Talita

Keresztény női magazin

Híres magyar nők – Szendrey Júlia

Szendrey Júlia 1828. december 29-én született Keszthelyen. A köztudatban úgy maradt fenn, mint a nemzet költőjének felesége. Ez az időszak azonban csak két évet ölelt fel életéből. Férje halála után a kortársak általában elítélően nyilatkoztak róla, miután „eldobta az özvegyi fátyolt”.

Júlia 1828. december 29-én született Keszthelyen, ahol édesapja, Szendrey Ignác gazdatiszt volt a Festetics birtokon. A család később Erdődre költözött, a Károlyiak birtokára (Szatmár megye, ma Románia). A szülők lányukat gondos nevelésben részesítették. Először a mezőberényi leánynevelő intézetben tanult, majd 1840-ben a pesti Lejtei-féle nevelőintézet növendéke lett. Itt elsősorban előkelő nemesi családok gyermekei tanultak. Júlia négy év múlva került vissza a szülői házba.

Minden adva volt számára, hogy sikereket érjen el a társasági életben. Kitűnően zongorázott és táncolt, idegen nyelveket beszélt. Ennek ellenére nem szeretett társaságba járni, jobban kedvelte a magányt, sokat zongorázott és olvasott. Különösen szerette Heine verseit, és George Sand regényeit.

Sokban különbözött a kortárs nőktől, és sokszor elkeseredetten írt a nők helyzetéről. Azt is mondhatjuk, hogy a női emancipáció reformkori híve volt. Ez külsőségekben is megmutatkozott. Szívesen viselt nadrágot, szerette a rövid frizurát, szivarozott, ami akkoriban egyáltalán nem volt jellemző a nőkre. Egyes források szerint az italt sem utálta.

1846. szeptember 6-án találkozott először Petőfivel a nagykárolyi megyebálon. Petőfi már akkor országos hírű költő volt, de Júlia számára ez nem volt szerelem első látásra. Vonzalma fokozatosan alakult ki. Apja nem örült a kapcsolatnak, mert lányát egy vezető vármegyei tisztviselőhöz szerette volna hozzáadni. Ennek ellenére Petőfi és Júlia egy évi ismeretség után házasságot kötött 1847. szeptember 8-án.

A szülőktől támogatást vagy hozományt nem kaptak. A mézesheteket Petőfi Sándor barátjának, Teleki Sándornak koltói kastélyában töltötték. Itt születtek meg Petőfi legszebb szerelmes versei (Szeptember végén, Beszél a fákkal a bús őszi szél). 1848. március 15-én Júlia varrta és tűzte fel az első kokárdát férje mellére. Saját maga számára nemzeti színű főkötőt varrt.

1848 decemberében született meg fiuk, Zoltán. Később naplójában Júlia ezt az időszakot mint élete legboldogabb szakaszát írta le. A házaspár ezután már ritkán találkozhatott, mert Petőfi részt vett Bem erdélyi hadjáratában. Utolsó találkozásukra 1849. július 20-án került sor Tordán. Petőfi néhány nappal később, július 31-én elesett a segesvári csatában.

Júliának a honvédek hoztak hírt férje haláláról. Eleinte nem adott hitelt a híreknek, és Kolozsvárott várta vissza Petőfit. Naplója mély fájdalomról és elkeseredésről tanúskodik. Meglátogatta azt a helyet, ahol férje valószínűleg életét vesztette, majd visszatért szülei házába, Erdődre. Fiát, Zoltánt itt hagyta, maga pedig 1850-ben Pestre költözött. Még mindig reménykedett abban, hogy férjének sikerült külföldre menekülnie, azért Törökországba akart utazni, de nem kapott útlevelet.

Innen kezdődik Júlia életének az az időszaka, ami kiváltotta a kortársak ellenszenvét. Útlevélkérelme miatt kapcsolatba került Haynau barátjával, Liechtenstein tábornokkal. Ezt a kapcsolatot sokan félremagyarázták. Helyzete Pesten meglehetősen kilátástalan volt, politikai üldözöttnek számított.

Ebben a helyzetben ismerte meg Horváth Árpád történészt, egyetemi tanárt, aki házasságot ajánlott neki. Júlia elfo-gadta az ajánlatot, mert ekkor már lemondott arról, hogy Petőfi még életben lehet, és úgy gondolta, hogy a házasság stabil társadalmi helyzetet biztosít számára. Szerelemről természetesen szó sem volt.
1850. július 21-én Júlia titokban kötött házasságot Horváth Árpáddal. Amikor ez nyilvánosságra került, országos felháborodást váltott ki. Ez érthető is volt, hiszen még egy év sem telt el a költő halála óta, és országszerte hírek keringtek a bujdosó Petőfiről. A Hölgyfutár és a Pesti Napló gúnyos cikkben reagált az eseményre.

Elítélte Júliát Petőfi nagy barátja, Arany János is. Korábban Emléklapra című versében még együttérzéséről biztosította az özvegyet, azonban A honvéd özvegye című vers már keserű szemrehányás Júlia számára.

Júliának új házasságából négy gyermeke született. Sok gondot jelentett Zoltán fia is, aki magatartása miatt egyetlen iskolát sem tudott elvégezni. Később színészettel és versírással is próbálkozott. Verseiből mélységes szomorúság áradt, de apja tehetségét nem örökölte. Fiatalon, 21 éves korában halt meg, 1870-ben. Júlia maga is írt verseket, és 1856-ban fordításában jelentek meg Andersen meséi (köztük A császár új ruhája és A rendíthetetlen ólomkatona).

Házassága fokozatosan megromlott. Férjének viszonyai voltak, és Júlia naplója szerint ideje nagy részében pornográf könyveket tanulmányozott. Júlia halála előtt írott búcsúleveléből a férje iránti megvetés sugárzik, szerinte neki nem megmentője volt, hanem egy kéjenc állat. 1867-ben elköltözött férjétől, és az apja által vásárolt házban lakott Pesten. El akart válni, de ebben halála megakadályozta.

Súlyos betegség (méhrák) kínozta, és 1868. szeptember 6-án, hosszú szenvedés után halt meg Pesten. Utolsó napjaiban Tóth József tanító látogatta, akire naplóját és iratait bízta. Betegsége alatt férje nem látogatta meg, és halálos ágyánál sem jelent meg. Júlia temetését apja intézte, és eredeti sírkövére csak leánykori neve került. Jelenleg a Kerepesi temetőben nyugszik, közös koporsóban Zoltán fiával, és közös sírban Petőfi szüleivel és öccsével.

Júlia naplóját Tóth József nem hozta nyilvánosságra, így Júliáról sokáig nagyon negatív kép alakult ki (például a Szana Tamás által írott életrajzában). Miután a napló előkerült, ez a kép némileg megváltozott. A naplóban egy sokat szenvedett asszony képe jelent meg, akinek igazi szerelme első férje volt. Bár sokan még most sem tudják megbocsátani neki, hogy olyan gyorsan hűtlen lett a nagy költő emlékéhez, ami valóban nehezen érthető.

 

Forrás: Weninger Endre: Híres magyar nők

1. Sarolt fejedelemasszony (~950 ~ 1000)
2. Gizella királyné (~980~1059)
3. Gertrudis, II. András felesége (~1185-1213)
4. Árpád-házi Szent Erzsébet (1207-1231)
5. Árpád-házi Szent Kinga (1224-1292)
6. Árpádházi Szent Margit (1242-1270)
7. Szent Hedvig királynő (1373-1399)
8. Rozgonyi Istvánné Szentgyörgyi Cecília (~1398~1436)
9. Szilágyi Erzsébet (1410-1483)
10. Báthori Erzsébet, „a csejtei boszorkány” (1560-1614)
11. Báthory Anna (1594-1636)
12. Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasszony (1602-1660)
13. Báthory Zsófia (1628-1680)
14. Széchy Mária (1610-1679)
15. Bornemissza Anna fejedelemasszony (~1630-1688)
16. Zrínyi Ilona (1643-1703)
17. Garamszeghy Géczy Julianna (1680-1714)
18. Brunszvik Teréz (1775-1861)
19. Kossuth Zsuzsanna (1817-1854)
20. Lebstück Mária (1830-1892)
21. Déryné Széppataki Róza (1793-1872)
22. Teleki Blanka grófnő (1806-1862)
23. Leövey Klára (1821-1897)
24. Laborfalvi Róza (1817-1886)
25. Bányai Júlia (1824-1883)
26. Szendrey Júlia (1828-1868)
27. Hugonnay Vilma, az első magyar orvosnő (1847-1922)
28. Erzsébet, „a magyarok királynéja” (1837-1898)
29. Sass Flóra (1841-1916)
30. Jászai Mari színésznő (1850-1926)
31. Kéthly Anna (1889-1976)
32. Slachta Margit (1884-1944)
33. Salkaházi Sára (1899-1974)
34. Tormay Cécile (1875-1937)
35. Horthy Istvánné gróf Edelsheim-Gyulai Ilona (1918-2013)

Illusztrációk: Antalffy Yvette

Hires Magyar Nők – kalligráfiái video

A könyv megrendelhető az alábbi elérhetőségeken: Weninger Endréné: 06-30-601 9246, e-mail: werzsi.werzsi@gmail.com (A könyv ára 2.000 Ft.)


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162