Talita

Keresztény női magazin

Fideszes kisfiú, emeszpés kislány, keresztény gyerek?

Vglap-26
Richard Dawkins, akit szoktak ateista pápának is nevezni, többféle fórumon és többféle módon is kijelentette már, hogy a kereszténység durván visszaél a gyerekek bizalmával. Ezúttal kivételesen nem az oly divatos pedofilügyekről van szó, hanem pusztán arról, hogy az ártatlan gyerekeket a fanatikus hívők megcímkézik, amikor kereszténynek nevezik őket. Lehet egy gyermek keresztény?

 

Ahogy Dawkins szemléletesen érzékelteti, soha nem szoktuk a gyermekeket pártok álláspontja szerint csoportosítani. Hazai kontextusban azt mondhatnánk, senki nem nevezne egy kiskorú személyt „fideszes kisfiúnak” vagy „emeszpés kislánynak”. Ezek a kategóriák értelmetlenek egy gyermek esetében, mert úgy véljük, legtöbbjük még bőven éretlen ahhoz, hogy a pártok által felkínált ideológiai szemléletmódot megértse és döntsön róla. Egy gyerek az csak gyerek, aki nem kötődhet egyetlen mozgalomhoz, szellemi irányzathoz és ezáltal valláshoz sem, míg kognitív képességei lehetővé nem teszik számára a választást. Dawkins mindebből levonja a következtetést: a keresztény és más vallású szülők megbélyegzik a gyerekeket, amikor az adott hitrendszer nevét rájuk kényszerítik. Csúnya dolog, ami megint a vallás gonoszságát mutatja, legalábbis a harcias szellemű ateista vélemények szerint.

A magam részéről utálom a címkézést, de szeretem a gyerekeket. Nekem is van kettő. Egész közelről látom őket nap mint nap: garantálhatom, nincsenek megbélyegezve. Ám tudják, hogy Jézus szereti őket – annyira tudják, amennyire egy gyerek ezt tudhatja. Megértik, amennyire egy gyerek képes megérteni, mert bizony a keresztény hit jogtalanul nevezhetné magát az egyedül üdvözítőnek, ha a gyerekek kénytelenek lennének távol maradni tőle. Jézus azonban nem elitklubot hozott létre, hanem tanítványi kört, ahol okosak és buták, kicsik és nagyok is megférnek és beleszólhatnak a dolgokba, mindenki a maga szintjén.

Baj lenne, ha a gyerekek nem értenék meg Jézust – ugyanis az Ő személye a kereszténység lényege. Aki ismeri Krisztust és akit Krisztus ismer, azt lehet kereszténynek nevezni. Arról a Krisztusról beszélek, aki a mondanivalóját úgy tudta kommunikálni, hogy azt egy kis ember is ízlelgetheti a maga belső valójában, ám akár egy professzor is elmélkedhet rajta.

Dawkins minderről semmit sem tud. A kereszténységben nem Jézus személyét, hanem csakis egy rendkívül összetett dogmatikai szisztémát lát, amit rendre összehasonlít a természettudományos kijelentésekkel. Ám a belső magot, az evangélium egyszerű szépségét, s benne Isten szeretetét, amit nem lehet egy mikroszkóp tárgylemezkéje alá gyűrni, már nem veszi észre. Ő a gyerekekben a korlátaikat látja, akik még elmaradnak az okos felnőttektől – Jézus pedig a gyermeki potenciált, a bennük rejlő példakép erejét, ami a nagyok fölé emeli őket. Dawkins gyengének és befolyásolhatónak láttatja a gyerekeket, Jézus pedig előre állít egyet közülük és az okos felnőttek arcába mondja: ha nem lesztek ilyenek, mint ez a kicsi itt, esélyetek sincs bejutni Isten Országába.

Dawkins retorikája hibáztatja a szülőket is, hiszen a megbélyegzést ők végzik, amikor militáns ateista szemüvegen át nézve, saját világnézetüket kényszerítik gyermekeikre. De csakugyan hibát követ el az a szülő, aki arra a szemléletmódra neveli tulajdon utódait, melyet meggyőződéssel tud képviselni? Ha nem akar önmagával meghasonulni, vajon van más lehetősége? Nem utolsó sorban, minek van meggyőzőbb üzenete a gyermek számára: ha a keresztény szülő saját hitének megfelelő nevelést biztosít, ami harmóniában áll belső világával, vagy ha folyamatos kognitív disszonanciában élve olyan elveket tanít, melyek ellen egyébként tiltakozik?

Persze ismerünk történelmi példát, amikor az ilyesféle kérdéseket hatalmi szóval oldották meg és a szülőket egyszerűen leválasztották saját utódaikról. A spártai társadalom a  hét éves gyermeket elvette és katonának kezdte nevelni. Nos, azokban az időkben a szülő befolyása jóval kevesebb volt a maihoz képest. Tényleg valami ehhez hasonlót szeretnénk látni?

 

Sytka

 

Kép: innen

A szerző néhány korábbi cikke:

Keresztények is játszanak a szerencsével

 

Árt-e a hitnek a bibliatudomány?
 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162