Ha igazán tenni akarsz a családon belüli erőszak ellen
Időben fel kell világosítani a lányokat, hogy mi elfogadható, mi tűrhetetlen egy kapcsolatban, és hogy bojkottálják az erőszakos bunkókat, bármilyen jó dumájuk, bármilyen sztárarcuk, bármilyen verdájuk, bármilyen kérójuk van.
Az előzó bejegyzésben igyekeztem felvázolni a családon belüli erőszak terén tapasztalható tétlenség okait, és hogy mit tehetnénk ellenük. Ebben az írásban szemszöget váltok: nézzük meg, hogyan oldják meg a férfiak a családon belüli erőszakproblémákat, és próbáljuk meg a nők számára alkalmazhatóvá tenni a tanulságokat.
A családon belüli fizikai erőszak 90-95%-ában a férfi az agresszor, a nő az áldozat. Ugyanakkor a lelki visszaélések terén a férfiaknak is bőven van mit felpanaszolniuk. Míg az erőszakos férfi muszkliból nyomul, az erőszakos nő elsődleges fegyvere a szexelvonás. Addig nincs házasélet, amíg nem érvényesül az akarata. Szintén gyakori a közös bankszámla lerablása, a férfi emlékeztetése arra, hogy anyagilag “mi jár”, “nincs egy rongyom sem”, “elvárom a tisztességes életszínvonalat”, “nem fogok melletted nyomorogni”, “dolgozz többet”. Ugyancsak gyakori a zsémbelés, követelőzés, folyamatos piszkálás, ha a férfi a barátaival tölt egy fél napot, ha a hobbiját gyakorolja, ha nullánál több sört iszik. Ez nem a sirámok helye, mindössze bemutatom, mitől elégedetlenek a férfiak a párkapcsolatukban.
Mit tesznek ellene? Első lehetőségként tűrik, amikor is felmerül a gyanú, hogy számukra ez a boldogság gyakorlatban elérhető maximuma. Második lehetőségként szeretőt keresnek, ez azonban nem megoldás, hanem tovább komplikálja az életet, sőt indokolttá teszi a sanyargatást. Harmadik lehetőségként lelépnek. Negyedik lehetőség lenne, hogy a rendőrséghez fordulnak, de ez férfiak esetében gyakorlatilag nem merül fel. A férfitársadalom elég jól kezeli a családon belül ellene irányuló atrocitásokat.
Milyen tanulságokat alkalmazhatnak a nők? Megfontolandó az első lehetőség, hogy amennyiben hosszasan tűrik az erőszakot, akkor nem azt gondolják-e, hogy ez boldogságuk gyakorlatban elérhető maximuma. Nyilvánvalóan tévednek, de segítséget nem jogszabály vagy a rendőrség jelenthet, hanem a felvilágosítás, a személyiségfejlesztés, egy asszertivitás tréning, hogy ráébredjenek, átgondolt stratégiával, jó kommunikációval mennyivel több hozható ki az életből.
A második lehetőségből nem vonnék le alkalmazandó tanulságot, szerintem egy párhuzamos kapcsolat indítása sem a férfiaknak, sem a nőknek nem jelent megoldást az elsődleges párkapcsolaton belüli problémákra.
A harmadik lehetőség a kapcsolatból való kilépés. A szakirodalom szerint a válást szinte mindig a nő kezdeményezi, tehát nincs olyan alávetett, tehetetlen helyzetben, mint ahogy ezt gondoljuk. Mégis sok nő szorul bele erősen problémás kapcsolatokba, akár a gyerekekre tekintettel, akár az anyagi aszimmetria miatt: hagyományosan a férfi tartja el a családot, erre szocializálódott, ilyen szemlélettel tanul, dolgozik, így alkudja ki a bérét. A nőtársadalom felemás módon, azaz csak az igények szintjén emancipálódott. Saját választása alapján kimaradt a jól kereső szakmákból, nem gondolta végig, mit kell betenni ahhoz a bemeneti oldalon, hogy egyenlő eredmény jöjjön ki a kimeneti oldalon. A szakmák bérviszonyait a munkaerőpiac alakítja ki, apelláta nincs. Ha nem tetszik, hogy keveset keresel, csinálj mást, amivel többet tudsz keresni. A férfiak számára ez több évszázados szabály, a nőknek azonban új és megszívlelendő tanulság. Egy anyagilag életképes nő minden további nélkül ki tud lépni a rossz kapcsolatából. Legalább egy generációt igényel, hogy kialakuljon ez az állapot, de minél előbb kezdjük, annál jobb. Az anyáknak óriási szerepük van lányaik pályaválasztásában, ideje ezzel célszerű módon élni. (Átmeneti segítségként női önérvényesítő alapítványok tömegére lesz szükség, az előző posztban írtak szerint.)
A negyedik lehetőség súlyos testi bántalmazás esetén indokolt és működőképes. Valóban indokolt a rendőrséghez fordulni, ha a férfi durva vadállat. Csakhogy ehhez a férfihez valaki hozzáment, valaki tűrte, hogy idáig fajuljon a helyzet. Időben fel kell világosítani a lányokat, hogy mi elfogadható, mi tűrhetetlen egy kapcsolatban, és hogy bojkottálják az erőszakos bunkókat, bármilyen jó dumájuk, bármilyen sztárarcuk, bármilyen verdájuk, bármilyen kérójuk van. Félreértések elkerülése végett, a bojkott csak akkor működik, ha az egyéjszakás kalandokra, sőt a “sztrájktörőkre” is kiterjed. A nőtársadalom legyen elég bátor annak kimondásához, hogy a médiában megjelenő párkapcsolati kép hamis, mert önző szociopatákat emel piedesztálra, pszichopatákat tesz hőssé, és rosszul jár, aki a Szex és New York, az Így jártam anyátokkal, vagy akár a Jóbarátok trendi szereplőit utánozza – ez csak néhány kiragadott példa a sok ezer hasonló sorozat közül. Aki szociopatákkal randizik, az jó eséllyel egy szociopata oldalán találja magát, tehát csak hangsúlyozni tudom, hogy önzés helyett adj értéket, cserébe várj értéket. Ettől javulnak majd a párkapcsolatok.
A minőségi párkapcsolat témában kiváló olvasmány ez is: wita.hu
Vértes László
Korábbi cikkünk a témában:
“Ki szavatol a lady biztonságáért?”
Vértes László korábbi írásai a Talitán:
Önvédelem keresztényeknek
A kereszténység botránykő – A Habemus papam c. film és egy beszélgetés kapcsán 1.
Tweet