Talita

Keresztény női magazin

Ismét Csángóföldön 1. – „Miféle népek is vagyunk mük?”

csango01
Ha nyár, akkor Csángóföld. Az idén már harmadik alkalommal indultunk Csángóföldre, hogy egy csángó faluban a gyerekeket a saját zenei kultúrájukra tanítsuk. Mindenütt azt tapasztaltuk, hogy az archaikus magyar nyelv, a magyar identitás, ha nehézkesen is, de felszínre tör.

Búvópatakként él a csángó-magyar

Voltunk nagyáruházban is… Bákó, a nagyváros, a csángó vidék központja. Akad román is, akivel angolul megértjük egymást. Kérdezi, hogy mi dolgunk van errefelé, ahol még a madár sem jó dolgában jár. Elmondjuk, és tudja jól, hogy a csángók magyarul beszélnek, majd megértően bólogat, amikor azt említjük, hogy a csángó nyelvjárás hallatán magyarként olyan érzésünk van, mintha pár száz évet visszarepültünk volna a történelemben.
Vezetőnk – mint mi is egy hazai áruházban – eladókkal is, vevőkkel is, több mindenkivel szóba elegyedik, és csodák-csodája, mindenkivel magyarul beszél, még ha csángósan is. Még a húspultnál felszolgáló asszonyka is csángósan válaszol, bár később megsúgja, hogy a főnöke megtiltotta az anyanyelvének a használatát.

Ilyenek a népszámlálási eredmények is. Az egyik falu csángó-magyar, a másik román, mégis a népszámlálás szerint a csángó falvakban csak néhány, legfeljebb féltucatnyi magyar él. Ha egy csángótól megkérdik, mi a nemzetisége, magyar-e vagy román, akkor gondolkodás nélkül válaszol: – Katolikus. – Esetleg hozzáteszi: – Római katolikus…– ami az állam nyelvén ugyanúgy hangzik, mint az államalkotó nemzet megnevezése: „Roman”… Nem is csodálható, hogy ennyire sokan eltévesztik.


Nyakára kötött magyar nyelvű Bibliával

Persze más okok is vannak. A szomszéd falu magyar tanítója elmagyarázza, hogy a népszámlálási íveknél EU-s alapelv, hogy a nemzetiségi, faji és nemi irányulást a számlálóbiztosnak nem, csakis a megkérdezettnek szabad kitöltenie. A gyakorlat azonban egyáltalán nem követi az elveket: tipikus, hogy a biztosok mindent kitöltenek, és aláíratják az egyénekkel, főleg az öregebbekkel, akik között írástudatlanok is akadhatnak, de elvétve esetleg még az állam hivatalos nyelvét sem beszélik.

A legutóbbi népszámláláskor az adatok között a személyi számot is meg kellett adni… – és innentől kezdve az éltesebbek félnek. Nem is volt az olyan nagyon rég, amikor a katolikus egyház szolgái, a papok a csángó-magyar ősnyelvet az „ördög nyelvének” prédikálták, vagy amikor akinél magyar könyvet, például Bibliát találtak, azt a rendőrök a Bibliával és egy felirattal a nyakába kötve végigkergették a falun, mindezt pedig a sűrített romániai marxizmus (gy.k. gumibot) erőteljes árnyékában…

A tanár azonban sikerekről is beszél: saját falujának egy körzetében ő volt a biztos, és ott hogy, hogy nem, mindenki magyar lett. Az embereknek semmi bajuk nem lett belőle, és talán azt is egyszer megszokják majd, hogy törvényileg rögzített jog magyarnak lenni. Nevetve mesélte azt is, hogy még talán száz magyart kellene a faluja másik körzetéből összeszedni ahhoz, hogy a nemzetiségi törvény által előírt 20%-os küszöböt elérjék –nemcsak a csángó magyarok lakta településrészen, de az egészben, az anyaközségben is, ahol valószínűleg legalábbis fordítottak az etnikai arányok. Akkor viszont kötelező lenne a település nevét és egyéb közérdekű feliratokat magyarul is feltüntetni – és nemcsak a magyar, hanem a román résztelepülésen is.

csango02


Katolikus papok a románosítás szolgálatában

Másoktól a katolikus papokról, a Magyarországra küldöttekről is érdeklődtünk. Nem nagy a bizalom, és erre az egyház szolgái valószínűleg rá is szolgáltak. A helyileg illetékes jászvásári püspök, Petru Gerghel, azaz Gergely Péter csángó magyar származású, akit még Márton Áron szentelt pappá Erdélyben, az anyanyelvét mégis elfelejtette már, de legalábbis önmagát románnak vallja. A falujukból származó, Budapestre küldött egyik pap nevét hallva keserűen legyintenek – a magyarországi nyelvi képzésre biztosan szüksége volt, mert román szellemű a család, a pap gyerekkorában sem sokat hallhatott magyar szót. Igazából azonban nem hisznek az egész nyelvtanítási programban. Kutyából nem lesz szalonna – mondják – és lám, a szóban forgó pap is a budapesti tartózkodást csak ugródeszkának használta: a magyar nyelv kellő begyakorlása után nem Csángóföldre megy vissza, hogy végre anyanyelven misézzen, hanem Németországba tovább. A Budapestre küldött, de románul miséző csángó papokról meg az jut az eszébe: szép, szép, és de jó lenne, ha viszonossági alapon legalább ugyanannyi moldvai csángó papnak megengednék, hogy Moldvában magyarul misézzen, mint ahányan Budapesten románul… máris egy komoly lépést tenne a moldvai magyarság ügye… Vajon miért nincs így?

csango03


Könyvégetés Klézsén

Egy másik csángótól az 1995-ös klézsei magyar könyvégetés felől érdeklődtünk. Akkortájt az éledező romániai szabad civil élet első jelei Klézsére is elértek, amitől a posztkommunista hatalom igen-igen beijedt. „Alulról szerveződő” és „spontán” népgyűlést hívtak össze tehát a hatalmon levők, amelyen néhány becsapott és feltehetőleg le is itatott polgár az ébredező magyar szerveződések ellen szólalt fel, magyar bibliákat, énekes- és imádságos könyveket és más magyar könyveket is tűzre vetve. A megkérdezett férfi nem volt jelen, viszont látta a falut körülvevő katonai és rendőri járműveket. Beszélt a faluközpontból, a népgyűlés és a könyvégetés helyszínéről menekülő szomszédaival is. Féltek.

Sok furcsa időt megéltek, és még több furcsáról hallottak már a romániai magyar ajkú népek. Hallottak 1848 táján Avram Iancu pribékjeinek belső erdélyi öldökléséről, a háború után a székelyföldi Maniu gárdisták kegyetlenkedéseit is ismerték. Sajnos az ’56-os és a ’89-es forradalom is leginkább csak a szemetet kavarta fel, gondoljunk pl. a marosvásárhelyi tömeggyilkosságra, aminek szintén magyarok voltak az áldozatai – lehet, hogy ’95-ben Klézse lehetett volna a következő helyszín? Sokan nem is mertek vissza-, azaz hazamenni a faluba, hanem pár napra kimentek a szőlőhegyre, az esztenára, és a présházban vagy a juhhodályban maradtak, de hál’ Istennek hamarosan haza lehetett térni, mert semmilyen további rémes dolog nem történt. Éppen ellenkezőleg: a magyar szellem búvópatakként visszatalált az emberek közé, és azóta is virágzik, még ha a legfontosabbak – az anyanyelvi istentiszteletek és az oktatás ügyében komoly áttörés azóta sem történt.

Találkoztunk egy olyan csángóval is, aki vénségére tanult meg magyarul… „Jaj, fiam – mondta –, tudni akartam, hogy miféle népek is vagyunk mük… Azt tudtuk, hogy nem vagyunk románok… hisz még tisztán beszélni sem tudunk rományul… Aztán megtudtam, hogy magyar vagyok, egyre többet beszélgettem magyarul, és végre es megtanultam. Megtanult a fiam es, de ő még fiatal, jobban vág az esze, ő jobban is beszél…”

 

Kilián Imre

 

Képek forrása: 1. kép, 2. kép, 3. kép

A szerző korábbi írásai a Talitán:

„Áldja az a jó Máriecska!” – Hogy köszönünk ma?

A mámikák még csángó magyarul válaszolnak

Látogatóban egy 20 éves székely prímásnál

Csángó mozaikok 2.

Csángó mozaikok 1.


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162