút lehervasztóak is.

Ugyanis jó, ha mindenki figyelembe veszi, hogy együtt élni valakivel alapvetően nem a könnyű műfajok közé tartozik.

Tehát ha azt tapasztalod, hogy a másik éppen az agyadra megy, az nem biztos, hogy azt jelenti, hogy nem ő életed párja, hanem azt, hogy életed párja néha bizony az agyadra fog menni – egy időre. Ha folyamatosan az agyadra megy, akkor tényleg nem ő életed párja.

Vagy azt tapasztalod, hogy te mész az agyára neki. Ebben az esetben a helyzet az előző bekezdésben vázoltan, csak rád vonatkoztatva igaz.

És lehet a másik – és te is – idegesítő és ideges, kompromisszumra és kommunikációra képtelen, fáradt, kialvatlan, vagy akár másnapos. Az sem biztos, hogy éppen azelőtt fürdik meg és mos fogat, mielőtt kedved támad adni neki egy puszit. Egyszóval lehet ő és lehetsz te is kiábrándító.

És ne legyenek illúzióid, lesznek unalmas délutánjaitok. És olyan heteitek is, amikor alig látjátok egymást, mert annyira sokat dolgoztok a munkahelyeteken vagy önkéntesként, bárhol.

És az is lehet, hogy nem lelkesedtek egymás minden rokonáért, családtagjáért, barátjáért, ismerőséért. És nem biztos, hogy iszonyúan érdeklődtök egymás munkahelyi sztorijai iránt.

Arról nem beszélve, hogy valakinek mégiscsak ki kell takarítania, le kell vinni a kukát, és a ruháknak is valahogy el kell jutniuk a szennyestartóból legalább szárítóra. Jó azért, ha néha valaki főz egy finom ebédet.

És mindig lesznek olyan gondolataitok, gondjaitok, amelyek a másikkal nem feltétlenül és nem azonnal megoszthatók. Nem biztos, hogy mindig meg tudtok egyezni a hétvégi programban. Különböző lehet a vérmérsékletetek, az ízlésetek, és persze a szokásaitok.

Nem is sorolom tovább.

Tehát én elhiszem, hogy nagyon szeretitek egymást. Elhiszem, hogy nagyon szeretnétek még jobban megismerni egymást, és ott a mondás, hogy lakva ismerjük meg egymást… Amikor mégis azt javaslom, hogy ne költözzetek össze idő előtt, akkor pont a szerelmeteket féltem. Mert abban a sok mindenben, ami az együttélés, a szerelmetek használódhat el a leghamarabb, de annyira, hogy végül is nem összeházasodtok a „kipróbálás” után, hanem szétköltöztök.

Az együttélés folyamatosan változik egy hosszú kapcsolatban, optimális esetben egyre bensőségesebb, intimebb lesz. Amikor egy pár házasságot köt, akkor az nem arra biztosíték, hogy az első perctől fogva csodálatos lesz az együttélésük, hanem arra, hogy elköteleződnek egymás mellett, jóban rosszban. Ez lehet a biztosítéka annak, hogy kiegyensúlyozott, mégis egymás számára újabb és újabb meglepetéseket, ajándékokat kibontó kapcsolatban legyenek.

Az elköteleződés nyithat biztonságos teret a kapcsolat kibontakozásának. Ezért ne költözz össze a szerelmeddel meggondolatlanul, akár fűződik ehhez valamilyen világnézeti, erkölcsi megfontolásod, akár nem.

Az pedig, hogy eltaláljátok a pillanatot, amikor már nem lehet tovább halogatni az elköteleződést, szintén nagyon fontos. Mert a halogatásban is kimerülhet a szerelem.

Arról nem is beszélve, hogy persze nem mindegy, kit választasz, kivel választjátok egymást. De ez már másik téma. Most maradjunk annyiban, hogy a lényeg: se túlságosan hamar beleugrani, se agyonhalogatni nem érdemes az elköteleződést, elkezdeni az együttélést!

És természetesen kivételek mindig vannak – pro és kontra. Még szerencse, hiszen ebből is látszik, hogy nem rajtunk múlik minden!

Nyitókép: Pixabay