Gyermekeink a legfontosabb vendégeink!
Gyerekeinket nem birtokoljuk, szülőként az a feladatunk, hogy gyöngéden szeressük, majd elengedjük őket! – Henri J. M. Nouwen (1932-1996) Nyújtsd kezed című művéből idézünk:
Amivel a szülők szolgálhatnak, az egy otthon, egy befogadó hely, amelynek ugyanakkor biztonságot adó határai vannak. Ezek között a gyermekek fejlődhetnek, és felfedezhetik, mi a hasznos, és mi nem. Odahaza a gyermekek félelelm nélkül tehetik fel kérdéseiket, s a visszautasítás kockázata nélkül kísérletezhetnek az élettel. Arra biztatjuk őket, hogy figyeljenek belső énjükre, és alakítsák ki azt a szabadságot, amely bátorságot ad az otthon elhagyásához és a továbblépéshez. /…/
A szülői hivatás nehézsége az, hogy segítenünk kell a gyermekeket egy olyan szabadságba belenőni, amely lehetővé teszi számukra, hogy testileg, szellemileg és spirituálisan a saját lábukra álljanak, s megengedi nekik, hogy a saját útjukon haladjanak tovább. A kísértés mindig fennáll, hogy túlzottan ragaszkodjuk a gyermekeinkhez, saját beteljesületlen vágyaink elérésére használjuk őket, kapaszkodjunk beléjük, és közvetlen vagy közvetett módon azt sugalljuk, milyen sokkal tartoznak nekünk. Valóban igen nehéz látni a gyermekeink távozását annyi évi szeretetteljes nevelőmunka után, ha azonban folyamatosan emlékeztetjük magunkat arra, hogy csak vendégek, akiknek megvan a maguk egyedi úti célja, amelyet nem ismerünk, és nem határozhatunk meg, talán könnyebben el tudjuk őket engedni békében, áldással. A jó házigazda nemcsak tisztelettel tudja fogadni vendégeit, s megadni mindazt a gondoskodást, amire szükségük van, hanem el is tudja őket engedni, amikor eljött az ideje.
Forrás: Henri J. M. Nouwen: Nyújtsd kezed. Ursus Libris 2007. 86. o. , 88. o.
Tweet