Talita

Jó férjek – jó pasik

 
Évtizedek óta élnek házasságban. Apák, akik tudják, mit jelent áldozatot hozni a gyerekeikért. Férjek, akik szépnek látják feleségüket. Férfiak, akik felelősséget éreznek a családjukért, és felelősen is cselekszenek. – Három éve interjúsorozatot indítottunk jól működő házasságokban élő férfiakkal. A Házasság Hete nyitányaként ezekből a beszélgetésekből idézünk.

Olyan vágy élt bennünk…

„Számoltunk azzal, hogy az együttjárásból ki lehet lépni, de a bizalom a kezdetektől bennünk volt, hogy ha együtt vagyunk, azt komolyan gondoljuk. Mindketten hosszú távra terveztünk, és az elköteleződés szándékával kerestünk párt. Amikor összeházasodtunk, olyan vágy élt bennünk, hogy föl se merülhetett a későbbi különválásunk lehetősége.”
Gerber Gábor

Nem azért élünk, hogy szeretkezzünk!

„– Szépek a nők a plakátokon, de ennyi. Az igazi szépséget a feleségemben kell megtalálnom. Tévét nem szoktam nézni, így kimaradnak a reklámok. De nem is ez rontja meg a kapcsolatokat. Hanem inkább az, hogy nincs bennünk meg az a kultúra, amellyel ezt jól kezelni tudjuk. A szexualitásnak is van helye az életünkben, de nem azért élünk, hogy szeretkezzünk!” (…)

„Hoztál valaha komoly áldozatot a feleségedért?

– Igen. Elvettem feleségül. Na, jó, ez vicc volt! Persze, sokszor.”
Klausz Péter

Gyerekek bokrokban

„– Beszéltetek arról, hogy nagycsaládot szeretnétek, vagy ez csak így alakult?

– Tulajdonképpen terv volt a több gyerek, hogy mennyi, az persze nem. Kezdetben én a négy gyereket is soknak tartottam, meg később a hatot is, de Anna többet szeretett volna, és én is elfogadtam őket. A gyerekek „bokrokban” érkeztek, és azért ebben van tudatosság. Az első négy után volt egy hosszabb szünet, azután megszületett Ágoston. Egyértelmű volt, hogy neki kell kistestvér, mert már akkora volt a korkülönbség a nagyobbakhoz képest, hogy szinte egykeként nőtt volna fel. Így született Brúnó. Ugyanez lett a helyzet később Jeromosnál és Domonkosnál.” (2)
Kaposi András Dezső

Anyukád biztos azt mondta!

„– Először talán foglalkozzunk a házasságotok nehezével! Volt olyan időszak, esemény, amelynek során igazán megmérettetett a kapcsolatotok?

– Az első öt év, amikor együtt laktunk az anyósommal, apósommal, „nagyanyósommal” – nem volt könnyű. Amíg nem lettünk önállóak, Lívinek kellett a szüleire és rám is figyelni. Akkoriban sokszor elhangzott tőlem: „mert az anyukád biztos azt mondta, hogy…”. De olyan nagy válság, hogy el kellett volna gondolkodni a kapcsolatunk létéről, soha nem volt. Egészséges veszekedés, odamondás persze igen. Líviben hamarabb, egy-két nap alatt, bennem kicsit lassabban mindig kisimultak ezek a dolgok.”
Gedai György

Itt nem lehet egyéni csatákat vívni

„– Sok házaspárt a nehézségek elmarnak egymástól. Hogy lehet, hogy ti a sok megpróbáltatás ellenére együtt vagytok?

– Bennünk meg se fordult, hogy egymás nélkül is lehetünk. Döbbenetes egyébként, hogy a cukorbeteg gyerekek jelentős része csonka családban él! Nem a véletlenekben, hanem a gondviselésben hiszek, és ez vonatkozik az egymásra találásunkra is. Emiatt talán úgy tűnhet, hogy nekünk felhőtlenek a mindennapjaink, de nem így van: folyamatos gyötrődés, belső válságok jellemzik, amiken megpróbálunk úrrá lenni. Itt nem lehet egyéni csatákat vívni, közösen teszünk egymásért, lemondva az egyéni érdekeinkről. Együtt minden sikerül.”
Tuzson-Berczeli Péter

Nyitókép