Így élhetett a Szent Család – József, az ács hétköznapjai Názáretben
Milyen munkát végzett 2000 éve egy ács Palesztinában? Hogyan nézhetett ki egy lakás Názáretben? Mit ettek és ittak? – Ijjas Antal a Jézus története (1970) című rendkívül izgalmas művében a keleti és Jézus-korabeli hétköznapok ismeretében írt minderről.
Milyen volt akkoriban az ácsmunka?
Az akkori ácsmesterség magába foglalt minden munkát, amit csak fával végezni lehetett. Természetes, hogy egyszerre volt épületács, szerszámkészítő, és ha ugyan az, ami Kelten bútornak nevezhető: akkor bútorasztalos is. Mint épületács főleg a házak fedelének tetőszékét csinálta s a hozzájuk vezető külső vagy belső lépcsőket. Mint szerszámasztalos például ekéket, elég gyakorta. Ne feledjük el, ez nagyon fontos eszköz volt, akkor fából készült és szüntelen elhasználódott-rongálódott a kemény, köves földeken. Csinált még ajtók gyanánt deszkalapokat, amiket belülről feszítettek a bejáratra és eltorlaszolták őket. Ha „bútorról” beszélünk, csinálhatott asztalokat; azoknak lába csak fele- vagy harmadannyi magas volt, mint amilyen a mieinké, hogy az ugyancsak alacsony fekvőszékeken lehessen köréjük dőlni az evésre. Éppen azért éjszakára ágyakul is szolgáltak. Elkészítette magukat a hozzájuk illő fekvőszékeket is (amire aztán párnákat helyeztek kényelemül). Végül ládákat.
Ezek az ágyasztalok, a fekvőszékek, egy-két láda, mindenfelé a földön is szétszórt szőnyegvánkosok – ezek voltak Palesztina házainak szerény berendezése. Persze minden házban a szövőszék az nélkülözhetetlen volt. Tudott-e József készíteni ilyeneket is? Talán igen, talán nem; inkább azt hisszük igen. Pedig volt nekik, mindenesetre. Jézus halálánál az Írások megemlékeznek egy nyilván az ő Anyja-szőtte Varratlan Köntöséről…
Hogyan fertőtlenítették a vizet?
Aztán voltak még legfőképpen nagyobb-kisebb tarka cserépedények, többnyire vérvörös mázszínnel égetett korsók, vázák, amforák, amikben az ételféléket tartották. A tönkölyt és a gabonaneműket; babot, lencsét és minden más főzelékfélét, amiket tárolni lehetett; olajat és ecetet, ami minden háznál hozzátartozott az elsőrangú szükségletekhez, mert vele kellett vegyíteni a vizet. Ez itt Keleten fertőtlenítő és ízesítő egyszerre, mert a forrásokból eleve mésszel szennyezett barnás vagy szürkészöld, rosszillatú víz fakadt, ázalagférgekkel teli. Fertőtleníteni kellett ivás előtt és az erre és ízesítőül is használt ecet: vastag mészhabot csapott ki belőle. „Mária kútja” ahová lejárt, Názáret horpadásának legmélyebb pontjára, a városka főterének számító apró térre, nem kút volt, hanem forrásmedence, ahonnét századokon át elég zavaros, szennyezett víz folyt elő. Talán még most is, bár már nem használják arra, hogy emberek igyanak forrásmedencéjéből.
A ház, amely az otthonuk volt
A ház nem volt alápincézve, maga a mésztalaj alkotta padlózatát. Ha valaki belépett, akár a forró nyárban, megcsapta a hűvösség, olajillat, erős ecetszag. Télen inkább a mészkőhegyoldalba vájt belső helyiségeket használták; azok langyosak voltak olyankor.
Íme ez lehetett az, amit József nyújtani tudott családjának. Milyen lehetett az ő életbeosztása, ami körül – és ez nem kétséges – az egész család szolgálatkészsége és alázata forgott? Reggel korán kelt és elmondta a Shemáj-imádságot és a másik főimádságot, amit Jézus és Mária is vele együtt mondtak. Bár asszonyoknak és gyermekeknek ez nem volt kötelező, az imádságokra vonatkozó rendelkezések szerint; de kötelező volt mégis azoknál sokkal erősebb szokástörvény szerint.
/…/
József egy napja: a kétkezi munkától a Titokig
Az imádkozás után Mária kiszolgálta mind a kettőjüket a reggeli főétkezéssel és közben maga is evett. Utána József „munkába kezdett”, pontosabban szólva összeszedte a szükséges szerszámokat és elment munkára. „Műhelyt” – bár az is volt, nem külön, hanem együtt a ház többi helyiségeivel és az udvarral – nem nagyon tartott. Ott dolgozott többnyire azoknál a házaknál, ahol az építkezés folyt, vagy ahol az otromba óriásekéket, ezeket a földön sikló és földbe metsző hatalmas szerszámokat, javította. Az ajtókat is a háznál kellett csinálnia, mert azoknak nagyobbaknak kellett lenniük az ajtónyílásnál; azután, hogy elkészültek, ki sem lehetett vinni őket a házból. Többnyire tehát elszólította vállalt elfoglaltsága, akár ma egy gyárimunkást. Többnyire délután jött haza, fáradtan. Lehet, hogy talán hallgatagon. Lehet, hogy ez az itthoni Titok, a Megjövendölt Gyermek, súlyosan nehezedett őrá is. Hiszen ez a Gyermek – mégiscsak rendkívüli volt.
Forrás: Ijjas Antal: Jézus története 1-2. Ecclesia könyvkiadó Budapest 1970. 1. kötet 209-2013. oldal. A szöveget változatlan formában, helyesírással – a szerkesztő által közcímekkel ellátva közöljük.
Első és harmadik kép: Pixabay.com
Második kép: Wikipedia
Hasonló témájú cikkeinkből:
Reményik Sándor Szent Józsefről
Milyen lehetett Jeruzsálem Jézus idejében? – virtuális séta
Tweet