Talita

Keresztény női magazin

Géppisztolyos prédikátor – avagy szabad-e embert ölnöm?

 

geppisztolyos1
Ha elrabolnák a gyerekedet, és én visszahoznám, számítana neked, hogy hogyan? – teszi fel a kérdést a nézőknek a géppisztolyos prédikátor, Sam Childers, a róla készült játékfilm végén.

Január óta vetítették a mozik a „Géppisztolyos prédikátor” -t, amelynek főhősét egy  ma élő, hús-vér emberről mintázták. Sam Childers börtönviselt, drogos, motoros macsóból lett prédikátor, gyülekezetalapító. Árvaházat épített Kelet-Afrikában, és fegyveres akciókat szervez ma is a katonaságra kényszerített gyerekek kiszabadítására. Kedvet kaptam a filmhez a fanyalgó kritikák ellenére, és január elején megnéztem.
A skót Gerald Butler alakítja a filmvásznon Sam Childers-t. Butlert kedvelem, amióta eljátszotta Attila hun királyt abban a szuperprodukcióban, amit 2001-ben helyettünk készítettek el az amerikaiak. Azóta több filmben is láttam, és nem győzött meg arról, hogy kiemelkedően tehetséges színész lenne, de a harcos, kemény jellemű és elveikhez ragaszkodó hősök megjelenítésére tökéletesen alkalmas. Sam Childers is efféle hős, korunk egyik fenegyereke, aki a jó ügy mellé állt.
„Ezzel a játékfilmmel nem kerültünk közelebb egy elhivatott ember küzdelmes életéhez, nem értettük meg a mozgatórugóit” – írta az egyik filmkritikus.

Nos, én tökéletesen megértettem.

A hirtelen haragú Sam önvédelemből, véletlenül megöl egy indián csavargót. Ez megrendíti a korábban magabiztosnak tűnő, de a lelke mélyén már régóta útját kereső férfit. Felesége hatására fokozatosan felismeri, hogy lelki válságára Jézusnál van a válasz, és megkeresztelkedik. Számomra ez hiteles életút, hosszas moralizálás nélkül is. A történet azonban nem ezzel ér véget, hanem szinte itt kezdődik.
Sam szenvedélyes ember, aki ha egyszer rálép egy útra, végig is megy azon, akár a végletekig. Ő a „cselekvő ember” prototípusa, aki nem nyugszik addig, amíg a gondolatokat tettekre nem váltja. Először közösségi házat épít és gyülekezetet alapít, ahová meghívja hozzá hasonló barátait-ismerőseit. Mivel a megnyitó istentiszteletre nem érkezik meg a felkért vendégprédikátor, maga veszi kezébe a mikrofont. (Történelmi felekezet tagjaként mindig meglep, milyen könnyű az Egyesült Államokban kisegyházat alapítani. Ha van egy termed, és vannak követőid, akik hajlandóak pénzükkel is fenntartani a gyülekezetet, már működhet is. A Lélek pedig ott fúj, ahol akar.)
„Istennek a te cselekvő kezedre és lábadra van szüksége. Mit ér, ha csak gondolatokkal és szavakkal szolgálod őt?” – prédikálja a gyülekezetének. Mintha Jakab apostol levelének (a protestáns felekezetek egy részében el nem ismert) szavai csengenének vissza: „Testvéreim, mit használ, ha valaki azt állítja, hogy van hite, belőle fakadó tettei azonban nincsenek?” (Jk 2,14)

geppisztolyos2

Sam tudomására jut, hogy a polgárháború sújtotta Szudánban rengeteg árva, meggyötört gyerek van. Odautazik, hogy segédkezzen egy árvaház építésében. Egyre jobban magával ragadja a szerencsétlen, családjuktól elrabolt, megnyomorított gyerekkatonáknak a sorsa. Minden vagyonát az árvaház építésére fordítja (felesége, lánya ugyan támogatja, de anyagilag és lelkileg majdnem belerokkannak az apa missziójába). Gyermekmentéseit azonban nem nézik tétlenül a milíciák, megtámadják az árvaházat. Felháborodásában Sam is fegyvert fog, és katonai akciókat szervez a gyerekek kiszabadítására, vállalva a halálveszélyt is.
Ekkor merül fel a kérdés:  Szabad-e fegyverrel védelmére kelni egy jó ügynek? Másképp fogalmazva: Szabad-e önvédelemből és mások védelméből ölni?
„Ne ölj!” A Tízparancsolat egyike ez, tömör és megfellebbezhetetlen.

De mi van a saját élet védelmének természetes ösztönével? Mi van a gyengébb életének védelmével, ami az emberek többségében szintén Isten-adta reflex?
A Misszió című filmben az indiánok számára alapított misszió megsemmisítésére törő katonákkal szemben a jezsuita szerzetesek a maguk lelki alkatának megfelelően, különbözőképpen állnak ellen. Egyikük fegyverrel, a másik az Oltáriszentséggel. A céljuk és a sorsuk ugyanaz. Vajon Jézus melyiket hogyan fogadta a haláluk után?
Nagyapám jut eszembe, aki a 2. magyar hadseregben felcserként szolgált. A Don-kanyarban, amikor egyszer a táboruk széléhez ment szükségét végezni, észrevette, hogy a hóban – fehér lepedővel álcázva – orosz felderítő rejtőzik. Az élete azon múlt, hogy ő lőtt előbb. (Pontosan így történt-e, nem tudom, én már anyámtól hallottam ezt. Az viszont biztos, hogy nagyapám embert ölt, és ez haláláig bántotta.)
Szabad-e tehát önvédelemből vagy mások védelméből fegyvert fogni, embert ölni? Fonákjáról fogalmazva: Ha valaki megtámad, ellenállsz-e erőszakkal? Megvédelmezed-e embertársadat akár erőszak által is, vagy hagyod, hogy ő legyen az erőszak áldozata?

Kemény kérdések.

Kevésnek érzem magam ahhoz, hogy határozott igennel vagy nemmel feleljek. Töprengek az emberi élethelyzeteken és a lehetséges válaszokon. Azt viszont tudom, hogy ha az én gyerekemet elrabolnák, és Sam Childers (vagy bárki más) visszahozná, nem kérdezném, milyen áron tette.
A film tartalma azonban nem csak ennyi, a leírtak nem pótolják sem a látványt, sem az elgondolkoztató eseményeket.  Érdemes lenne megnézni, de hiába kerestem, nem találtam a mozis kínálatban – úgy tűnik, szűk másfél hónap után levették a műsorról. Nincs más remény, mint várni a DVD-t…

 

Kölnei Lívia


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162