Isten férfi és női keze
„Az apa megtart, az anya simogat. Az egyik megerősítést ad, a másik vigasztal. Valóban Isten ő, akiben férfiség és nőiség, apaság és anyaság teljes mértékben jelen van.”
Minél tovább néztem a képen a „pátriárkát”, annál világosabbá vált számomra, hogy Rembrandt szándéka teljesen eltért attól, hogy Istent úgy ábrázolja, mint aki a bölcs, öreg családfő szerepében tetszeleg.
Rembrandt 1669-ben, halála évében festette „A tékozló fiú hazatérése” című csodálatos képét, amely ma a szentpétervári Ermitázsban látható. Henri Nouwen, az ismert holland jezsuita lelki író 1986-ban, több mint háromszáz évvel a kép keletkezése után, órákig ült ez előtt a kép előtt a múzeumban. Ismerte a galéria igazgatóját, ez tette lehetővé számára ezt a kiváltságos képmeditációt. Ez az élmény egy egész könyv – és benne sok mély gondolat – megírására indította.
Minden a kezekkel kezdődött. A két kéz meglehetősen különböző. Az apa bal keze, mellyel a fiú vállát érinti, erős és izmos. A széttárt ujjak befedik a tékozló fiú vállának és hátának egy nagy részét. Némi nyomást is érzek, különösen a hüvelykujjnál. Úgy tűnik, ez a kéz nemcsak érint, hanem erejével meg is tart. Van ugyan gyengédség abban, ahogyan az apa bal keze megérinti a fiút, de ezzel együtt biztos fogás is járul hozzá.
Mennyire más az apa jobb keze! Ez a kéz nem tart vagy fog, ez a kéz kifinomult, lágy és nagyon gyengéd. Az ujjak közel vannak egymáshoz, és eleganciát sugároznak. A kéz gyengéden nyugszik a fiú vállán. Simogatni, vigaszt nyújtani és megnyugtatni vágyik. Ez anyai kéz. […]
Amint felfedeztem az apa két keze közötti különbséget, egy új jelentésvilág tárult fel előttem. Az apa nem egyszerűen egy nagy pátriárka – apa és anya is egyben. Egy férfias és egy nőies kézzel érinti meg fiát. Az apa megtart, az anya simogat. Az egyik megerősítést ad, a másik vigasztal. Valóban Isten ő, akiben férfiség és nőiség, apaság és anyaság teljes mértékben jelen van. A gyengéden simogató jobb kéz Izajás próféta szavait visszhangozza számomra: „De megfeledkezhet-e csecsemőjéről az asszony? És megtagadhatja-e szeretetét méhe szülöttétől? S még ha az megfeledkeznék is: én akkor sem feledkezem meg rólad. Nézd, a tenyeremre rajzoltalak.”
Richard White barátom arra hívta fel figyelmemet, hogy míg az apa simogató, női keze a fiú mezítelen, sebesült lábával, addig az erős, férfias kéz a saruba bújtatott lábbal párhuzamos. Túlzás-e arra gondolni, hogy az egyik kéz a fiú sérülékeny oldalát védelmezi, a másik kéz pedig a fiú erejét támogatja, s vágyát, hogy életét helyrehozza?
Részletek Henri Nouwen: A tékozló fiú hazatérése. Egy hazatalálás története (Ursus Libris, 2001.) c. könyvéből. Forrás
Isten férfi vagy nő?
Az Atya két keze
Hogyan lett a „kis francia” az egyház legvonzóbb szentje?
Tweet