Talita

Keresztény női magazin

Holly Brown csizmája

second_hand3
Second hand-ben járni mára nem ciki, hanem egy tudatosan vállalt életstílus egyik megnyilvánulása. Számomra is.

Fehér alapon piros eperszemek díszítik a takaros gumicsizmát. Tavasszal, ősszel és a mostanihoz hasonló, esős nyarakon nélkülözhetetlen kelléke egy kislány ruhatárának. A szára belsejében gondos szülői kezek írása jelzi: Holly Brown tulajdona. Ami mostanra nem helyes megállapítás. Úgy is mondhatnánk, e bejegyzés idejétmúlt, hiszen a csizmát jelenleg nyolcéves lányom viseli.

Először csak a gyerekeknek keresgéltünk. Vagyis a húgom. Biztos távolból figyeltem, miként uralkodik el rajta végképp a női vadászösztön. „Milyen édes kis ruha! Ezt nem lehet itt hagyni. Vagy nézd azt a kabátot! Fillérekért szereztem.” Három lépés tisztes távolságot tartva szemléltem Juditot is, amint a kupacok legalján pillanatok alatt észrevette, és gyors, biztos kezekkel halászta ki a legszebb darabokat. Aztán egyszer csak nem volt kéznél a testvérem, és nagyon kellett valami. Hát bementem magam a turkálóba. Valóban megérte. Aztán láttam, mennyire igényes, sőt, egyedi női ruhákat is találhatok. Olyanokat, amilyeneket nem kapok meg itthoni üzletekben.

Már nem tudom, mikor gyártottam mindehhez ideológiát. Talán amikor az első tiszta gyapjú pulóveremet kiemeltem. Egyszerre azt éreztem, nem tisztességes dolog szinte érintetlen, néha vadonatúj öltözékeket kidobni. Nem tisztességes a szegényebb sorsú embertársainkkal, a szabókkal, varrónőkkel, ruhatervezőkkel szemben. Nem tisztességes a szövőnőkkel, juhtenyésztőkkel, gyapotültetvényen dolgozókkal, sőt a birkákkal, más haszonállatokkal, növényekkel szemben. Nem tisztességes a természettel szemben ez a mérhetetlen pazarlás.

second_hand4

A ruhaiparban sok ezer féle vegyszert használnak fel, ami mind a környezetünket károsítja. Az olcsó munkaerő milliói gyártják nap mint nap azokat a divatcikkeket, amelyeket a nyugati ember egy-két használat után kitesz. A termőtalajt kizsigerelik a gyapotültetvényekkel.

Ma már ritkábban veszek teljesen új ruhát, hiszen sokmindent megtalálok másodkézből. A világ néhány százaléknyi jómódú egyéne megengedi magának, hogy kiselejtezze ruhatárát, mert kiment a divatból, vagy mert mégsem az a szín, fazon az igazi, vagy mire megvette, már nem is tetszik. Vagy egy árucikk azért kerül a bálába, mert a kereskedő egyszerűen nem tudja eladni az adott szezonban, pár hónap múlva pedig egészen más a trend.

second_hand2

Valahogy nekem jobban tetszik a hagyományos ruhasors: ha valamit már nem lehet felvenni az utcára, azt elhordjuk otthon, jó lesz játszósnak, melósnak, takarítósnak, vagy “dunaugrónak”, ahogy apósom nevezte. Ha teljesen szétment, törlőrongynak. A régi arisztokraták igazán fényűző öltözékei belülről bölcs spórolásról, a gazdaságosság alapelveinek figyelembe vételéről tanuskodnak. Látható, miként pótolták ki pl. az Eszterházy hercegek és grófok kabátjainak bélését jóval egyszerűbb és olcsóbb anyagokkal. Nem beszélve arról, hogy akkoriban egy rend ruhát sok évre készítettek.

Ma már létezik olyan divatirányzat, amely a használt ruhákat választja alapanyagul. A divattervező egyszerűen bemegy a turiba, körülnéz, és ha egy darab megragadja a fantáziáját, akkor pár forintért megveszi. Majd az egészet újraálmodja a maga stílusában. Újraszabja, újravarrja, de az is lehet, hogy simán felhasználja egy általa elképzelt öltözékhez. Aztán súlyos ezrekért (de még mindig jóval olcsóbban, mint más ruhatervezők) piacra dobja. Mondják, hogy bizonyos modelleket csak így lehet autentikusan előállítani, főként a retro divat kategóriájában. Egyesek több évtizedes ruhákra vadásznak, hogy újjávarázsolva ismét használjuk.

Ez szimpatikus. Amit nem dobunk ki, az legalább a környezetet is kíméli. Serdülőkori önmagam idéződik fel előttem, amikor a padláson keresgéltem a nagyanyám régi holmiai között, majd némi átalakítással extravagáns cuccá alkottam a magam számára. Így már eléggé feltűnően néztem ki a sorra következő házibuliban, vagy koncerten.

Ma már sokan képviselik a környezettudatos életforma részeként a használt ruhák hordását, felhasználását.

Keresztesi Réka


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162