Gyakori kérdések az örökbefogadással kapcsolatban
Sorozatunkban a megható egyéni történetek között szeretnénk hasznos tanácsokkal is segíteni azoknak, akiknek már van adoptált gyermeke, vagy szívesen fogadnának családjukba egy kisgyereket. Zsuzsa, aki az alábbi cikket írta, két fiú tapasztalt örökbefogadó anyukája.
Egyedülálló szülő és az örökbefogadás
A gyámhivatal általában a házasokat támogatja, de néhány esetben azért egyedülálló is „kap” gyereket. Az ismeretségi körömben van, aki élettársi kapcsolatban él, de egyedülállóként fogadott örökbe két kislányt. Mindkettő roma származású volt, az egyik két-, a másik évekkel később négyéves. A roma gyerekek és a három év fölöttiek nem annyira kapósak, kevesen „vállalják” őket.
Én nem ítélem meg a „válogató” szülőket.
Az örökbefogadók többsége nem karitatív érzésből jelentkezik, hanem azért, mert valamilyen egészségügyi probléma miatt nem lehetett gyereke. Nem akarnak/tudnak/mernek az átlagosnál nehezebb megoldást találni a bajukra, mint amit az örökbefogadás amúgy is jelent. Számomra is a legfontosabb az volt, hogy el tudjam fogadni a gyerekeket sajátjaimnak. Ha ezt az elfogadást egy intellektuális/indulati/érzelmi gát nehezebbé tette volna, az nem lett volna jó senkinek.
A „vér szava”
Gyakori kérdés, hogy vajon a gyerekek nem akarnak-e megismerkedni a vér szerinti szüleikkel. A tapasztalatok szerint igen. Kíváncsiak erre, és nem meglepő módon kamaszkorban merül fel bennük a „honnan származom” kérdése. Az egyik posztgraduális képzésem során volt egy évfolyamtársam, akit örökbe fogadtak három-négy éves kora körül. Elmesélte, hogy tizenöt évesen nagyon meg akart ismerkedni a szülőanyjával, és amikor éppen viharos volt a kapcsolata az adoptáló anyukájával, meg is kereste. (Az örökbefogadott gyereknek kiadhatják a hivatalok a vér szerinti szülők adatait) Nagy izgalommal készült a találkozóra, volt benne egy dac, hogy biztos jobb lesz neki vele, de amikor egy vadidegen nyitott ajtót, rájött, hogy ez nem így van. Az asszony, aki őt szülte, számára idegen volt, távoli és hideg maradt, bármennyit is beszélgettek. Semmi közös nem volt bennük, a hiányzó évek, az át nem élt élmények nem pótolhatók.
Ez a történet számomra azt jelenti, hogy ha én jó anyukája vagyok a fiaimnak, akkor örökre az is maradok.
Az ügymenet
Milyen hivatalos lépéseket kell megtenni ahhoz, hogy valaki örökbefogadó szülő lehessen?
A lakóhely szerinti gyermekvédelmi szolgálatnál és a gyámügyi osztályon érdemes elkezdeni az ügyintézést. A hivatalos intézkedés során nyilatkozni kell a szándékról, és ki kell tölteni egy kérdőívet, amelyben meg kell jelölni azt is, hogy milyen gyermeket tudnának elfogadni, életkor, nem, esetleges betegségek szempontjából.
Ez elég kínos rész, hiszen jó érzésű ember nem könnyű szívvel tesz ilyen nyilatkozatot. Utána sor kerülhet pszichológiai alkalmassági vizsgálatra, a háziorvosnak is nyilatkoznia kell, hogy a jelentkező egészséges. Be kell mutatni jövedelemigazolást és általában valaki meglátogatja a jelentkező családot, hogy megvizsgálják, a lakáskörülményei valóban alkalmasak gyereknevelésre. Ezután egy tanfolyamot kell elvégezni, amely egy évig tart, és havonta egy hétvégét jelent. (Amikor mi fogadtunk örökbe, akkor még nem volt tanfolyam, ezért erről nincs saját élményem, de mások elmesélése alapján hasznos dolog.) Amikor az összes eljárás lezajlott, a jelentkezőket örökbefogadásra alkalmasnak nyilvánítják, és felkerülnek az országos várólistára.
Ma már különböző alapítványok is segítik az örökbefogadók és a gyerekek egymásra találását.
Gyulai Zsuzsa
Korábbi cikkeink a témával kapcsolatban:
http://www.talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=522
http://www.talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=511
http://www.talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=492
http://www.talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=457
http://www.talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=436
Tweet