Talita

Keresztény női magazin

Íme az ember – nézz oda, ne félj!

kopt keresztények meggyilkolása
Obama, a világ egyik szuperhatalmának elnöke néhány héttel ezelőtt fontosnak tartotta leszögezni, „A keresztényeknek és más vallások képviselőinek jó lenne leszállniuk a magas lóról és alázatot gyakorolniuk”, mivel valamennyiük történelmi múltjában vannak erőszakos időszakok.

Obama ezt egy nemzeti imareggelin jelentette ki, s példaként említette az inkvizíciót, a keresztes hadjáratokat, és hozzátette: a hit pervertálása, megrontása ott van minden vallásban. (Forrás)

Hm. Érdekes mondat. Különösen azok után, hogy Obama még a Charlie Hebdo elleni merénylet áldozatainak emlékére rendezett szolidaritási tüntetésre sem ment el. Rossz nyelvek szerint meccset akart nézni, nem ért rá.

A héten Líbiában megölt 21 kopt keresztény elleni gaztettet elítélve pedig csak az nem szerepelt Obama nyilatkozatában, hogy keresztényekről volt szó. Ahogyan Hollande, francia köztársasági elnök sem említette meg elítélő nyilatkozatában, hogy az áldozatok keresztények voltak, az elkövetők pedig – saját bevallásuk szerint – iszlamisták.

Hitem szerint minden ember ugyanannyit ér. Hogy ez a világban másként van, naponta tapasztalom. Az európai és az amerikai, a nyugati ember a médiában többet ér. Annál többet, minél nyugatabbra él. Sokan sérelmezik, jogosan, hogy a Charlie Hebdo elleni merénylet után összeszaladtak a világ vezetői, hogy szolidaritásuknak adjanak hangot, miközben Nigériában a Boko Haram, szintén iszlamista terrorszervezet, emberek ezreit mészárolja le, teszi életüket lehetetlenné.

Lehet, hogy a szekularizált Nyugat nem tartja magát kereszténynek, az iszlamisták, a nem keresztények szemében mégis annak látszik, sőt, minden zavarodottsága és a hit elhagyása, hogy ne mondjuk, megcsúfolása ellenére valójában Európa keresztény, ahogy ezt Köntös László kiváló publicisztikájában is kifejtette.

Amikor kivezetnek a Földközi-tenger (Mare Nostrum = „A mi tengerünk”) partjára 21 egyiptomi kopt keresztény férfit és ott lefejezik őket, akkor arra mondhatjuk, hogy barbarizmus, hogy embertelenség, hogy nincs szó rá. És tényleg nincs. Mégis fel kell tennünk a kérdést, hogy miért tették? Mi a céljuk ezzel? Egyrészt gyűlölik a keresztényeket, és szeretnék, ha minél többet elpusztíthatnának közülük, ez biztos. Szeretnék saját erejüket fitogtatni a világ és önmaguk, szimpatizánsaik előtt. És biztosan szeretnék provokálni, megfélemlíteni a világot, a keresztényeket, Európát. Erre vall a gyilkosságok teátrális jellege, az, hogy sokkoló videókat osztanak meg, amelyben azt ígérik, hogy elfoglalják Rómát.

A világ pedig – így-úgy –, leginkább képmutató vagy hatástalan nyilatkozatokban,  reagál. De hogyan reagálunk mi keresztények?

Az a tapasztalatom, hogy sokan félnek reagálni. A Facebook-oldalunkon a líbiai gyilkosságokkal kapcsolatban megosztott anyagokat az egyéb, pozitív posztoknál sokkal kevesebben nézték meg, sokkal kevesebben szóltak hozzá. Úgy látom, ez másoknál is így van. Nehéz a rettenettel szembesülni. Sokan szeretnének tudomást sem venni róla. Nehéz a szörnyű képsorok árnyékában élni a békés életünket. Mert ilyenkor bevillan: mi lesz, ha velem, a szeretteimmel is ez történik? Félünk. Nem nézünk oda.

Ami ennél szomorúbb, hogy keresztény egyházi vezetők részéről sem tapasztalunk határozott fellépést. Miért nem? Egy imafelhívás olyan veszélyes lehet? Ferenc pápa szép és határozott szavakat használt: „A mi keresztény testvéreink vére egy tanúságtétel, mely kiált. Legyenek katolikusok, ortodoxok, koptok, lutheránusok, nem számít: keresztények! A vér ugyanaz. A vér megvallja Krisztust.” Jó lenne ezt hallanunk mások szájából is.

Megtehetjük, hogy elfordulunk, hiszen senki nem kényszeríthet a szembesülésre. Megtehetik a világ politikai hatalmasságai, hogy még jelképesen sem fognak össze, hogy szolidaritásukat kifejezzék a megölt keresztények mellett, hogy kicsinyítik a szenvedéseiket. Megtehetik, hogy a médiában többé-kevésbé elhallgatják a szörnyűségeket. De keresztényként nekünk tudnunk kell, hogy amikor az iszlamisták által üldözött, megfélemlített, megölt keresztények (és nem csak keresztények) szenvedéseiről fordítjuk el a tekintetünket, akkor Jézus keresztjétől fordulunk el. Attól a Jézustól, akit Poncius Pilátus közszemlére állít összeverve, leköpdösve, megcsúfolva: „Íme az ember”.

Nehéz szembesülni gyengeségünkkel, a testi létezésünkben kódolt szenvedéssel. Mégis, keresztényként nem tehetjük meg, hogy elfordítjuk a fejünket. Mindenki más megteheti, ha akarja, de mi nem. Ez a felelősségünk és egyben méltóságunk alapja is. Talán az egyetlen dolog, amit megtehetünk: rátekintünk a szenvedésre, imáinkkal kísérjük a szenvedőket, és hiszünk abban, hogy haláluk nem hiábavaló: Isten általunk beláthatatlan tervében van elrejtve. Ahogy egyébként a mi életünk is.

Íme az ember – nézz oda, és ne félj!

Frissítés: Örömmel tapasztaljuk, hogy az utóbbi hetekben keresztények ellen elkövetett terrorista akciókat a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia és a Magyar Egyházak Ökumenikus Tanácsa nyilatkozatban ítélte el, a kopt egyház pedig az IS által kivégzett 21 egyiptomi kopt férfit mártírjai közé emelte.

 

Kóczián Mária

 

Nyitókép

Kapcsolódó cikkek:

Keleti keresztény, nyugati nyugalom?

Henri Boulad-ra várva


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162