Frontális odafordulás ’56-hoz – Varga Csaba fotóiról
Varga Csaba fotóművész gondolt egyet, és újrafotózta azokat a budapesti helyszíneket, amelyekről emblematikus képek maradtak az 1956-os forradalom napjaiból.
A fotográfus nem elégedett meg azzal, hogy nagyjából szerepeljen a helyszín, hanem megkereste azt a helyet – egészen pontosan -, ahonnan az eredeti fotók alkotója, döntő részeben Nagy Gyula készítette a fényképet. Ez lehet, hogy a Körút közepén volt, vagy a villamossíneken, esetleg egy kapualjban. Természetesen ősszel dolgozott, csak a helyszínek azonosításával egy hónap telt el. A projekt során Varga egészen katartikus módon élte meg azt a pillanatot, amikor beleállt az eredeti fotós helyébe. Amikor tér és idő mintha egybecsúszna, megjelenik az örökkévalóság – nem csoda, hogy az alkotó megrendül ennek megtapasztalásakor.
A fotókból kötet készült, amely már megjelent az év elején 56 Múlt és jelen – képes időutazás címmel, a forradalom 61. évfordulója alkalmából pedig a napokban kiállítás nyílik a Terror Háza Múzeumban.
“A korabeli fényképekkel a kezemben hónapokig róttam Budapest utcáit, keresve azt a pontot, ahol a fotós állhatott hatvan évvel ezelőtt mikor elkészítette felvételét. Az utcarészletek, épületek fényképezésénél a helyszín megtalálását követően azt is fontos volt megállapítani, hogy milyen távolságból és szögből készült az eredeti fénykép, hiszen csak így tudtam annak mai pontos mását elkészíteni. Páratlan élmény volt a témát ugyanúgy lefényképezni, majd kiválogatni hozzá a röplap idézetet, mintegy összekapcsolva a múltat és a jelent. Minden tiszteletem az ’56-os fotósoké, hiszen ők nem csupán szemtanúi és résztvevői voltak az eseményeknek, hanem hősei is azzal, hogy nem kis veszélyt vállalva megörökítették egy dicső forradalom pillanatait az utókornak.” Varga Csaba, fotográfus, a könyv szerkesztője.
A fekete-fehér, mégis hősi erőfeszítésekre kész múlt átcsúszik színes, szinte túl színesnek tűnő, hősinek nem mondható jelenünkbe. A fotókat látva akaratlanul vetődik fel a kérdés: mit őrzünk a forradalomból? Csiricsáré fogyasztói világunkban, posztmodern nyomorúságaink közepette hogyan tudunk kapcsolatba lépni azzal az erőforrással, ami 1956-ban előtört a magyarokból, budapestiekből, és máig is táplálhat bennünket?
A képek által felvetődő kérdésekre – paradox módon – mégis maguk a képek felelnek: így tudunk, ilyen egyszerű, de mégis a lélek mélyét is megérintő akciókkal, projektekkel. A frontális odafordulással, azzal, hogy beleállunk az 1956-os magyarok lába nyomába, és az ő szemükkel próbáljuk nézni azt, amiben most élünk. S így – újra csak paradox módon – képesek lehetünk jobban megérteni, még inkább: jobban “megélni” őket, az ő helyzetüket.
A kiállítás november 5-ig látható.
Fotók a Terror Háza Múzeum honlapjáról, illetve a könyv honlapjáról.
1956-os témájú cikkeinkből:
“A Haza az a hely, ahol az ember hasznosan tud szenvedni” – Darvas Iván, ’56? megtorlás
Magas Barna férfi szakadt télikabátban – Bibó István forradalma.
’56 – a nehezen megszületett ünnep
Tweet