Gyümölcsös-diós lepény Polcz Alaine után
Kedves barátnőm, Ilda egy időben minden társasági összejövetelre hozott egy tepsivel ebből a sütiből. Résen kellett lenni, ha enni akartam belőle, mert a gyerekek pillanatok alatt befalták. Az omlós, világos tésztában megbújó és a süti tetején kicsit megpörkölődött diódarabkák és a szezonnak megfelelő gyümölcs harmóniája önmagáért beszél… Ráadásul kiderült, hogy a recept Polcz Alaine egyik szakácskönyvéből való.
Amíg ritkán sütöttem-főztem, nagyon szigorúan követtem a recepteket. Amióta a gazdasszony-üzemmód az identitásomhoz tartozik, már nem akadok ki annyira, ha valakinek a receptjeiben sűrűn szerepel a “tegyél bele annyit, amennyit felvesz” félmondat. Mert újabban már kezdem érezni valóban, hogy “mennyit vesz fel”.
Polcz Alaine-t mélyen tisztelem, és amikor a már Ilda által is kicsit megváltoztatott recept alapján magam is tovább alakítom a sütit, akkor úgy érzem, ő, a “nagyasszony” és én, a még élő asszonytárs együtt alkotunk. Mert sütni – alkotás!
Hozzávalók:
12 dkg margarin vagy vaj
20-25 dkg cukor (Attól függően, hogy savanyúbb vagy édesebb gyümölcs kerül bele.)
3 egész tojás
30 dkg liszt
1 sütőpor
2 dl tejföl
25-50 dkg gyümölcs
10-15 dkg dióbél
vanília vagy fahéj (A gyümölcstől függően.)
Elkészítés:
A felmelegített vajat a cukorral kikeverem, majd hozzáadom a tojásokat, és a masszát jó krémesre keverem. Ezután jó magasról hozzáöntöm az átszitált, sütőporral elkevert lisztet ( “Hogy jó levegős legyen a tészta” – mondta nagynéném) és a tejfölt. Ha túl sűrűnek találom a masszát, teszek még hozzá egy-két kanál tejfölt, majd a kizsírozott-kilisztezett tepsibe borítom.
A dióbelet összetöröm: egy erősebb nejlontasakban klopfolóval (:D), és a tésztára szórom. Ezután rászórom a megtisztított, kimagozott, feldarabolt gyümölcsöt, és egy kicsit bele is nyomkodom a tésztába.
Nem túl meleg, kb. 180 fokos sütőben sütöm kb. 40 percig. Érdemes figyelni a tésztát, mert úgy a legfinomabb, ha nem szárad ki, és az alja is csak éppen hogy megsült!
Amikor kiveszem, a még forró tésztát megszórom vaníliás vagy fahéjas cukorral. Ha málnával vagy meggyel csinálom, akkor inkább vaníliát teszek rá, ha szilvával, körtével, almával, akkor inkább fahéjat.
Érdemes bennehagyni a tepsiben, mert így átjárják egymást az ízek, és még finomabb.
Legalább azt várjátok meg, amíg kihül:)
Kóczián Mária
A fotókat a szerző készítette.
Süteményeinkből:
Tweet