Isten a csendben szól hozzánk
“A csend és az emlékezet kiváló társai egymásnak.” – egy karthauzi szerzetes feljegyzései.
“Tudjuk, hogy a csend nem ürességet jelent, éppen ellenkezÅ‘leg: természete szerint igazi teljesség; ám olyan telÃtettség, amelyben fény derül a gondolatainkra. A sürgés-forgásból és zajból fakadó beszéd óhatatlanul felszÃnes. Arra kell törekednünk, hogy lényünk mélysége a csendnek adjon otthont, és „lényünk” csak akkor közöl igaz és mély tartalmat, ha szavai a csendbÅ‘l fakadnak, és a csendet fejezik ki.
Pontosan ezért annyira ostoba és fárasztó a világban folyó beszéd (a társalgás, a sajtó és más hasonlók), ezért nem békés és nem jótékony. Másrészt viszont a karthauzi rendházakban éppen ezért tapasztalható béke. A karthauzi házakban minden a lélek nyugodt mélységébÅ‘l fakad, ahol minden összeszedett és csendes. Onnan, ahol Isten lakozik, s ahol mindenképpen rátalálunk, ha mi is a mélységben lakozunk. Életkörülményeinél fogva természetesen nem mindenki tudja megtapasztalni a karthauzi házakban uralkodó összeszedettséget, attól viszont senkinek szem szabad visszariadnia, hogy legalább néhány percet, néhány egészen rövid pillanatot az összeszedettségnek szenteljen, és adjon némi idÅ‘t annak, aki a lelkében lakozik. Isten ebben a csendben szól hozzánk, és ebben a csendben int arra, hogy hallgassuk a szavát.”
Forrás: Megszólal a csend. Egy karthauzi szerzetes a hit útjáról. Ursus libris 2013.
Tweet