Ferenc pápa, van rajtad sapka? Nincs?
„Ha Benedek elitista, akkor Ferenc: populista” – írja Szilvay Gergő Techet Péter vitaindító cikkére: Milyen pápa eddig Ferenc? Mivel a VS-ben megjelent sorozat legutóbbi darabját író szerzőt személyesen is ismerem, nem lepett meg konzervatív-tradicionalista megközelítése, viszont a meglehetősen egzaltált hangvétel, negatív következtetések sora, igen. Egyre nagyobb divat Ferencet kritizálni… Válasz Szilvay Gergőnek:
Kedves Gergő, az úgy van, hogy ha valaki katolikus, akkor nem nagyon tehet mást, mint hogy elfogadja az éppen regnáló pápát. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nem kritizálhatja, tegye, de azért mégiscsak érdemes lenne megfontolni, mit rovunk fel Róma püspökének, mit nem.
A Te cikkedben szerepel számos olyan „tétel”, ami az én szemszögemből nézve pl. teljesen irreleváns. Értsd: én nem a tradíciót tartom az egyház sarokkövének. Merthogy az olyasmi, ami változik. Még egy annyira lassan forduló hajó, mint az egyház is mozog, ha csak kevéssé tűnik is ez a szemünkbe. Tehát nekem édes mindegy, hogy a pápa piros cipőt hord vagy sem, mert ha mégannyira is a vértanúkat jelképezi a piros szín, és így az Krisztus vérére is utal, ha ma, ahogy Te is írod, ezt a híveknek csak egy kis töredéke tudatosítja, akkor ez a jelkép nem tölti be a szerepét. Közmegegyezésen alapul, hogy mit jelent egy szimbólum, jelent-e valamit. Jelképek – egyházon belül, egyházon kívül – eltűnnek és feltűnnek. Nem hinném, hogy könnyebb lenne újra élővé tenni ezt a jelképet, mint értékelni azt a gesztust, hogy Ferenc egyszerű fekete cipőkben jár, amit viszont mindenki kódol: egyszerűség, hétköznapiság. Piros cipő helyett feketét hordani azt jelenti, hogy egy fallal kevesebb választja el az embereket a pápától. Persze, ha Te azt szeretnéd, hogy a pápa ne legyen megközelíthető, akkor elő a piros cipőkkel!
Ugyanezt mondhatjuk a dög nehéz miseruhákról is. Szép volt Benedektől, hogy vállalta ezt az extra áldozatot, de nekem ez semmit nem adott hozzá a megjelenéseihez. Tudod, úgy vagyok vele, hogy egy átlagos miseruhát is elég kényelmetlennek tartok – különösen nyári melegben. A pápai fehér viselet szerintem nagyon szép, Ferencnek jól is áll, és még így is küzdhet a pelerinjével/válgallérjával – biztos valahogy máshogy hívják – és a kis fejfedőjével (pileolus) is sokszor meggyűlik a baja. Nem a ruha teszi a pápát – hogy teljesen elemi és egyértelmű legyek. Tőlem akár papi civilben is járhatna.
Háborogsz azon, hogy nem költözött be a pápai lakosztályba, legalább beköltözhetett volna, ha utána ki is költözik. Felrovod neki, hogy akkor valóban alázatos-e, ha ezeket a szokásokat olyan egyszerűen felrúgja? Visszakérdezek: Kinek is vagyunk mi, keresztények, katolikusok alázatosak? A hagyományoknak, egy intézménynek, a hierarchiának? Nem, ha ez így lenne, nem sok kedvem lenne katolikusnak lenni… Merthogy a mi alázatunk elsősorban és mindenekfelett a Sarokkőnek szól, akit elvetettek. Annak, akit megfeszítettek piros cipő és tízkilós miseruha nélkül. Baj talán, hogy sokan örülünk neki, hogy Szent Péter egy kései utóda – legalább gesztusokban – közelíteni akar az Ő egyszerűségéhez, rá akar mutatni az Ő törékenységére?
Nem hiszem, hogy nem olvastad, hallottad azt az értelmezést, hogy Ferenc azért maradt a Márta-házban, mert nem a bíborosok, a vatikáni adminisztráció szinte áthatolhatatlan gyűrűjén keresztül kívánt az emberekkel, a valósággal kapcsolatban lenni. Nem akart elszigetelődni, és a Márta-házban lakva nem világi hatalmát hangsúlyozza, hanem sokkal inkább a spirituálisat.
Bár pápaként nem tartozik a jezsuitákhoz, szerintem Te is nagyon jól tudod, hogy Ferenc mennyire ízig-vérig jezsuita. Ezért nem idegen tőle a pr, ezért tudja, hogyan kell „jó arc”-nak lennie, ezért használja bátran és profin a médiát, ezért jó menedzser, ezért olyan „áramvonalas”, „kiszámítható” – ahogy Te írod. Kövezz meg, de én már régóta vártam, hogy a Vatikán ebbe az irányba forduljon! Ne mondd, hogy Neked nem fontos a keresztény média – nem hangzana hitelesen! Miért baj, hogy a Katolikus Egyház csúcsvezetője olyasvalaki, akiből nem lehet gonosz manót animálni?
Azt írod, hogy Benedeket elmarasztalták, mert a népegyházhoz húzónak tartották, ellenben Ferencet, aki valóban népegyházi háttérből jött, nem vegzálják emiatt. Valóban elfelejtetted volna, hogy Benedek népegyháza üresen kongó templomokat jelent, Ferencé pedig élő, pulzáló, tömegeket vonzó? Nem kéne akkor esetleg türelemmel lenni, és megnézni: hátha Ferenc mégiscsak tud valamit, hátha ez a latinos sárm mégiscsak életszagúbb és vonzóbb, mint a németes rigorózusság? Végtére is azt elismered, hogy Ferenc munkája összességében a Benedekének egyenes folytatása, és ezt én is így gondolom!
Azt sem értem igazán, hogy ha Ferenc „egy teokratikus abszolút monarchia, egy spirituális birodalom uralkodója, ahol még nem lépett Isten szavának helyébe a nép szava” ahogy írod, akkor miért rovod fel neki, hogy váratlan, uralkodót idéző lépéseket tesz? Akkor miért baj az, hogy „kézi vezérléssel” irányít, ad hoc döntéseket hoz?
Szerinted Ferenc azt mondja és azt teszi, amit elvárnak tőle az emberek. Hát, nem tudom, én úgy érzem, izraeli útjával akkor eléggé sokakat zavarba hozott… Megállt a falnál, imádkozott, a Jordánnál is imával töltött el egy kis időt, aztán összeborult az egyik zsidó főrabbival és az iszlám vallási vezetővel, a főrabbi előtt elrejtette a keresztjét, de közben palesztin családnál töltötte az estéjét, elment a Yad Vasembe, ráadásul Bartolomeosszal is nagyon baráti hangon beszélt – leginkább az ökumenizmusról. Sőt, megkoszorúzta Herzl Tivadar – a politikai cionizmus megalapítója – síremlékét. Valóban mindenkinek a kedvébe járt mindazzal, amit tett, és amit mondott? Nahát, a neten elég sok olyan véleményt olvastam, amelyek valamit szívesen kihagytak volna ebből a programból. Én pl. kihagyhatónak tartottam Herzl sírjának a koszorúzását. Merthogy az én szívembe ez most valahogy nem fért bele. De Ferencébe igen… Vajon miért?
Mindezt a programot különösebb védelem nélkül csinálta végig. Te is írod, hogy „megőrjíti a vatikáni biztonsági szolgálatot”, a biztonságiak egészen biztosan most is őrjöngtek. Ráadásul azt találta mondani, hogy ha az imádság nem védi őt, akkor semmi… A mindenit! Utánacsinálnád? Izraelben, ahol mindennaposak a keresztényeket érő atrocitások? Nem vagyok benne biztos, hogy bennem lenne ekkora bátorság.
Figyeljünk erre a mondatra újra: ha az imádság nem védi meg, akkor semmi. Ferenc megválasztása első perceitől kéri, hogy imádkozzunk érte. És mindig hangsúlyozza azt is, hogy ő imádkozik. A papok egyik legnagyobb hiányosságának azt tartja, ha nem imádkoznak eleget. Sőt, felhívja a figyelmet arra, hogy ima nélkül elvész az élő kapcsolat Istennel, pedig csak abból származik szeretet, az Életben való növekedés.
Amikor Neked nem tetszik, hogy „szeretetről, emberiségről, igazságosságról és békéről” beszél, hogy mosolyog, hogy kedves, hogy vonzó, akkor azt felejted el, hogy ez nem a „cukipápa” előre megtervezett akciója, hanem egy idős ember átimádkozott életéből kivirágzó őszinte öröm az emberek felé, akikben ő meglátja Jézus arcát. Milyen jó is lenne meglátnunk mindenkiben Jézus arcát, nem? Te nem szeretnéd?
Szerinted szükség lenne egy kombattáns, férfias kereszténységre ma, mert az volt népszerű és adekvát már a korakereszténység idejében is, amikor a barbárok támadtak Európára. Ma sem könnyű a helyzetünk, és fontos, hogy a pápa üzenetei ne szüljenek bizonytalanságot.
Tény, hogy vannak sokan – sajnos, akik kulturkatolicizmusuk megélésekor szeretik, ha megmondják nekik, hogy mit higgyenek, mit csináljanak, merre meddig. Ők azok, akik hajlamosak a fundamentalizmusra, szektásságra. Belőlük soha nem lesz „termékeny kisebbség”, amíg meg nem térnek valóban. Hogy ők mást várnak, az biztos.
Miután meg vagyok győződve róla, hogy Ferenc hite mély és bensőséges, állásfoglalása számomra világos, semmiképpen nem káros a világegyházra nézve, ráadásul nagyon nyilvánvalóan mutat rá arra, hogy az ember Istentől szabad akaratot kapott, úgy látom, hogy van számos „kibic”, aki közelebb kerül az egyházhoz az ő pápasága alatt. Lehet, hogy ez egy polgári, újkonzervatív környezetben nem látszik, de egy keresőkkel, bizonytalanokkal, hitre, spiritualitásra vágyakozókkal teli környezetben, amilyenben mozgok, nagyon is.
Toynbee, amikor „termékeny kisebbségről” beszél a keresztényekkel kapcsolatban, akkor tulajdonképpen a kovász evangéliumi jelképét írja át, tehát ezzel nem mond újat. Termékeny csak az lehet, ami él. Az emberek lelkét megtermékenyítő is csak az élő hit lehet. Ez az élő hit csak az ima, különösen az újra népszerűsödő kontempláció/szemlélődés, az Istennel eltöltött idő nyomán születhet meg. Ferenc tudja ezt. És birtokában van annak a tudásnak is, hogy élő hit könnyebben megszülethet egy neofitában, mint egy keresztény hagyományba beleszülető katolikusban. Rosszul hangzik? Lehet, de tudjuk, Jézus sem a farizeusoknak célozta üzenetét. Ami persze nem zárja ki, hogy a farizeusok is megtérjenek.
Az Egyháznak, és minden egyes katolikusnak, kereszténynek komoly, belső, lelki megújulásra van szüksége ahhoz, hogy bárkire, horribile dictu, Európára, a világra hatással legyen. És ehhez nincs szükség azokra a külsőségekre, amelyeket hiányolsz.
Ferenc 79 éves. Idős ember. Vajon mennyi ideje lesz a munkára? Nem tudom, de emberi számítással, nagyon optimistán nézve talán van 5-10 éve még. Mindennap imádkozom érte. És persze Benedekért is… És Te?
Kóczián Mária
Nyitókép. Második kép. Harmadik kép. Negyedik kép.
Kapcsolódó cikkeinkből:
Tweet