Hív a hivatás 1. „Mély tartalom érthető nyelven” – Jorsits Attila, evangélikus teológus
„A teológia számomra gyönyörködés Isten tökéletességében” – vallja Attila, aki három kisgyermek édesapja, és informatikusként dolgozik.
– Teológus – ez komolyan hangzik. Mintha mindig, „hivatalból” is Istennel foglalkoznál. Milyen indíttatásból választottad a teológiai tanulmányokat?
– Katolikus családból származom, de a szüleim nem gyakorolták vallásukat, materialista elvek szerint neveltek. Talán épp ennek köszönhetően már gyermekként is foglalkoztatott az élet és a halál, az élet értelmének és Isten mibenlétének kérdése. Ha az élet, majd végül az egész világ elmúlik, mi értelme volt az egésznek? Nem tudtam beletörődni a gondolatba, hogy egy számomra minden szempontból logikus és értelmes világnak a léte ennyire értelmetlen legyen. Így jutottam el 17 évesen a számomra akkor még ismeretlen kereszténységhez. Vettem egy Bibliát, és elolvastam. Bár sok mindent nem értettem belőle – és ez a mai napig így van –, annyi bizonyos lett számomra, hogy az élet értelmét érintő minden kérdésemre megadja a választ. Ekkor kezdődött az én teológusi „pályafutásom”, amiben azóta is a Szentírás tanulmányozása, értelmezése foglalja el a központi helyet. A komolyság, amit a kérdésedben említettél, ebből a szempontból igaz: a teológia létkérdésekkel foglalkozik, és ez valóban komoly dolog, nem lehet félvállról venni. Én mégis inkább a szépségét emelném ki. Számomra ugyanis a teológia gyönyörködés Isten tökéletességében.
Az evangélikus felekezetet tudatosan választottam. Nagy hatással volt rám Luther kegyelemtana és az abból fakadó krisztocentrikus teológia.
– Így már értem, hogy a teológia ágai közül miért éppen a biblikumot választottad.
– Ez a teológiában és a keresztény hitéletben egyaránt mindennek az alapja. A Szentírás Isten igéje, ehhez mérünk mindent, ebből kiindulva vizsgáljuk az egyes kérdéseket. Nem véletlenül nevezték egyes teológusok tükörnek vagy mércének. Ha elhagyjuk ezt a reformátorok által Sola Scripturá-nak nevezett elvet, akkor a teológia viszonyítási alap híján előbb vagy utóbb parttalanná válik. Rossz bibliaismerettel senki nem lehet jó teológus.
– Tudomány-e a teológia?
– Na, ez a kérdés igazi „trollmágnes”! Mit nevezünk tudományosnak? Először is a tudományok a valóság megismerésére irányulnak. Isten valóság. Másodszor, a tudomány eredményeinek bárki által megismételhetőnek kell lenniük. Aki hisz Jézusban, üdvözül – ez egy azonos végeredménnyel járó, megismételhető folyamat. A Biblia szerint bárki előtt nyitva áll a lehetőség, hogy a hite eredményeként kapott üdvösséget maga is megtapasztalja. Bár minél többen részt vennének ebben a tudományos kísérletben! Tudom, hogy ez nem mindenkit győz meg, de ezzel nem tudok mit kezdeni. Azt gondolom, a teológia nem attól lesz hiteles vagy fontos, hogy kijelentjük róla, hogy tudomány. Ezzel együtt semmit nem veszít a hiteléből azzal, hogy sokan tudománytalannak tartják.
– Mindenképp hívőnek kell lenni annak, aki teológus? Lehet-e csak „kívülről” közelíteni ezt a tudományt? Találkoztál már ateista teológussal?
– Az emberek sokszor keverik a vallástudományt és a teológiát. A vallástudomány leíró jellegű, adatokat közlő tudomány, amelyben elvileg nem számít a kutató hite vagy világnézete. Célja a vallások különböző adatainak ismertetése, összehasonlítása. A teológia viszont nem a vallásról szól, hanem magáról Istenről; az Ő megismerésére törekszik. Egy személy mélyreható ismerete elképzelhetetlen megfelelő kapcsolat nélkül. Egy egyszerű példával élve: ismertethetem valakinek a külső jellemzőit és adatait kívülállóként is, de ha azt szeretném megtudni, hogyan gondolkodik, mit érez, hogyan és miért szeret, akkor muszáj kapcsolatba lépnem vele, muszáj közel kerülnöm hozzá. Isten egy személy, akiről a teológia minél többet szeretne megtudni. Ez nem megy kapcsolat és az ahhoz szükséges hit nélkül.
Találkoztam már ateista teológussal, de ez a jelenség fából vaskarika. Éveket tanulni azért, hogy valaki olyan dolgokkal foglalkozzon, amik – szerinte – nincsenek?! Persze, ha csak megélhetési kérdés számára, akkor értem a logikát. Egy ateista teológus ma szép karriert futhat be különböző botrányos tanok hirdetésével. Tőlünk nyugatabbra sokan igyekeznek meglovagolni ezt a lehetőséget.
– Ha viszont valaki hívő, tud-e eléggé objektív lenni?
– Isten objektíve tökéletes. Ezért minél objektívebben próbálja valaki Őt bemutatni, annál szebb és teljesebb képet kap. Az objektivitás egy teológusnak azért fontos cél, mert bármilyen szubjektív elképzelésünk Istenről csak rosszabb lehet, mint ami a valóság. Istennek tanúkra van szüksége, olyanokra, akik minél pontosabban és hitelesebben – ha tetszik, objektívebben – mutatják be Őt.
– Az evangélikus közelítésmód milyen többletet ad hozzá az Istenről való tudáshoz, és mit vesz el? Miben teljesít ki, és korlátoz-e valamiben?
– Inkább lutheri közelítést mondanék. A számomra legfontosabb lutheri elv az, hogy a Szentírás önmagát magyarázza. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az egyes kijelentéseket az egész Szentírás tükrében kell vizsgálnunk. Nem lehet helyes az a magyarázat, ami ellentmond a Biblia egészének. Ez a közelítésmód egyben korlátozás is, de segít elkerülni az önkényes magyarázatokat.
– Másik hivatásod az informatika.
– Szeretem az informatikát, de nem nevezném hivatásomnak. Az első szakmám mechanikai műszerész, emiatt érdekelt egyes gépek, perifériák vezérlése, ami már informatikai kérdés. Így kezdtem érdeklődni a programozás iránt, végül a hálózatépítésnél és a webprogramozásnál kötöttem ki.
– Férj és három gyermek apukája vagy. Mi a szerepe ennek a hivatásnak az életedben?
– Abszolút elsődleges szerepe van. Ezt nem valamiféle kegyes indíttatásból mondom, vagy azért, mert a Biblia is ezt tanítja, hanem egyszerűen szeretek férj és apa lenni. A feleségem fantasztikus nő, nélküle semmilyen területen nem érezném magam teljesnek. Ő katolikus teológus, akivel – tudom, viccesen hangzik! – a Krisna-hitűeknél ismertük meg egymást, egy vallásközi találkozón. Tehát az ökumené nálunk természetes. Én nem tudok azonosulni az olyan nézetekkel, amelyek a családot akadályként tüntetik fel az ember kiteljesedésének útján. Soha nem vállalnék be olyan munkát vagy karriert, aminek a családom látná kárát. Jelen akarok lenni a gyermekeim életében, és erről semmilyen szakmai sikerért nem vagyok hajlandó lemondani.
– Van egy kiváló blogod. Biblikus alaposság, világos fogalmazás, elfogultságtól mentes hangnem jellemzi. Számomra egy kis oázis az ítélkező hangnemű, vallásos érzelmekkel manipuláló megnyilvánulások közepette. Mi a célod ezzel a bloggal?
– Köszönöm ezt a szép jellemzést! Ha ezt Te is így látod, akkor a céljaim egy része már teljesült is. A TeológiaBlog feladatát abban látom, hogy mély tartalmú és komoly teológiai ismereteket adjon át, mindenki számára érthető stílusban. A bejegyzések szándékosan rövidek, tömörek, és vagy egy bibliai részletről, vagy valamilyen hétköznapi jelenségről szólnak. Sajnos a teológiát különösen veszélyezteti a kommunikáció két szélsőséges formája: a szakemberek akadémiai nyelvezete és a másik oldalon a „csak a szeretet a lényeg” jellegű bugyuta, közhelyes beszéd. A legnagyobb kihívás számomra az arany középút megtalálása, amikor mély, a teológiához méltó tartalmat próbálunk átadni úgy, hogy az bárki számára elgondolkodtató, sőt, érdekes legyen.
Úgy gondolom, a mai kereszténység egyik legnagyobb gyengesége, hogy bár tudja, mit hisz, azt már nem tudja, miért azt hiszi. Ez nemcsak a saját hitünk szempontjából problémás, hanem azért is, mert olyan korban élünk, amikor a kereszténység felé záporoznak a különféle kérdések, és ha nem értjük a hitünket, akkor jó válaszokat sem tudunk adni. A TeológiaBlog reményeim szerint segíthet a megértésben és a válaszadásban is.
– Mit szeretnél elérni, mik a vágyaid a hivatásaiddal kapcsolatban?
– Jó férj és apa szeretnék lenni, ezen túl nincsenek különösebb vágyálmaim. Boldog, kiteljesedett ember vagyok, szeretem a munkámat, világi teológusként pedig különféle témákat kutatok, és írom a blogomat. Minden általános vélekedés ellenére én úgy tapasztalom, az embereket komolyan érdekli a hit.
Kölnei Lívia
Jorsits Attila blogja: TeológiaBlog
A fotók is az ő tulajdonai.
A sorozat második része:
„Az emberi szívek mélyén van az igazi hiány” – Koronkai Zoltán, jezsuita
Jorsits Attila írásaiból:
Közeledik a világvége? – Az idő a Bibliában 1.
Tweet