Talita

Keresztény női magazin

Hát a Törvények, mester?

Khalil Gibran
Akkor megszólalt egy jogtudós, és azt mondá: Hát a Törvények, mester?

És ő így válaszolt:

Örömet leltek abban, hogy törvényeket fektettek le,
Ám még nagyobb örömetek telik a megszegésükben.
Mint az óceán partján játszadozó gyermekek, kik homokváraikat kitartással építik, s aztán kacagva rombolják le azokat.
Ám miközben homokváraitokat építitek, az óceán mind több homokot sodor a partra,
És mikor elpusztítjátok a homokvárat, az óceán veletek kacag.
Bizony, az óceán mindig együtt kacag az ártatlanokkal.

Hanem mi légyen azokkal, akik számára az élet nem óceán, és az ember alkotta törvények nem homokvárak,
Hanem nekik az élet kőszikla, és a törvény a véső, mellyel önnön képmásukra faraghatják?
Mi légyen a nyomorékkal, aki gyűlöli a táncosokat?
Mi légyen az ökörrel, mely szereti az igát, s az erdő szarvasait, őzeit kóbor bitangnak tekinti?
Mi légyen a vén kígyóval, mely bőrét nem képes levedleni, s a többi kígyót meztelennek, szégyentelennek találja?
És azzal, aki korán érkezik a menyegzői lakomára, és mikor jóllakván, elfáradva útjára indul, kijelenti: minden lakoma törvénytelen, és mindenki, aki részt vesz rajta, törvényszegő?

Mi mást mondhatnék ezekről, mint azt, hogy a napfényben állanak, de hátukat fordítják a nap felé?
Csak saját árnyékukat látják, és árnyékuk számukra a törvény.
És mi számukra a nap – csupán az, ami az árnyékot vetíti.
És mit jelent elfogadni a törvényt, ha nem azt: legörnyedni, és az árnyékot a földre rajzolni?
De tinéktek, akik orcátokat a nap felé fordítva jártok, mit jelenthetnek holmi földre rajzolt ábrák?
Tinéktek, akik a szél szárnyán jártok, mely szélkakas szabhat irányt?
Mely emberi törvény köthet meg benneteket, ha széttöritek igátokat, de senki börtönének ajtaját nem töritek szét?
Mely törvényt kellene félnetek, ha táncoltok, de senki vasláncaiban lábatok meg nem botlik?
És ki idézhet törvény elé, ha elvetitek ruhátokat, de senki útjában nem hagyjátok?

Orfalisz népe, a dobot el lehet némítani, és a lant húrjai meglazíthatók, de ki parancsolhatja meg a pacsirtának, hogy ne énekeljen?

(Khalil Gibran – A Próféta – részlet) 

Kahlil Gibran (1883 – 1931) (ejtsd: Dzsibrán) libanoni származású amerikai maronita keresztény költő, filozófus, képzőművész. A mai Libanon északi részén született, szegény maronita keresztény faluban, Bsharriban, amely akkoriban az Oszmán Birodalom része volt. Ott semmilyen iskolába nem járt, egyedül a papok tanították szíriai, illetve arab nyelven, bibliai témákra. E korai emlékek inspirálták a későbbi fő művét, a Prófétát (The Prophet). 1895-ben emigráltak anyjával és testvéreivel az USA-ba, de apja nem tartott velük. Bostonban telepedtek le, ahol sok libanoni bevándorló élt, és itt kezdett iskolába járni. Kreativitására hamar felfigyeltek, elsősorban rajzaira. 14 éves korában (1897) visszaküldik Libanonba, ahol a bejrúti al-Hikma középiskolában folytatja tanulmányait, főként az arab és a francia nyelvvel és irodalommal foglalkozik, majd visszatér Bostonba 1901-ben. 1908-tól mecénásainak köszönhetően két évet Párizsban töltött Auguste Rodinnel tanulva. Londonban is járt. Megjelent kötetei: Nimfák völgye (1906), Lázadó lelkek(1908), Törött szárnyak (1912), Könny és mosoly (1914), Előfutár (1920), A Próféta (1923), Homok és tajték (1926), Jézus, az ember fia (1928), A Föld istenei(1931). Költészetében nagy szerepet játszanak a spirituális témák és megfogalmazások. 1931-ben hunyt el New Yorkban. Először Bostonban, majd kívánsága szerint Libanonban temették el. Halála után, 1932-ben adták ki a Vándor című írását.


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162