Gondolatok az ember foganásáról
Sokat beszélünk a szexuális felvilágosításról, igényeket és szükségleteket fogalmazunk meg – de annyira fontos lenne, hogy érzelmeket is vigyünk egy ilyen felvilágosító kampányba azért, hogy szeretetkapcsolat eredményeként szülessenek a gyerekek!
Jó tíz éve Hoppál Bori a női testről tartott egyik előadásában elmesélte, hogy a petesejt válogat az ondósejtek között, és végül nem feltétlenül a leggyorsabb és nem is a „legfickósabb” termékenyíti meg a petesejtet.
A fogantatáskor nagymértékben eldől egy ember sorsa: ha szerelemből születik, és egészséges gyermek lesz, akkor minden rendben van. De ha szerelemből születik, és nem egészséges, máris tanítást hordoz a szülei számára. Ha csak megesik a dolog érzelemmentesen, akkor is tanító ereje van… Mindenféleképpen a szülők tanítása, érettebb emberré válása, lelki kiteljesítése zajlik, amire már szinte óvodáskortól, a meséken keresztül fel lehetne készíteni a fiúkat és a lányokat egyaránt.
És valójában ezért a tanításért testesül meg a lelkünk, ezért a tanításért futjuk be földi pályafutásunkat testi állapotunkban.
Romano Guardini írja: „Minden újszülöttnek a születése (fogantatása) pillanatában a fülébe súgnak egy szót, amely csak az övé. Életünk nem más, mint lázas kutatás, hogy feltárjuk e szó értelmét. Az örök Bíró is ezt a szót kéri majd számon tőlünk.”
Kétségeket támaszthat bennünk a mesterséges megtermékenyítés témája is. Jó-e, hogy erőltetjük azt, ami természetes módon nem jöhet létre? Csak azért, mert képesek vagyunk mesterséges úton gyermeket létrehozni? Ha a fizikai részét nézzük, az maga a szexuális erőszak… Vajon a lombikbébik genetikai állományukban hordozzák-e ezt az erőszakos fogantatást? Még nem tudhatjuk, de hamarosan kiderül, mivel egyre többen nőnek fel. Csak reménykedhetünk, hogy a szerető környezet képes kompenzálni ezt a súlyos kezdetet.
Antalffy Yvette
Tweet