Talita

Izzik a Lélek a görögkatolikusoknál…

Nem vagyok görög katolikus. De ha az lennék, büszkén élném meg.

„Tisztelem az ortodoxiát, de én szeretek a Római Katolikus Egyházhoz tartozni – keletiként. Itt mindenki megtalálhatja azt az istentiszteleti rendet és életformát, ami az ő lelkületének leginkább megfelel: a keleti keresztény szertartásoktól a tridenti rítuson át egészen a karizmatikus-gitáros misékig” – mondta egy hajdúdorogi fiatalember, akit arról kérdeztem, hogyan érzi magát a római egyházban görög katolikusként.

„Görögök vagyunk. Pontosabban: keletiek. Ragaszkodunk régi hagyományainkhoz, bizánci eredetű szertartásainkhoz. Katolikusok is vagyunk, az egyetemes egyház tagjai.  Magyarok is vagyunk, igyekszünk hozzátenni hazánk értékeihez” – így határozta meg magát és közösségét egy fiatal lány, aki a  budapesti Rózsák terére jár templomba.

„Nekem a görög katolikusság óriási érzelmi többletet ad: szeretek római misékre járni, de amikor görög katolikus misén vagyok, akkor sokkal inkább át tudom érezni az imák, az énekek erejét: ahogy évszázadok óta öröklődtek ezek a dallamok, és ahogy végig együtt, egymást kiegészítve imádkozunk Istenhez” – fogalmazta meg érzéseit egy kedves ismerősöm.

Múzeumi, könyvtári, levéltári dolgozók társaságában tanulmányi kirándulásra utaztam május végén a görög katolikusok „fellegváraiba”: Máriapócsra, Nyíregyházára, Hajdúdorogra, mert idén májusban ünnepelte a Hajdúdorogi Egyházmegye megalapításának 100. évfordulóját.
Művészettörténész vagyok, mindig érdekelt a keleti keresztény művészet, sokat olvastam róla. Mégis egészen más „testközelből” látni, hogyan élik a keleti rítusú keresztények a hitüket. A centrális alaprajzú templomok, az ikonosztázok, ikonok gyönyörűek ugyan, ha műemlékként vagy múzeumi tárgyként szemléljük, de nem „beszélnek”. A vallásos gyakorlatban válnak igazán élővé.

A görög katolikusok azok a bizánci szertartású keresztények, akik a katolikus egyházzal teljes egységben élnek. Elnevezésükben a „görög” szó a bizánci szertartásra, a „katolikus” pedig a Római Apostoli Székkel való egységre utal. Az első lépés a két egyházrész egyesítésére lengyel-litván-orosz területen, a 15. sz. közepén történt, majd 1596-ban folytatódott a breszti unióval. A Magyar Királyságban élő – többnyire rutén és román nemzetiségű – ortodox keresztények egy jelentős része a 17. század közepén és a 17-18. század fordulóján egységre lépett a katolikus egyházzal. 1912 májusában alapíthatták meg az első „magyar” püspökséget, a Hajdúdorogi Egyházmegyét 162 parókiával. A Trianon utáni Magyarországon a görög katolikusok számaránya a korábbi 10 százalékról mindössze 2 százalékra csökkent. Ma Magyarországon a mintegy 300 ezer görög katolikus hívő két egyházkormányzati egységben él: a Hajdúdorogi Egyházmegyében és a Miskolci Apostoli Exarchátusban. A püspök joghatósága kiterjed az egész ország területén élő görög katolikusokra.

A görög katolikus felekezet a keleti és nyugati kereszténység határterületén, szó szerint ütközőpontján keletkezett.
1646-ban 63 kárpátaljai görögkeleti pap úgy döntött, unióra lépnek a római központú katolikus egyházzal. Később többen követték a példájukat Erdélyben, Délvidéken és a Felvidéken is. Döntésük a görögkeleti (ortodox, pravoszláv) egyházban tiltakozást és megvetést, a római katolikus egyházban bizalmatlanságot váltott ki. Sokan feltételezték róluk, hogy anyagiak miatt döntöttek így, hiszen a környezetükben élő katolikus papok nagyobb jólétben éltek, mint ők. Ha a legelején szerepet is játszhatott döntésükben ez az ok, később semmiképp, hiszen a rájuk szakadt üldözöttségben és mellőzöttségben utódaik bármikor visszaléphettek volna, de nem tették. Több évszázados mostoha sorsuk tanúskodik arról, hogy kitartásuk mögött valódi, mély egység iránti elkötelezettség munkálkodott. A fogadó katolikus egyház bizalmatlanságát, nagylelkűségének hiányát mutatja többek között, hogy csak 1912-ben alapíthatták meg önálló püspökségüket. Egykori anya-egyházuk pedig ott hátráltatta őket, ahol csak tudta.

Egy epizód a magyarországi görög katolikusok sok nehézséggel teli történetéből: Az egyházmegye megszervezését 1914 februárjában súlyos tragédia árnyékolta be. Miklósy István püspök ellen bombamerényletet követtek el, melynek szálai a román elkövetőkön keresztül az orosz titkosszolgálathoz vezettek. A püspöki hivatalban felrobbant pokolgép megölte Miklósy püspök három közvetlen munkatárását.

„A megnyesett fa kizöldül” – tartja a bibliai alapú, sokat idézett mondás. Ma a magyar görög katolikusok végre – kiböjtölt, megszenvedett, kiérdemelt – virágkorukat élik. A hajdúdorogi és a máriapócsi templomok megújultak, Nyíregyházán felépült a Szent Atanáz Görög Katolikus Hittudományi Főiskola (épülete olyan, akár egy modern erődítmény). Ugyanitt új iskola is épül. Az a hír járja, hogy lassan több a kispap, mint ahányra feltétlenül szükség lenne a megüresedő papi helyek betöltésére. (Pedig a nősülés náluk nem annyira egyszerű, mint a nagyobb lelkészhiánnyal küszködő protestáns történelmi felekezetekben.) A fiatalok értik és értékelik – sőt, igénylik – a keleti keresztény hagyományokhoz való visszatérést ott, ahol túl sok római szokást vettek át korábban. Szellemi téren is kiváló emberekkel büszkélkedhetnek – közülük néhányan fogadtak és elkísértek minket tanulmányi kirándulásunkon.
Máriapócs, a búcsújáró hely bazilikája külsőleg alig különbözik a nyugati típusú, kéttornyú barokk templomoktól – bent azonban megcsapja az embert a görögkeleti és a római katolikus művészet keveredésének sajátos hangulata, ami csak e sajátos vallási határmezsgyén alakulhatott ki. Néhány hete szentelte fel Kocsis Fülöp püspök úr a kegytemplom melletti kis fatemplomot, ami a régi templomépítészetet idézi.

Köszöntés a görög katolikus egyházban: Dicsőség Jézus Krisztusnak! – Válasz: Dicsőség mindörökké!
A görög katolikus egyház papjai nősülhetnek felszentelés előtt, a fölszentelés azonban az adott életállapotot rögzíti. A püspökök csak nőtlen vagy özvegy áldozópapok közül választhatók. Papok és diakónusok egyszer nősültek lehetnek. Ha a felszentelés előtt a felszentelendő megözvegyül, nem lehet második felesége, vagy nem lehet fölszentelni, ha pedig felszentelés után megözvegyül, nem nősülhet újra.

Egyik kísérőnk, Nagymihályi Géza parókus több tanulmányában kifejtette már, és nekünk is többször említette: a keleti kereszténység istentiszteleti rendje 1500 éve lényegében változatlan típusokat követ, szemben a folyton változó római katolikus misével. Ő büszke az 1500 év változatlanságra. Úgy vélem, ez a különbözőség kétféle lelkületet és gondolkodásmódot tükröz. Mindkettő hagyományőrző, de az egyik erőteljesebben, a másik változásra készebben. Engem is lenyűgöz az ikonok változatlansága, a liturgikus szavak, gesztusok és dallamok réges-régi jelképisége. Csak az értheti ezt a világot, aki belegyökerezett vagy legalább is hosszú évek óta gyakorolja. Valódi hit és vallásgyakorlat nélkül, pusztán külső megfigyelőként az ember csak a keleti kereszténység külszínét látja. A kereszténység kevésbé hagyományőrző ágai könnyebben megismerhetők, a belső izzás azonban kevésbé hatja át az istentiszteleteiket. A nyugati kereszténység reformált ágaiban is működik a Szentlélek az emberek lelkében – a római és különösen a keleti keresztényeknek azonban a szertartásaikban is izzik a Lélek, még akkor is, ha a résztvevő emberek lelkét épp kevésbé hatja át.

Két vallási-szellemi régió határán élni mindig izgalmas, olykor veszélyes is. Hidat képezni két kultúra között hálátlan, de nemes küldetés. Egyre inkább úgy tűnik, a görög katolikusok nemzedékeit az Úr sokszorosan kipróbálta, megedzette erre a feladatra. Remélhetőleg közeledik már az az idő, amikor a híd az ortodox és a katolikus világ között újra járható lesz, és ebben a görög katolikusok is jelentős szerepet kapnak.

„…Akkor megtudja majd a mező minden fája, hogy én, az Úr aláztam meg a magas fát, és emeltem föl az alacsony fát, én szárítottam ki a zöldellő fát, és én borítottam virágba a száraz fát. Én, az Úr mondtam ezt, és véghez is viszem.” (Ez 17,24)

Kölnei Lívia

1. kép: A máriapócsi kegytemplom (innen)
2. kép: Jessze fája a máriapócsi ikonosztáz tetején (szerző felvétele)
3. kép: A máriapócsi bazilita kolostor udvara (szerző felvétele)
4. kép: Hajdúdorog, ikonosztáz (innen)

Ajánlott cikkeink:  …lélek az Isten