Talita

Jézus emberi szívére mutat

“… a szelídarcú Jézus hosszú lepelben előttünk áll, a magasból enyhén lefelé néz, aminek köszönhetően a szobrot szemlélő hívő mindig úgy érezheti, hogy éppen az ő szemébe néz, miközben jobb kezével, kinyújtott mutatóujjával saját emberi szívére mutat. Hiszen Jézusnak van szíve. Jézus ember. S benne, a Názáreti Jézusban ismeri fel a hívő ember Istent. A kereszténység tömény foglalata egyetlen gesztusban. /…/ Isten nem csak a távoli magasságokban van, hanem hív minket, velünk van, s együtt is érez velünk. Hitünk legfontosabb kérdése talán az, hogy mit érzek én Isten iránt? Elmegyek mellette? Netán az “ellenség” táborába állok be? Jézus ma is szenved és ma is megdicsőül. Vele tartok?”

“Ahogy a szíved diktálja!” – hallottam már sokszor, sokféle összefüggésben papoktól, főleg jezsuitáktól. Sokáig nem értettem, mit is jelent ez. Kövessem netán az érzelmeimet vakon? – elmélkedtem, de ezt a gondolatot elvetettem, ezt nem jelentheti… Ne gondoljam végig a dolgokat, ne intellektuális döntést hozzak? Miért jó ez?
Ma már úgy érzem, a szívem az a részem, amelyben Jézust a legkönnyebben megtalálhatom, amellyel leginkább Hozzá kapcsolódhatok. Ha arra figyelek, amit a szívem sugall, hozom a leginkább Neki tetsző döntéseket.

Forrás: http://www.jezsuita.hu/main.php?folderID=1851&articleID=9950&ctag=articlelist&iid=1

Kapcsolódó anyagok: http://www.plebania.net/dolgozoszoba/?op=viewgondolat&id=147&PHPSESSID=e1093a82cc588151738b90e758968518