Talita

Keresztény női magazin

Hiányzik a teológia női arca – Interjú Perintfalvi Ritával

Perintfalvi_Rita1
Ritka a teológusnő Magyarországon, mint a fehér holló. A vallásos, különösen a katolikus közvélemény eddig úgy gondolta, a hittudomány művelése férfiak, elsősorban papok dolga. Perintfalvi Rita a kevesek egyike: magasan kvalifikált teológusnő, aki a Bécsi Egyetemen tanít.

 

– Hogyan jutott eszedbe, hogy teológiát tanulj?

– A kommunizmus évei alatt lettem elsőáldozó és bérmálkozó, amit csak egy rövid templomi hitoktatás előzött meg. A rendszerváltás után szülővárosomba, Szombathelyre domonkos nővérek érkeztek. Dinamikus közösséget alkottak, és maguk köré gyűjtöttek fiatalokat, akiknek a csoportjába meghívott egy ismerősöm. Később, egy kora tavaszi, húsvét hajnali közös kiránduláson volt egy nagyon bensőséges Isten-élményem, aminek a hatására elhatároztam, hogy többet akarok tudni Jézusról, Istenről, aki ott megszólított engem. 21 éves korom ellenére gyerekes elképzeléseim voltak csak Istenről. Akkor már felsőfokú tanulmányokat folytattam, mégis óriási szakadék volt a világi és a hitbeli műveltségem között. Intellektuális megfontolás is szerepet játszott tehát a döntésben, hogy teológiát szeretnék tanulni, de az igazán döntő momentum mégis a személyes megérintettség volt. 1994-ben kezdtem teológiával foglalkozni.

– Hogyan alakult a pályád?

– Szombathelyen főiskolai hittanári szakot végeztem. Négyévi sikeres és örömteli általános iskolai hitoktatás után kezdtem úgy érezni, hogy ez a színvonal nem elég már nekem, annak ellenére sem, hogy a legkedveltebb tanárok közé tartoztam, és közben másik két diplomát is szereztem. Szerettem volna fiatalokkal, felnőttekkel foglalkozni. Ferences jó barátaim meséltek nekem a Szegedi Hittudományi Főiskolán működő teológiai fakultásról: hogy mennyire nyitott szemléletű, modern az oktatás, és milyen magas a színvonal – ezért oda felvételiztem. Ez a szak a világi hallgatók számára is nyitott volt, és abban az időben még nem érezte magát az ember fehér hollónak. Mindez 1998-ban történt, amikor az Egyházat még a rendszerváltás utáni lendület hatotta át: nagyon sok fiatal akart teológiát tanulni, és nemcsak papok, hanem világiak is, sok nő is. Sőt, Szegeden akkor több világi nő tanult, mint pap vagy akár világi férfi. Világmegváltó gondolataink voltak, és erősen hittünk abban, hogy az Egyháznak szüksége van ránk, és fontosak vagyunk a számára.

– Akkoriban egy többdiplomás nőismerősöm elvégezte Budapesten az ötéves teológia szakot is. Őt idézem: „Tudomásul kell vennem, hogy egy szint fölött labdába sem rúghatok a férfiak, vagyis a papok mellett, mert nem hagyják“. Mi a Te tapasztalatod?

– Ez valóban nagy kérdés. Jó lenne látni egy statisztikát, hogy milyen arányban vesznek részt a nők a magyar katolikus teológiai felsőoktatásban. Én Magyarországon hét évig tanultam teológiát, Szombathelyen és Szegeden, és ez alatt összesen három női professzorom volt. Szombathelyen egy hölgy katekétikai rajzot oktatott nekünk, Szegeden pedig egy apáca, az ókori nyelvek zseniális specialistája tanított. 16 nyelvet ismert, ebből 9 ókori nyelv, a többi újkori. Egyikük sem volt teológus végzettségű, mert ez akkor, amikor ők tanultak, számukra nem volt lehetséges. Szegeden volt még egy tanárnőm egy félév erejéig. Akkor tért haza római licenciátussal, és biblikus tárgyakat taníthatott. Hát ő volt a fehér holló, bár az ő példája nyomán azt gondoltuk, hogy érdemes tanulni – akár külföldön is –, mert az Egyháznak a megnyílt új lehetőségekkel és kihívásokkal küzdve fontos lesz a laikus teológusok segítsége.

– Dolgoznak ma teológusnők Magyarországon?

– Azt gondolhatná az ember, hogy a rendszerváltás óta eltelt majdnem 25 év alatt az Egyház is kitermelte a maga jól képzett, külföldet is megjárt teológusnőit. De a valóság sajnos teljesen más képet mutat, nemrégiben nézegettem a Szegedi Hittudomány Főiskola oldalát, és jelenleg egyetlen női professzor sincsen, sőt egyetlen laikus férfi sem. Már a két említett hölgy sem tagja a tantestületnek, és a korábbi laikus férfi professzoraim közül sem találtam meg egyetlen egyet sem. Akkoriban pedig hatan-heten bizonyosan lehettek. Tehát az elmúlt 25 év sajnos nem fejlődést, hanem komoly visszaesést hozott a laikusok és a nők szerepvállalása terén a teológia felsőoktatásban, ez pedig éppen ellentétes folyamat a II. Vatikáni Zsinat célkitűzéseivel. Amennyire a teológiai karok nyilvános adataiból látszik, ez a probléma országos szinten fennáll. Egyedüli kivétel talán a Sapientia Szerzetesi Főiskola, ahol tanít néhány szerzetesnő is.

Ferenc pápa: „A nők mély kérdéseket tesznek fel, melyeket nekünk kellene feltennünk. Az egyház nem lehet önmaga a nők és az ő szerepvállalásuk nélkül. Az egyháznak elengedhetetlenül szüksége van a nőkre. Mária – egy nő – fontosabb, mint a püspökök. Ezt azért mondom, mert nem szabad a funkciót a méltósággal felcserélni. Éppen ezért a nőről való gondolkodást az egyházban el kell mélyíteni. Alaposan ki kell dolgozni a nő teológiáját. Csak ezen az úton járva lehet jobban átgondolni a nő funkcióját az egyházon belül. A női géniusz szükséges azokon a helyeken, ahol döntések születnek. A ma kihívása reflektálni a nő speciális szerepére ott is, ahol az egyházi élet különböző területein az autoritást gyakorolják.” (Forrás)

– Milyen lehetőségei vannak ma egy katolikus teológusnőnek itthon?

– A válaszom elszomorító: semmilyen lehetősége sincs egy magyar teológusnőnek, legalábbis katolikusként. Én négy éve a Bécsi Egyetem Bibliatudományos Intézetének munkatársa vagyok. Csodálatos dolog, hogy kelet-európai teológusként bekerültem oda. Rengeteg női teológus dolgozik a Bécsi Egyetemen – tudományos asszisztensként, docensként és professzorként is –, tehát ott azzal soha nem volt probléma, hogy nő vagyok. Inkább azzal az előítélettel kellett megküzdenem, hogy vajon mit tudhat szakmailag egy magyar tudós. De idővel, ha az ember bizonyít, ez már nem probléma egy olyan egyetemen, ahol alapelv a nemzetköziség.
Perintfalvi_Rita2

– Szeretnél Magyarországon tanítani?

– Igen, romantikus elképzeléseim voltak arról, hogy mennyire jó lesz majd elhozni kis hazánkba mindazt a tudást, amit Nyugat-Európában összegyűjtöttem. A mesterem, Georg Braulik professzor a német nyelvű biblikus tudomány egyik legnagyobb szakértője, az ő neve a garancia arra, hogy a tudás, amivel rendelkezem, Magyarországon kiemelkedő és ritka. Egyszer egy evangélikus biblikus kolleganőm itthon azt mondta nekem: „Rita, én nem értem. Az ajtód előtt ott kellene sorakozniuk a jobbnál jobb állásajánlatoknak, mert annyira ritka az a tudás itthon, amivel te rendelkezel, és olyan nagyhírű mestered volt.” Hát ehhez képest nemhogy nem sorakoznak, hanem egyáltalán nincsenek lehetőségek.

A magyar katolikus teológia teljesen férfiarcú, és emiatt egyoldalú. Persze itthon ez természetes, senki észre sem veszi, senki fel sem teszi a kérdést: jól van-e ez így? Vagy hogy mit veszítünk azzal, hogy ennyire férficentrikus a teológia.

– Van annak jelentősége, hogy férfi vagy női nézőpontból műveljük a teológiát?

– Ezt igazából csak akkor lehet megérteni, ha az ember kívülről, egy tágabb kontextusból nézi. Egyáltalán nem természetes és nem magától értetődő ez a fajta szemléletbeli egyoldalúság, és az, hogy női teológusok számára minden tér és kapu zárva marad. Ez óriási veszteség az egész Egyház számára. Nem is beszélve a teológusnők társadalompolitikai szerepéről: ahogy ők látják a társadalmi és politikai élet kérdéseit, az merőben más látószög. Sokkal nagyobb empátiával, nyitottsággal és érzékenységgel rendelkeznek, mint a férfiak. Eléggé abszurd például, hogy a magyar Egyház úgy alakít ki álláspontot a család teológiája vagy a nők társadalmi és egyházi szerepvállalása kapcsán, hogy ebben a női teológusok szerephez sem jutnak.

– Gondolom, nincs elegendő képzett nő, aki véleményt formálhatna.

– A probléma ott kezdődik, hogy az Egyház nem támogatja sem erkölcsileg, sem anyagilag a nők teológiai doktorálását, habilitálását, főként nem külföldön. És mindezt elintézik azzal, hogy úgyis nagyon kevés hívő van, és egyre kevesebben akarnak teológiát tanulni a mai szekularizált világban, így ezt a feladatot bőven el tudják látni a papok is. Holott szerintem ezt a kérdést meg kellene fordítani: miért nem vonzó a teológiai képzés? És hogyan lehetne azt újból vonzóvá tenni, hogyan lehetne vele a ma emberét megszólítani? Nem igaz, hogy az embereket nem érdekli a vallás és a spiritualitás, csak meg kellene találni az utat hozzájuk! Így aztán nincsenek teológusnők sem, akik számon kérhetnék az egyoldalúságot. Ez egy könnyű stratégia. Hogy ki mennyire tudja ezt a saját lelkiismeretében összeegyeztetni Krisztus tanításával, a kirekesztést nem ismerő testvéri szeretet parancsával, arról mindenkinek magának kell elszámolnia. Persze azért Isten valahogy mindig küld egy angyalt… Én elsősorban jezsuita támogatóimnak köszönhetem mindazt, amit elértem, és egy érsek atyának, aki hitt bennem, annak ellenére, hogy nő vagyok. De az utam nem volt könnyű, és most sem az.

– A munkád ugyan Bécshez köt, de aktív vagy itthon is. Hogyan tudod gyakorolni itt a hivatásodat?

– Amit jelenleg itthon csinálok, azt én „hobbi-teológiának” nevezem. Elnöke vagyok a Magyarországi Teológusnők Ökumenikus Egyesületének, akikkel most egy előadássorozaton dolgozunk a misztika témakörében. Nyolc előadó, nagyon izgalmas sorozat, mindenki mindent pusztán lelkesedésből, anyagi haszon nélkül tesz. Nagy az igény erre a másfajta, tudományos igényű, ugyanakkor közérthető teologizálásra, és izgalmasak a viták is. Modern nyelvezetet használunk, így próbáljuk megszólítani az értelmiséget, köztük a fiatalokat is. Mindebből jól látszik, hogy mennyi dolgunk lenne itthon női teológusként… Szóval az igény hatalmas, a lehetőségünk pedig nagyon is „apostoli”: nem jár fizetéssel, sem elismeréssel, csak az evangelizáció örömével. Nem látjuk még, hogyan fog ez működni hosszútávon. Ami engem illet, én még mindig hiszek a „csodákban”. Komoly bátorítás számomra Ferenc pápa Evangelii Gaudium c. apostoli buzdítása, melyben a nők szerepére irányítja rá a figyelmet:

„Ki kell szélesíteni azokat a tereket az egyházban, ahol a női jelenlét hatékonyabban megjelenhet. Mert a női talentum nélkülözhetetlen a társadalmi élet minden megnyilvánulási területén. Ebből az okból kifolyólag garantálni kell a nők jelenlétét a munka világában és a legkülönfélébb helyeken, ahol az egyház és a társadalmi élet fontos döntései születnek.” (EG 103)

Ferenc pápa reform gondolatvilága és emberséges, minden kirekesztéssel szemben fellépő szavai nagy bátorítást adhatnak minden nőnek, hogy ők is megtalálhatják egyszer helyüket és méltóságukat az Egyházban. És nem csak anyaként – ami csodálatos hivatás –, hanem sok más talentumukkal, a női géniusszal is szolgálatára lehetnek az Egyháznak.

 

Kölnei Lívia
A képek Perintfalvi Rita tulajdonai.

Ajánljuk korábbi interjúinkat is:

“A peremvidékre menjetek!” – Beszélgetés Forrai Tamás jezsuita provinciálissal 1. rész

A Talita élő közösség

Lehet erkölcsös a gazdaság? – Keresztény Társadalmi Elvek a Gazdaságban

 


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162