Ízek palotája
Anya, olyan finom volt a lasagne, amit születésnapomra csináltál, mondta minap a lányom. Jó érzés töltött el. Abban a néhány órában, míg az étel készült, valójában alkottam. Akárcsak Hortense-t alakító Catherine Frot a most moziba kerülő Ízek palotája című francia filmben.
Szeretem a francia filmeket: a finomságukat, a képeiket, a csendjeiket, a zenéket. A könnyedségüket. Chistian Vincent, az 57 éves rendező legújabb filmjében mindez megtalálható. A cselekmény akár unalmas is lehetne: Hortense-t felkérik az Elysée-palota szakácsává. Színes és fantáziadús ételeket készít, míg egyszer ki nem derül, hogy az elnök az egyszerű francia ételeket szereti. Annyira, hogy gyerekkorában kívülről megtanult egy talán 1922-es szakácskönyvet. „Végy egy hízott marhát…”
Ettől kezdve Hortense felhagy az ételkölteményekkel, és igazi, ízes ételeket főz az elnöknek, aki egyre több megerősítést ad.
A nehézség az élet fűszere, mondja egy alkalommal az elnök, amikor elkezdődik az irigyek hajszája. „Nélküle már nem élnék.” Azonban van, ami már sok.
A másik konyhafőnök, aki féltékeny Hortense munkájára, ott tesz keresztbe, ahol tud. Az elnök ráadásul beteg lesz, diétáznia kell, Hortense-nek másképp kell főzni. Sok a kiadás is, hiszen az asszony többször vonatra száll egy kis szarvasgombáért. Aztán megfájdul a lába, amit pihentetnie kellene.
Végül ez az egész összeadódik, és Catherine Frot szakácsnője méltósággal feláll, bár mozdulataiban ott a szeretet hiábavalósága miatt érzett fájdalaom. Milyen jó is valamit lelkesedéssel csinálni, csupán önmagáért…
Az Északi-sark közelébe megy egy szigetre – szakácsnak. Itt is kiváló ételeket készít, de egy évébe telik, míg megnyugszik. És hogy mi a vége a megtörtént eseményeken alapuló filmnek? Hát, tessék megnézni, de vigyázat, utána éhes lesz az ember!
Konkoly Edit
Képek forrása és a stáblista
Néhány korábbi filmkritikánk:
Államérdekű ember a politikus?
Lourdes, a film
Bel Ami – A szépfiú kérdései
Tweet