Híres magyar nők – Sass Flóra
Sass Flóra (1841-1916) nevét ma Magyarországon kevesen ismerik, főleg azért, mert életének nagy részét hazánkon kívül töltötte el. Az első magyar női felfedező volt, aki az Egyenlítőn túlra eljutott. Férjével, a brit Samuel Bakerrel részese volt a legendás 19. századi afrikai kutatóutaknak, amelyek a kontinens belső területeinek feltárásához vezettek. 1841. augusztus 6-án született Nagyenyeden.
Már gyermekkora sem lehetett békés, mert 1848-ban a Habsburgok által felbújtott erdélyi románok fegyveres harcot kezdtek a törvényes magyar kormány ellen. A román felkelők elképesztő vadsággal és kegyetlenséggel irtották a magyar lakosságot. Ennek esett áldo-zatul Sass Flóra családja is, akinek szüleit és testvéreit meggyilkolták. Flóra életét csak az mentette meg, hogy román dajkája saját gyermekének vallotta.
Az árva kislányt egy örmény származású család vette gondjaiba. Nevelőapja, Finian őrnagy a szabadságharc végéig Bem tábornok seregében harcolt. A bukás után a család Törökországba menekült, ahol kaotikus állapotok uralkodtak. Flórának nyoma veszett, és elkövetkező tíz évéről semmit sem tudunk, csak azt, hogy rabszolga lett.
1859-ben egy angol mérnök, Samuel Baker expedíciót szervezett Afrikába. A mérnök négy évvel azelőtt vesztette el feleségét, majd hátrahagyva négy gyermekét Keletre utazott. Útját a Balkánon meg kellett szakítania, és Vidinben a rabszolgapiacon pillantotta meg a szép sudár lánnyá nőtt Flórát. Öt fontsterlingért megvásárolta, majd nem sokkal azután feleségül vette a nálánál húsz évvel fiatalabb nőt. Ezt követően Flóra élete végéig hűséges társa maradt a kutatónak.
A korabeli afrikai kutatóutak egyik fő célja a Nílus forrásának felfedezése volt. Baker is ezt tervezte. Az expedíció 1861-ben indult el felfelé a Níluson, de hamarosan súlyos nehézségek támadtak. Kísérőik fellázadtak, és a házaspár élete is veszélybe került. A helyzetet Flóra türelme és határozottsága mentette meg. Baker később maga is beszámolt arról, hogy életét többször is felesége mentette meg.
Ezután találkoztak a kutatóútjukról visszatérő két híres brit felfedezővel, Spekekel és Granttal, és gondoskodtak a kimerült utazókról. Speke azt állította, hogy felfedezte a Nílus forrását, a Viktóriatavat, de ezt akkor még nem mindenki fogadta el. (Később kiderült, hogy Spekenek igaza volt.) Baker maga is úgy gondolta, hogy a kérdés még nincs eldöntve, ezért az expedíció folytatása mellett döntött.
Flóra lebetegedett, hetekig erős láz kínozta, de nagy akaraterővel tovább folytatta az utat. Tudjuk róla azt is, hogy jól lovagolt, és a fegyverekkel is tudott bánni. 1864-ben túljutottak az Egyenlítőn, és felfedeztek egy nagy tavat, amit Baker Viktória királynő férjéről Alberttónak nevezett el. (A tó csaknem tízszerese a Balatonnak.) A Nílus forrásának tartották, amiben nem sokat tévedtek, mert a Nílus egyik ága valóban innen ered.
Visszatérésük alkalmával Bakert otthon hősként ünnepelték. A királynő fogadta, és lovaggá ütötte. Sass Flórát, most már Lady Bakert viszont nem fogadták az udvarban bizonytalan múltja miatt. A házaspár néhány évet pihenéssel töltött. 1869-ben a walesi herceg felkérte Bakert egy újabb afrikai kutatóút vezetésére. A herceg az expedíció céljaként a rabszolgaság felszámolását hirdette meg, de valójában Anglia ki akarta terjeszteni gyarmatbirodalmát a Szudántól délre fekvő területekre.
Flóra természetesen erre az útra is elkísérte férjét. Az expedíció itt is többször veszélybe került a különböző bennszülött törzsek háborúskodása miatt. Baker ismét megemlékezett felesége bátorságáról és határozottságáról, amellyel többször is megmentette életüket. Az asszony nagyon népszerű volt a bennszülöttek között, és szőke haja miatt Hajnalcsillagnak nevezték el. A rabszolgaságot természetesen nem sikerült felszámolni, de új, ismeretlen területeket térképeztek fel.
A házaspár ezután visszavonult, és nyugalomban élt Devonshireben. Utazásaik történetét jórészt Flóra naplójából ismerjük, ami azonban csak majdnem száz évvel később került elő. Baker 1893-ban halt meg szívinfarktusban, 71 éves korában. Flóra még sokáig élt, 1916-ban ragadta el a halál. Mindkettőjük Grimleyben van eltemetve a családi birtokon.
A magyar országgyűlés nevében Kövér László házelnök 2019-ben avatott emléktáblát Sass Flóra tiszteletére Ugandában, a Nílusnál, a híres Murchison vízesés mellett.
Forrás: Weninger Endre: Híres magyar nők
1. Sarolt fejedelemasszony (~950 ~ 1000)
2. Gizella királyné (~980~1059)
3. Gertrudis, II. András felesége (~1185-1213)
4. Árpád-házi Szent Erzsébet (1207-1231)
5. Árpád-házi Szent Kinga (1224-1292)
6. Árpádházi Szent Margit (1242-1270)
7. Szent Hedvig királynő (1373-1399)
8. Rozgonyi Istvánné Szentgyörgyi Cecília (~1398~1436)
9. Szilágyi Erzsébet (1410-1483)
10. Báthori Erzsébet, „a csejtei boszorkány” (1560-1614)
11. Báthory Anna (1594-1636)
12. Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasszony (1602-1660)
13. Báthory Zsófia (1628-1680)
14. Széchy Mária (1610-1679)
15. Bornemissza Anna fejedelemasszony (~1630-1688)
16. Zrínyi Ilona (1643-1703)
17. Garamszeghy Géczy Julianna (1680-1714)
18. Brunszvik Teréz (1775-1861)
19. Kossuth Zsuzsanna (1817-1854)
20. Lebstück Mária (1830-1892)
21. Déryné Széppataki Róza (1793-1872)
22. Teleki Blanka grófnő (1806-1862)
23. Leövey Klára (1821-1897)
24. Laborfalvi Róza (1817-1886)
25. Bányai Júlia (1824-1883)
26. Szendrey Júlia (1828-1868)
27. Hugonnay Vilma, az első magyar orvosnő (1847-1922)
28. Erzsébet, „a magyarok királynéja” (1837-1898)
29. Sass Flóra (1841-1916)
30. Jászai Mari színésznő (1850-1926)
31. Kéthly Anna (1889-1976)
32. Slachta Margit (1884-1974)
33. Salkaházi Sára (1899-1944)
34. Tormay Cécile (1875-1937)
35. Horthy Istvánné gróf Edelsheim-Gyulai Ilona (1918-2013)
Illusztrációk: Antalffy Yvette
Hires Magyar Nők – kalligráfiái video
A könyv megrendelhető az alábbi elérhetőségeken: Weninger Endréné: 06-30-601 9246, e-mail: werzsi.werzsi@gmail.com (A könyv ára 2.000 Ft.)
Tweet