Talita

Féljünk-e a homeopátiától?

Sok téveszme él a homeopátiáról keresztény és tudományos körökben egyaránt. A lelkesedéstől az ördögi félelemig a vélemények széles skálájával lehet találkozni e gyógymóddal kapcsolatban.  A vélekedések legtöbbször kevés ismereten alapulnak. 

A homeopátia egy német eredetű, alternatív gyógyító rendszer, amelyet a 18. század végén–19. század elején dolgozott ki Friedrich Samuel Hahnemann német orvos és vegyész. Alapelve „a hasonló hasonlót gyógyít”.

A homeopaták (akik Magyarországon csak végzett orvosok lehetnek) olyan ásványi, növényi vagy állati eredetű, nagy hígítású szert rendelnek gyógyszerként, ami eredeti töménységében a fennálló betegséghez hasonló tüneteket idézne elő egy egészséges emberen. Ezeket a homeopátiás gyógyszereket a tapasztalatokon alapuló gyógyszerkísérletek során fejlesztik ki, és fizikai-lelki tünetek alapján rendelik a betegeknek. Előállításukra, forgalmazásukra ugyanolyan szintű szabályok vonatkoznak, mint a többi gyógyszerére. Módszereit tekintve tehát racionális, empirikus (tapasztalati tényeken alapuló) gyógymódról van szó, mégsem nevezhető materialistának, mert Hahnemann feltételezte az életerő („vis vitalis”) létezését, és gyógyszereinek éppen az volt a célja, hogy ezt a meggyengült életerőt támogassák. A keresztények számára nem idegen kifejezés az életerő, amit az ember Istentől kap. (Lásd: “Jézus nyomban észrevette, hogy erő ment ki belőle.” A vérfolyásos asszony története, Mk 5,24-34.)

A modern orvostudomány azonban nem tud mit kezdeni egy ilyen, képletekkel le nem írható fogalommal – ennek ellenére a mai orvosi gyakorlatban is gyakran hallhatjuk a „szervezet öngyógyító képességének” emlegetését, ami lényegében a 18. századi „életerő” mai megfogalmazása.

Magyarországon ez a gyógymód az 1820-as években terjedt el, és „hasonszenv”-nek fordították a nevét. Egyre több orvos tért át az új módszer alkalmazására, és a főurak, lelkészek, tanítók is híveivé váltak. A reformkor sok jelentős személyisége felhasználta és támogatta az új gyógymódot. A 19. század folyamán, a vidéki nagyvárosokban több homeopátiás egészségügyi intézmény nyílt. Például a gyöngyösi homeopátiás kórház a mai városi kórház jogelődje volt, amelyben ötven éven keresztül homeopátiás gyógyítást folytattak. 1872-re a kórház százhúsz fekvőbeteget tudott ellátni.

A katolikus egyház hozzáállását a homeopátiához több tény is kifejezi. Vidéken, ahol nagy volt az orvoshiány, a helybéli papok és lelkészek gyógyították homeopátiás módszerekkel a lakosságot. Még a tihanyi apátság gyógyszertárából sem hiányozhattak a homeopátiás gyógyszerkészítmények. Ennél is meggyőzőbb támogatást mutat, hogy legalább két homeopátiás kórházban (a gyöngyösiben és a pesti Elisabethinumban) irgalmas nővérek ápolták a betegeket. A 20. század elején a lazaristák is homeopata orvost alkalmaztak pesti rendházukban. A legmagasabb rangú, magyar egyházi támogató Scitovszki János esztergomi érsek volt. Homeopata háziorvosa, Argenti Döme neki ajánlotta „Különféle betegségek hasonszenvi gyógyítása” c. könyvét.

Új könyv jelent meg e témában az Új Ember Kiadónál: Hugo Ohntrup: Homeopátia és keresztény hit. Összeegyeztethető?
Ennek ajánlása Zatykó László ferences testvér írása:
“Fontos ez a könyv, mert keresztény részről, orvosok és betegek között is sok a zavar a tekintetben, hogy élhetnek-e ezzel a gyógymóddal. Az orvosi-szakmai kérdés, hogy hatékony-e a homeopátia, összekeveredik a hitbeli kérdéssel. Engem ez utóbbiban eligazít a könyv, vagyis tisztázza, hogy a homeopátia nem él semmiféle ezoterikus-mágikus praktikával. Fontos ez a tisztázás. A könyv nem kényszerít ilyen vagy olyan állásfoglalásra, de segít helyesen mérlegelni. Magam olyan betegséggel küszködtem, mellyel a hagyományos orvoslás nem tudott mit kezdeni, a homeopátiás gyógymód viszont napokon belül megoldotta a problémát. Ráadásul a szervezetem immunis minden antibiotikus kezelésre, így nincs is választási lehetőségem, ha gyógyulni akarok. Mindezek miatt semmiféle lelkiismeret-furdalásom nincs, hacsak nem amiatt, hogy nem tudok segíteni azokon, akikben alaptalanul van. Lelkemen is könnyítek, hogy ajánlom ezt a könyvet.”

A református egyház pozitív hozzáállását az első pesti, hasonszenvi kórház, a Bethesda 1866-os megalapítása tükrözi. Ez volt a mai Bethesda Gyermekkórház jogelődje, ahol harminc évig használták a homeopátiát. A 19. század első felének egyik legkiemelkedőbb homeopata orvosa,Almási Balogh Pál (1794-1867) régi, református lelkészi családból származott. Reformkori polihisztor volt, aki sokoldalú műveltségét a nemzeti felemelkedés érdekében használta. Széchenyi István és Kossuth Lajos nem csupán háziorvosuknak, hanem barátjuknak is tekintették őt.

Külföldi országokban is találhatunk példát a homeopátia keresztény támogatottságára. Franciaországban, a 19. sz. első felében a katolikus egyház egyenesen javasolta híveinek a homeopátia alkalmazását, szemben az Isten létét tagadó, materialista alapú orvoslással. A Vatikán is többször kifejezésre juttatta, hogy a homeopátia hasznos alternatíva az akadémikus orvoslás mellett. XII. Leó és XVI. Gergely pápák a homeopátia pártfogói voltak, utóbbi homeopátiás kórház alapítását is tervezte. IX. és X. Piusz használták és elismerték a homeopata orvosok által nyújtott segítséget, XIII. Leó pápa kezelésének dokumentumait pedig részletesen ismerjük. A sort folytathatjuk XII. Piusszal, VI. Pállal és II. János Pál pápával, akik az akadémikus orvoslás mellett igénybe vették a homeopátia nyújtotta lehetőségeket is. Teréz anya maga is nyújtott homeopátiás segítséget a betegeknek, Kalkuttában pedig ilyen rendelőt alapított.

A politikai (és hivatalos orvosi) hatalom 1819-ben a Habsburg Birodalom egész területén betiltotta ezt a gyógymódot, de 1837-ben visszavonta a tiltást. A társadalmi igények hatására 1871-ben megalakult a pesti egyetem orvosi karán az első, majd 1873-ban a második homeopátiás tanszék. A Szent Rókus Kórházban kialakítottak számukra egy homeopátiás osztályt. A két tanszék összesen harminchárom éven keresztül állt fenn. Idővel a Habsburg császári család is támogatóvá lépett elő, mivel a második pesti, magánalapítású homeopátiás kórház, az Elisabethinum (1870) – a mai Schöpf-Merei Kórház elődje – fővédnökségét Erzsébet királyné vállalta.

Ma gyakran feltűnnek egyházi orgánumokban, keresztény szellemiségű honlapokon a homeopátiát kritizáló, sőt egyenesen az ördögi befolyás kapujának tartó írások. Ezek egyes karizmatikus közösségekből indulnak, és bejárják a keresztény médiákat.

Dr. Dabóczi Kálmán katolikus természettudományos szakembernek a homeopátiát okkult módszerként bemutató írása (részletek) :
“(10) Elvileg elképzelhető, hogy a homeopátiában lehetnek olyan elemek, amik a tudományos ellenőrzés és kísérletezés során helytállónak bizonyulnak, és megtisztítva az okkult környezettől hasznosak is lehetnek. Jelzem: ELVILEG, mert jelenleg nem tartunk itt, sőt azt tapasztaljuk, hogy a természetgyógyászat jelentős része velejéig okkult környezetben mozog, az okkultizmustól szennyezett, így – különösen a homeopátia jelenlegi szellemisége és világképe – elfogadhatatlan keresztényként.
(11) A természet törvényeit, hatásmechanizmusait feltáró és tiszteletben tartó természettudományos – akár szisztematikus, akár heurisztikus – kísérletezésen alapuló módszerek és megismert szabályokra épülő szerek teljesen elfogadhatók. Ebbe a valódi (nem okkult alapokra építő), tudományosan is igazolt természetgyógyászati módszerek is beletartozhatnak. A homeopátia bizonyosan nem tartozik ezek közé. (…)
(13) Nem merem tételként állítani, csak hipotézisként, hogy az összes – valóban – homeopátiás szer a megátkozott tárgyak kategóriájába tartozik, de ha a gyanúja felmerül (ami a homeopátia esetén több, mint gyanú, hiszen saját maguk ismerik el az okkult kapcsolatot), akkor egyetlen elfogadható magatartás a távolságtartás, illetve mások körültekintő figyelmeztetése.”  Dr. Dabóczi Kálmán: Hihetünk-e a dinamizált életerőben? Józan ésszel, keresztényként a homeopátiáról. http://www.zarandok.hu/?m_id=47&m_op=view&id=452

Egyik visszatérő hivatkozásuk, hogy Hahnemann szabadkőműves volt, ezért gyógyító rendszere sem alapulhat Isten kegyelmén. Hahnemann hitét gyakorló evangélikus volt, aki kora divatját követve valóban belépett egy szabadkőműves közösségbe – vajon hány 18-19. századi nemzeti nagyságunk életművét kellene kidobnunk az ablakon, ha szabadkőművességük jelentőségét eltúlozva értékelnénk őket? Másik visszatérő kritikus érv, hogy a homeopátiás szerek hatásmechanizmusa a mai tudományos kritériumok szerint nem magyarázható, tehát szükségszerűen teret enged valamiféle démoni befolyásnak, szemben a tudományos alapokon nyugvó, akadémikus orvoslással. Azt hiszem, ez utóbbi érvhez – keresztényként – semmiféle kommentárt nem szükséges hozzáfűzni, a gondolatsor önmagát cáfolja. Az sem a homeopátián „ront”, hogy felhasználják különböző ezoterikus tanok hirdetői is. (Ez utóbbi tényt rögzíti a „Keresztény reflexió a New Age-ről” alcímet viselő vatikáni dokumentum, amely közvetlen értékelést a homeopátiáról nem tartalmaz.) Ugyanezek a mozgalmak átvesznek keresztény tanokat is, ez mégsem a kereszténységet minősíti.

Schimert Gusztáv (Szentágothai János akadémikus édesapja, 1877-1955) az első világháború idején sikeresen alkalmazta a homeopátiát pl. a háborús vesegyulladások gyógyításában. Tüdőbetegek számára járóbeteg-rendelést is tartott. Korányi Sándor professzor 1936-ban elítélte a homeopátiát. Tisztában volt az eredményeivel, de az alapelveket nem akarta elfogadni. Szerette volna Schimertet rávenni arra, hogy a „homeopátia”-megnevezés nélkül oktasson, felhasználva gyógyszerkincsét és eredményeit, de Schimert erre nem volt hajlandó. Az 1980-as évek végén az Egészségügyi Tudományos Tanács megvizsgálta a homeopátia ügyét, és 1990 áprilisában közölte a Minisztériummal szakvéleményét: „…a homeopata gyógymód magyarországi alkalmazásának tiltása nem indokolt.” Így a homeopátia gyakorlása újra lehetségessé vált hivatalosan is. 1991-ben megalakult a Magyar Homeopata Orvosi Egyesület, amelynek tagjai csak végzett orvosok lehetnek.

Mielőtt a homeopátia egyedüli érvényességét vallók örömujjongásban törnének ki, sietek leszögezni, hogy ez a gyógymód sem „mindenható”, és a hivatását felelősséggel gyakorló homeopata időben tudomására hozza betegeinek, hogy a homeopátiás szerek addig hatnak, amíg a páciens immunrendszere helyes működésre képes. Hatásmechanizmusa ma még valóban nem ismert, bár néhány ígéretes kutatás nemrégiben kezdődött. A szkeptikusok egyik ellenérvével szemben azonban megnyugtathatom az Olvasókat: a homeopátia nem placebó, vagyis nem csak azért hat, mert hiszünk benne, hiszen csecsemők és állatok is gyógyíthatók ezzel a módszerrel.

A homeopátiás gyógyszerek sok esetben alternatívái a mellékhatásokkal terhelt gyógyszeres kezeléseknek, az elhamarkodott sebészi beavatkozásoknak. Mindkét orvosi rendszernek megvan a maga létjogosultsága. A fenti történelmi példák pedig azt mutatják, hogy keresztényeknek kifejezetten ajánlott.

Kölnei Lívia
További cikkkeink e témában:

Coming out: használom a homeopátiát!

Homeopátia – keresztény homeopata orvos szemével

A homeopátiáról – “Az állatok nem játsszák el, hogy jobban vannak”