Talita

Keresztény női magazin

Italia, la bella! 3. – Toszkána ölelésében

sienatetk
A toszkán táj, a városok befogadják az utazót. Az ember itt nem érzi magad idegennek. Ráadásul városról városra utazni egyben igazi időutazás is. Ha Siena, akkor küzépkor!

Van olyan, hogy az ember élete zökken egyet valami miatt. Amikor derűsen elkezdtem ezt a jegyzetsorozatot, nem tudtam, hogy mire befejezem, meghal valaki, egy közeli hozzátartozóm, akárcsak Ervin az Utas és holdvilágban. Nehéz így visszatalálni a könnyed elbeszélő hanghoz, de tudjuk, az élet mindennél erősebb a Földön.

olasztoll

Életjelek

Utazásunk negyedik napján elhagytuk Veneto tartományt. Keresztülszeltük az Appennineket a szemlátomást még Mussolini idején épült autópályán. Merész kanyarok, alig érzékelhető kilométeres kaptatók, szűk és zord alagutak, látványos völgyhidak között vezet az út Bolognától Firenzéig. Közben a levegő páratartalma érzékelhetően csökken, a nap egyre kíméletlenebbül süt.
Firenzébe érkezve pillanatok alatt belevesztünk a nagyváros forgatagába. Amikor a térképet böngésztük az útikönyvben, rájöttünk, még nem vagyunk rajta, még csak a külvárosi utakat rójuk. Egy kedves és valószínűtlenül magas japán, de mindenképpen távol-keleti fiatalember útbaigazított, így elég hamar megtaláltuk a Michelangelo Kempinget, amit itthon sokan a figyelmünkbe ajánlottak – különböző indokokkal. „Ilyen szép lányok fogannak ott!” – mutatott büszkén felnőtt lányára ismerősünk, aki nászútján fordult meg a Michelangelóban. „Az egész városra rálátni, csodálatos!” – lelkesedett művészettörténész barátnőm. Hát, ha ilyen nyomós okok szólnak mellette, mindenképpen megnézzük!
Igen ám, de a kempingben telt ház volt… Közben Péter rá egyáltalán nem jellemző módon beégette a kuplungot egy különösen meredek úton tolatva – azóta hallottam egy rádióműsort, ami arról szólt, hogy külföldön sokkal nagyobb stresszben vagyunk, különösen vezetés közben. Még a pulzusszám is megnövekszik…
Miután füstölgő motorházzal elhajtottunk a kempingtől, úgy döntöttünk, hogy próbálkozunk még a városban szálláshelyet találni. Csakhogy hiába, éppen valami középkori firenzei játékot elevenítettek fel a Santa Croce téren, az egész városban foglaltak voltak a szálláshelyek.

firenze

Valami középkori játék

Némi mérsékelt szóváltás után elindultunk egy olyan kempingbe, amiről a Michelangelóban azt mondták, hogy húsz perc alatt odaérünk, és biztosan vannak szabad helyek.
Figline Valdarno – ez volt az ismeretlen hely, ahol kikötöttünk utazásunk negyedik napjának estéjén. Egy óriáskempingben, amit „turista falu”-nak hívnak olaszul. Ebben tényleg minden volt. Minimum ötezer ember, két élményfürdő elemekkel tupírozott strand, több étterem, fagyizó, bolt, gyógyszertár, játszóterek, különböző színekben pompázó szökőkút, színpad (minden este karaokeparti), diszkó, vadaspark és borkóstolás. Meg még gondolom más dolgok, amiket nem vettem észre a négy nap alatt.

szkkt

Most éppen türkiz

És persze volt rengeteg műanyag ház! Ezek közül kaptunk mi is egyet, amiben kényelmesen elfértünk öten, és a két hálószobához két fürdőszoba járt! Óriási terasz hatalmas asztallal, amit mindjárt letakartam a magunkkal hozott kék szatén lepedővel, és máris kész volt az otthonos étkezőnk! A teraszról pont a vadasparkra lehetett látni, ahol egy strucc, egy vaddisznó és több őzike lakott. Mivel a hegyek között voltunk, éjszaka remekül lehetett aludni, egyáltalán nem volt nagyon meleg!
Délelőttönként strandoltunk, délutánonként várost néztünk.

sienapaliozaszlo

Nagyon lokálpatrióta: a bácsi Siena egyik a Pallión versenyző kerületének a zászlaját tűzi ki az ablakába

Siena – tömény középkor

Ezt a hajdan Firenzével vetélkedő, teljes egészében középkori városmaggal büszkélkedő várost nem autópályán, hanem egy alsóbbrendű úton közelítettük meg. Mint kiderült, a „Chianti-vidék”-en keltünk át. A kanyargós úton hamisítatlan toszkán tájban gyönyörködhettünk hamisítatlan toszkán hőségben és toszkán illatokban: cipruserdők, levendula, száraz fű.
A lányok olvastak, amitől Zsuzsi hamarosan teljesen rosszul lett.
Sienába akkor érkezik meg az ember, amikor meglátja a San Domenicót. Az útikönyvben azt írták, hogy „magtárra emlékeztető” téglaépület. És ez így igaz. Egyáltalán nem szép, viszont óriási. A belépés ingyenes. Bent alig van hűvösebb, mint odakint, körbekiránduljuk a hatalmas belteret, itt-ott elidőzünk. A nagy szenzáció Sienai Szent Katalin fejereklyéje. A gyerekek hosszan szemlélik, majd továbbállnak. Próbálom a szentséget megtalálni az arany ereklyetartóba illesztett picire zsugorodott női fejben. Igen, sugárzik, ez van. Az ereklyékkel hadilábon állok.

katalin

Tényleg sugárzik

Amint kimegyünk a San Domenicóból, mellette már látszik a város. Fantasztikus kép! Besétálunk a főtérre, Szent Katalin szülőházát kihagyjuk – én láttam már, a gyerekeknek pedig sok lenne. Amikor először jártam itt, lenyűgözött a kagyló alakú tér nagysága, amint egy keskeny utcácskából kilépve kitárul. Ezt vártam most is. Csalódom. Ugyanis a város már a Pallio lázában égett – egy héttel előtte jártunk ott. A főteret már előkészítették a versenyre. Elkerítették, homokkal szórták fel a házak mentén. Emiatt elveszett a térélmény. De azért jó volt elücsörögni a többi turistával a tér árnyékos sarkában. A kő szép és meleg, az emberek lazák. Szeretem, ahogy almát eszünk, nézelődünk: városháza, kordonok, csevegő olaszok.

sienaftr1

Almát eszem…

Fagyizni kéne – elindulunk, egy kedves, kicsit hervadt szépségű nő óriási adagokat mér a tölcsérekbe. Elsétálunk a városi múzeum mellett, ahol Mihály a sienai primitíveket tanulmányozta, de nekem erre nincs esélyem. Fagyival érkezünk a dómhoz, ami gyönyörű. Bár a homlokzata azért túlzás – nem csoda, a múlt század elején fejezték be. Sokáig bámuljuk kívülről. Aztán belülről. Péter lázadozni kezd: mi köze ennek a pompának a kereszténységhez? – nem válaszolok, gondolkodom. A dómban egyébként a padlót szeretem a legjobban, meg a fekete-fehér oszlopok ritmusát.

sienapadlo

Padlót fogtunk

Kimegyünk, megnézzük a félbehagyott kereszthajót. Ha megépült volna, ez lett volna a keresztény világ legnagyobb temploma! Csakhogy az 1348-as pestisjárványban a város lakosságának a fele, harmincezer ember esett áldozatul! Ezután Siena már Firenze befolyása alá került. „Sic transit gloria mundi.” – mondogatta sokat egy barátnőm. Igen, így múlik el a világ dicsősége.

sienapinea

Siena a pineák mögött

Visszasétálunk a kocsihoz, az alkonyat lenyűgöző, alig tudunk elszakadni a város aranyló látványától. A városfalak szakítanak el tőle, menni kell.
Az autó felkapaszkodik a szerpentinre, ha nem lennének itt a gyerekek, még megállnánk néhányszor, de így egyben tesszük meg az utat vissza Valdarnóba. Siena látványa kísért, miközben ráveszem a lányokat, hogy hazafelé ne olvassanak – jobb vigyázni.

 

Kóczián Mária

 

Első rész: http://www.talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=343

Második rész: http://www.talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=375

Negyedik rész:http://www.talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=456

A fotókat Gedai Zsuzsi és Klausz Péter készítette.


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162