Talita

Íszá, az iszlám Jézusa 3. – Keresztény-iszlám párbeszéd?

Az előző két részből remélhetőleg mindenki számára kiderült, hogy a kereszténység által hirdetett Jézus nem ugyanaz, mint az iszlám Íszá – kettőjük felszínes hasonlósága mély ellentéteket rejt. Vajon ez a tény hogyan befolyásolja a kereszténység és az iszlám viszonyát?

Unott közhely, hogy az egész világ egy nagy falu. A globalizáció összemossa az országhatárokat, ami azt is jelenti, egyre többször alakulhat ki olyan szituáció, amelyben eltérő világnézetű emberek és szervezetek találkoznak egymással. Horst Afflerbach azt írja, hogy 12 milliónál többre tehető a különböző etnikumú, Európában élő muzulmánok száma, akik közül sokan Németországban laknak. Afflerbach megemlíti, hogy az integráció ugyanakkor nem alapos: úgy tűnik, a muzulmán háttérből érkezők nem épülnek be a német társadalomba, mert vallásuk és kultúrájuk idegennek tűnik, így saját kulturális gettójukban maradnak.

Véleményem szerint a keresztények háromféleképpen reagálhatnak az egyre erősödő iszlám jelenlétre Európában. Az egyik lehetőség az ellenállás, a kategorikus elutasítás opciója. A másik alternatíva a passzivitás, amikor egyáltalán nem foglalkozunk az iszlám kérdésével. Végül a harmadik a párbeszéd, amikor az iszlám és a kereszténység aktív eszmecserét folytat. Ha utóbbit választjuk, rögtön felmerül a kérdés: melyek azok a kapcsolódási pontok a két hitrendszerben, amelyek megkönnyítik egymás megértését?

Csordás Eörs, a témát kutató szerint ezek egyike Ábrahám lehet (hiszen mind a kereszténység, mind az iszlám ún. ábrahámista vallás), de akár Ádámnál is kezdhetjük, akiben felismerhetjük az emberiség helyzetét. Mi a helyzet azonban Jézussal? Csordás szerint éppen Jézus személye képezi a legnagyobb akadályt. Ulrich Neuenhausen is úgy véli, hogy „a legtöbb párbeszéd keresztények és muzulmánok között véget ér ezen a ponton: Jézus személyénél”.

Jézus tehát elválaszt vagy összeköt?
Személy szerint úgy vélem, elválaszt akkor, ha a párbeszéd célja és kiindulópontja pusztán az iszlám Krisztus-képe. A legjobb esetben is vallásos ismeretszerzésig juthatunk el egy ilyen beszélgetésben. Ha muszlim beszélgetőpartnerünk hajlandó a keresztény nézőpont megismerésére – vagyis meghallgatja, mit mond a Biblia Jézus személyéről –, akkor új dimenziók nyílhatnak meg a beszélgetésben. Ezen a ponton kerülhetünk át az ismeretterjesztésről az evangélizáció területére.

Hadd zárjam ezt a sorozatot egy ajánlattal: keresztényként ne féljünk a Korántól! Az igazság az, hogy mindkét vallás követői teljesen tudatlanok a másik felfogásával, nézőpontjával kapcsolatban. Ha valóban célunk, hogy megértsük muszlim felebarátaink gondolkodásmódját, az ő szemszögükből lássuk, hogyan értelmezik a világot, elkerülhetetlen hogy legalább nagy vonalakban megismerjük az iszlám szent könyvét. Miért is várnánk el, hogy érdeklődést mutassanak a Szentírás felé, ha mi hajlandóak sem vagyunk foglalkozni az övékével? A párbeszéd tehát nem közvetlen beszélgetéssel, hanem nyitottsággal, a másik fél megismerése iránt mutatott hajlandósággal kezdődik. Mindezt persze nem elvtelenül, hanem végig tudatában annak, mi az, amit hiszünk mi, és mi az, amit hisznek ők Jézus Krisztusról.

Sytka

Kép innen

Előző részek:

Íszá, az iszlám Jézusa 1. – Mit mond a Korán Jézusról?

Íszá, az iszlám Jézusa 2. – Mit mondanak az arab források Jézusról?