József Attila napja
Minden évben megemlékezünk a költészet napjáról, amely valójában az ő napja. Idézetek zsonganak a fejünkben, keverednek a napi hírekkel, “az ember végül homokos, vizes síkra ér”, ma pedig 94 költő olvassa fel a verseit. Ezen a napon, amikor a fákra már egy ideje “rászálltak a levelek”, egy kissé kétkedünk: van ennyi költő egyáltalán? “Ügyeskedhet, nem fog a macska egyszerre kint s bent egeret.” Ő viszont biztosan költő volt. És egyben szeretett gyermekünk, testvérünk, örök szerelmünk. Felebarátunk.
Nem emel föl
Nem emel föl már senki sem,
belenehezültem a sárba.
Fogadj fiadnak, Istenem,
hogy ne legyek kegyetlen árva.
Fogj össze, formáló alak,
s amire kényszerítnek engem,
hogy valljalak, tagadjalak,
segíts meg mindkét szükségemben.
Tudod, szivem mily kisgyerek –
ne viszonozd a tagadásom;
ne vakítsd meg a lelkemet,
néha engedd, hogy mennybe lásson.
Kinek mindegy volt már a kín,
hisz gondjaid magamra vettem,
az árnyékvilág árkain
most már te őrködj énfelettem.
Intsd meg mind, kiket szeretek,
hogy legyenek jobb szívvel hozzám.
Vizsgáld meg az én ügyemet,
mielőtt magam feláldoznám.
1937. febr. – márc.
Képek: innen.
Tweet