Talita

Festőnő árnyékban: Korb Erzsébet

Ki hallott már erről a lányról, aki csak huszonhat évet élt? Kiváló festő volt az 1920-as években, de még a művészettörténészek közül is csak a korszak megszállott kutatói ismerik.

Ma is sokan vélik úgy, hogy nagy művész, nagy festő igazán csak férfi lehet. Nem is csoda, hiszen az alkotó nőkről – hiába voltak tehetségesek – a művészettörténet-írás rendre megfeledkezett. Az utóbbi egy-két évtizedben azonban kissé ráterelődött a figyelem az árnyékban megbúvó női tehetségekre is. Egyikük Korb Erzsébet (1899 május 22. – 1925. október 17.), aki Korb Flóris középső lányaként látta meg a napvilágot. Flóris, az apa jóval ismertebb: a 19. század végének–20. század elejének egyik legfoglalkoztatottabb építésze volt, így akit egy kicsit is érdekelnek Budapest régi épületei, lépten-nyomon találkozhat a nevével.

Korb Flóris feleségével és három lányával, 1900 körül, magántulajdon

Éppen Erzsébet lánya születése évében, 1899-ben kezdték el építeni a Klotild-palotákat (az Erzsébet híd pesti hídfőjénél emelkedő két hatalmas, tükörszimmetrikus, historizáló stílusú ikerbérházat, amelyeket ma szállodákká építenek át). A Korb család itt élt néhány évig, amíg saját, Baross utcai házuk el nem készült.

Baráti körükben festők, szobrászok is gyakran megfordultak, a Korb-lányok olyan szellemi környezetben nőttek fel, amely  bátorította művészi tehetségük kibontakozását. Flóra mozgásművész és balett-táncos lett, az 1930-as években saját társulatot is alapított. Erzsébet örökölte apja kézügyességét.

Május (Emberpár) 1923. Olaj, vászon, 90 x 122 cm (Magántulajdon)

Olyan elementáris tehetsége volt a festészethez, hogy 17 évesen már három művével vehetett részt a Nemzeti Szalon kiállításán. 18 évesen Glatz Oszkár, Iványi Grünwald Béla és Körösfői Kriesch Aladár festőművészek szabadiskoláiban tanult, megfordult Nagybányán és Gödöllőn, a Képzőművészeti Főiskolán egy esztendőt töltött el Réti István növendékeként. Ekkortájt ismerkedett meg Berény Róberttel, a szocialista festővel, aki 1919-es letartóztatásakor többek között Erzsébetre bízta városmajori festőiskolájának tanulóit. Közös műtermet béreltek Aba-Novák Vilmossal és Patkó Károllyal. Később Szőnyi István festő köréhez csatlakozott. Művésztársaival együtt nagy szerepe volt a magyarországi újklasszicista (Árkádia-) irányzat kibontakozásában, amely később a Római Iskola művészetében teljesedett ki. Ő azonban ezt már nem érhette meg.

Kinyilatkoztatás 1923. Olaj, vászon, 163 x 146,5 cm. (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)

1923-ban a Ernst Múzeumban rendezett gyűjteményes kiállítása után egyéves itáliai tanulmányútra indult, amelynek termését 1925-ben Rómában állította ki. Betegen tért haza és tragikus hirtelenséggel halt meg, talán egy vakbélműtét halogatása miatt, mások szerint állítólagos morfinizmusa okozta szervezete hirtelen legyengülését, és halálában talán szerepe lehetett annak is, hogy korábbi szerelme, Tímár János festőművész 1925. júniusában a húgát, Flórát vette feleségül.

Festményei erőteljes és lenyűgöző hatásúak. Leggyakrabban erős testfelépítésű aktokat ábrázolt, akikkel valamilyen allegorikus tartalmat jelenített meg – erről tanúskodnak címadásai is: Áhítat, Kinyilatkoztatás, Ígéret földje… A modellként használt hús-vér figurák az ő képein elvont, másvilági ragyogást kapnak. Természeti környezetüket átjárja és testüket körülveszi valamilyen spirituális fény, szinte dicsfénynek nevezhetnénk. Mintha az Ember nagyszerűségét, Isten legcsodálatosabb teremtményének magasztosságát szeretné megmutatni Korb Erzsébet.

Alterego 1920 körül. Olaj, vászon, 111 x 90,5 cm. (Magántulajdon)

Portrékat is festett, amelyeket jellemismeret, már-már mélylélektani elemzés jellemez. Egészen különös a szerelméről, Tímár Jánosról festett Alteregó című kompozíció: az egymással szembeforduló két férfi azonosságára és ellentétére épül.

Danaidák 1925. Olaj, vászon, 100 x 160 cm. (Hermann Ottó Múzeum, Miskolc)

Különös tartású alakjai a húszas években fénykorát élő mozdulatművészet  hatását mutatják. Nem tudni pontosan, milyen kapcsolatban állt Dienes Valéria orkesztika iskolájával  (keresztény misztériumjátékaival), de közös ismerősi és baráti körük volt. A mozgásművészek tánckompozícióihoz hasonlóak Korb Erzsébet képén a figurák beállításai. Dienes Valéria 1917-ben Babits Mihály Danaidák című versére készített tánckompozíciót – ezt a témát egyik utolsó festményén Korb Erzsébet is feldolgozta: lehunyt szemű, mozdulatlan arcú, lágy kézmozdulatú Danaidái reményvesztettséget sugallnak.

Áhítat 1923. Olaj, vászon, 146 x 121 cm. (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)

A festményein megjelenő rövidre vágott hajú, modern nőalakokban általában önmagát festette,  így az Áhítat című festményének központi alakja is rejtett önportré. Korb Böske a kortársai szerint „szépséges szőke démon és egy nagyon tehetséges művész” volt. A Korb család később ezt az akt-önarcképét faragtatta kőbe Kisfaludi Stróbl Zsigmonddal síremlékén, a Kerepesi úti temetőben.

Korb Erzsébet fotója 1923 körül (Forrás)

Korb Erzsébet festőművész és apja, Korb Flóris (1860-1930) síremléke. Nemzeti Sírkert (Forrás)

Kölnei Lívia

Képek forrása

Korb Erzsébet három művét a Nemzeti Galéria, két művét a miskolci Herman Ottó Múzeum képtára őrzi (a többi magántulajdonban van, aukciós házakban bukkannak fel időnként), így aki személyesen is szeretne találkozni képeivel, ezekben a múzeumokban érdemes kezdenie.