Híres magyar nők az 1848-as forradalomban és szabadságharcban – Laborfalvi Róza
Laborfalvi Róza (1817-1886). A reformkor nem csak történelmünkben, hanem kulturális életünkben is fontos időszak volt.
Ekkor formálódott a magyar nemzeti színjátszás, amelynek egyik kiemelkedő alakja volt Laborfalvi Róza, aki 1886. november 26-án, 134 évvel ezelőtt halt meg.
1817. április 8-án született Miskolcon. Eredeti neve Benke Judit volt. Szülei színészek voltak, bár születésekor apja már egy leányiskolát vezetett. Színésznői pályafutását 16 éves korában kezdte, első leckéit a kor híres drámai színésznőjétől, Kántornétól kapta. Első fellépése 1833-ban kudarccal végződött, ezért visszatért a szülői házba, ahol édesanyját ápolta, aki 1834-ben meghalt.
Rózát sok kortársa tehetségtelennek tartotta Döbrentei Gábort kivéve, aki következetesen támogatta pályáján, ami fokozatosan felfelé ívelt. Egy ideig Benke Róza néven szerepelt, majd 1835-ben felvette a Laborfalvi Róza művésznevet. Beleszeretett a kor híres színészébe, Lendvay Mártonba, akitől 1837-ben kislánya született.
Nem adta dajkaságba, ahogyan az abban a korban szokásos volt, hanem vállalta a leányanya hálátlan szerepét, és a kis Rózát egyedül nevelte.
Laborfalvi Róza pályafutásában 1837 jelentette a áttörést. Ekkor nyílt meg a Nemzeti Színház, amelynek nyitó előadására az igazgató, Megyeri Károly őt hívta meg. (Kántorné valamilyen oknál fogva nem vállalta a fellépést.) Rózát a magyar irodalmi élet olyan vezetői is támogatták, mint Vörösmarty vagy Bajza. Gyakran játszott együtt a kor legnagyobb színészével, Egressy Gáborral. Főleg a tragikus szerepeket szerette, több Shakespeare drámában nyújtott emlékezetes alakítást. (Lady Machbeth, Hamlet anyja vagy a gonosz Goneril a Lear királyban)
Magánéletében 1848 hozta meg a nagy fordulatot. Március 15-én este a Nemzeti Színházban a Bánk bánt játszották, amelyben Róza Gertrudis királynét alakította. Az előadáson jelen voltak a márciusi ifjak is Petőfi, Vasvári és Jókai vezetésével. A színpadon elszavalták a Nemzeti dalt, majd Jókai Mór is beszédet mondott.
Róza Gertrudis méltóságteljes jelmezében kokárdát tűzött az író mellére, ami szerelmük kezdetét jelentette. Jókai még ebben az évben feleségül vette a nálánál nyolc évvel idősebb színésznőt annak ellenére, hogy családja és barátai, köztük Petőfi hevesen ellenezték a házasságot. A korkülönbségre és Róza házasságon kívüli kapcsolatából született gyermekére hivatkoztak. A házasság azonban a későbbiek során kiállta az idők próbáját.
A szabadságharc bukása után Jókainak bujdosnia kellett. Róza egy kis faluban a Bükk hegységben rejtegette férjét, majd komáromi menlevelet szerzett számára. (Komárom vára 1849. október elejéig ellenállt, és parancsnoka, Klapka tábornok csak azzal a feltétellel adta fel, hogy a védők büntetlenségét az osztrákok garantálták.)
A történetet Jókai egyik híres regényében, a Politikai divatokban olvashatjuk, melynek hősnője Hargitai Judit hasonlóan mentette meg férjét az üldöztetéstől.
Laborfalvi Róza ezután aratta legnagyobb színpadi sikereit, az ország elismerten vezető színésznője. Drámai alakítások mellett szívesen mondott verseket, különösen Vörösmarty műveit és Arany balladáit. Vígjátékokban is megállta a helyét. 1869-ben, 52 éves korában hivatalosan bejelentette visszavonulását, miután fellépett Szigligeti Ede darabjában, a Trónkeresőkben.
Visszavonulása ellenére vidéken még időnként vállalt vendégszereplést. 1857-ben szülővárosában lépett fel a Miskolci Nemzeti Színház megnyitásakor. 1883-ban búcsúfellépésként vállalta Shakespeare Coriolanus című drámájának női főszerepét. Ekkor az uralkodó, Ferenc József személyesen adott át neki kitüntetést. 1886-ban tüdőgyulladást kapott, és 69 éves korában meghalt. A Nemzeti Színházban ravatalozták fel, és az egész színházi világ gyászolta. A Kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomra.
Annak ellenére, hogy a házastársak között voltak ellentétek, Jókai a feleségét mindig a legfőbb ihletőjének és kritikusának tartotta. Nehezen tette túl magát Róza halálán, fogadott lánya olaszországi útra vitte felejteni. Az író később újra megházasodott, emiatt sokan bírálták, de életének nagy és igazi szerelme Róza volt.
Laborfalvi Róza nem csak a 19. századi magyar színjátszásban játszott óriási szerepet, hanem a szép magyar beszéd egyik úttörőjeként is számon tarthatjuk.
Forrás: Weninger Endre: Híres magyar nők
1. Sarolt fejedelemasszony (~950 ~ 1000)
2. Gizella királyné (~980~1059)
3. Gertrudis, II. András felesége (~1185-1213)
4. Árpád-házi Szent Erzsébet (1207-1231)
5. Árpád-házi Szent Kinga (1224-1292)
6. Árpádházi Szent Margit (1242-1270)
7. Szent Hedvig királynő (1373-1399)
8. Rozgonyi Istvánné Szentgyörgyi Cecília (~1398~1436)
9. Szilágyi Erzsébet (1410-1483)
10. Báthori Erzsébet, „a csejtei boszorkány” (1560-1614)
11. Báthory Anna (1594-1636)
12. Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasszony (1602-1660)
13. Báthory Zsófia (1628-1680)
14. Széchy Mária (1610-1679)
15. Bornemissza Anna fejedelemasszony (~1630-1688)
16. Zrínyi Ilona (1643-1703)
17. Garamszeghy Géczy Julianna (1680-1714)
18. Brunszvik Teréz (1775-1861)
19. Kossuth Zsuzsanna (1817-1854)
20. Lebstück Mária (1830-1892)
21. Déryné Széppataki Róza (1793-1872)
22. Teleki Blanka grófnő (1806-1862)
23. Leövey Klára (1821-1897)
24. Laborfalvi Róza (1817-1886)
25. Bányai Júlia (1824-1883)
26. Szendrey Júlia (1828-1868)
27. Hugonnay Vilma, az első magyar orvosnő (1847-1922)
28. Erzsébet, „a magyarok királynéja” (1837-1898)
29. Sass Flóra (1841-1916)
30. Jászai Mari színésznő (1850-1926)
31. Kéthly Anna (1889-1976)
32. Slachta Margit (1884-1944)
33. Salkaházi Sára (1899-1974)
34. Tormay Cécile (1875-1937)
35. Horthy Istvánné gróf Edelsheim-Gyulai Ilona (1918-2013)
Illusztrációk: Antalffy Yvette
Hires Magyar Nők – kalligráfiái video
A könyv megrendelhető az alábbi elérhetőségeken: Weninger Endréné: 06-30-601 9246, e-mail: werzsi.werzsi@gmail.com (A könyv ára 2.000 Ft.)
Tweet