Talita

Gondolatok a gurulós asztalka mellett

Sok évvel ezelőtt kedves szomszédasszonyom más városba költözött. A teherautó nagyon megtelt a fontosabb bútorokkal, az apróbbakat már nem tudták elvinni. Kérdezte, hogy szükségem lehet-e valamelyikre, akkor nekem adná. Ez a kis gurulós asztalka hasznosnak látszott, kerestem neki helyet a lakásunkban.

A kis asztalka kikerült a teraszra, mert jó idő volt. Mellette üldögéltem néha, ha barátságosan sütött oda a nap. Félálomban élveztem, ahogy átbújnak a napsugarak a díszszilvafa ágai közt.

A fa szülőfalumra emlékeztetett, és mindarra a szépre, amire gyermekkoromban vágytam: egy saját házra, saját kertre, és telhetetlen módon egy olyan kis medencére, amelyben otthon is élvezhetném a langyos víz kellemes közegét, nem kellene érte a strandra menni, csak ha úszni akarok.

Aztán teltek az évek, évtizedek, de nem lett se saját házam, se kis medencém. Most, hogy 90 éves lettem, megengedem magamnak azt a pihenést, hogy néha a teraszon üldögélek, és eszembe jutnak jelenetek a múltból: vajon minden így volt-e jó? Mit mulasztottam, mit nem csináltam elég jól? Amit nagyon szerettem volna megtenni, vagy kötelességem lett volna, talán elértem, egy-két kivétellel.

Érezhetem-e, hogy jól halad az unokáim útja az életben?

Nagyobbik unokám most készül házat venni, mutatta is a róla készült képet. Szép, kényelmes ház. Mögötte a kertben van egy kis úszómedence. Igen, talán neki sikerül, amit én is szerettem volna. Megbeszéltük, hogy elviszi majd oda a kis guruló asztalkát, a medence közelében leteszi a terasz sarkába, és rám gondol majd egy ilyen szép estén mellette, talán a századik születésnapomon. Addig is sok szépet és biztonságot kívánok neki az életben.

Ónody Magdolna