Karácsony képei: Jézus születése a képzőművészetben
Karácsony képeivel, Jézus születésének ábrázolásaival szinte minden ember találkozik élete során. Kedvesség, bensőséges érzelmek, mély teológiai mondanivaló – ki-ki megtalálhatja ezekben a képekben azt, ami a lelkét megérinti.
Az evangéliumok nagyon röviden írják le Jézus születését. Máté egyetlen, Lukács két mondatban említi:
„Ott-tartózkodásuk alatt elérkezett a szülés ideje. Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson.” (Lk 2,6 sk)
Sokkal részletesebben írják le az előzményeket és az utána következő eseményeket: a pásztorok érkezését és örömét, majd a három napkeleti bölcs (Háromkirályok) hódolatát.
Jézus születését a keresztények kezdetben január 6-án ünnepelték, és isteni megjelenésére helyezték a hangsúlyt. Emberi születésének a 4. század közepétől szenteltek külön ünnepnapot Rómában, és tudatosan december 25-ére, Sol invictus (a legyőzhetetlen nap) pogány természetünnepére helyezték a dátumot.
A legkorábbi ábrázolásokon (keresztények kőkoporsóinak faragványain) Szűz Mária még nem szerepelt, csak a szorosan bepólyált Gyermek a jászolban, egy ökör, egy szamár és néhány pásztor társaságában. A két állat nem szerepel Lukács evangéliumában, ebben a tekintetben Izajás 1,3 volt a forrás: „Az ökör megismeri gazdáját, és a szamár urának jászolát, csak Izrael nem ismer meg, népem nem tud semmit megérteni.” A későbbi egyházatyák jelképes értelmet is adtak a két állatnak: az ökör a zsidó népet (mint amelyet megköt a törvény), a szamár a pogányokat (a buta bálványimádást) jelképezte. A gyermek Jézus megszabadítja őket az igától.
Az efezusi zsinaton, 431-ben tisztázták Mária teológiai szerepét: Istent szülőnek nyilvánították. Ez nagy lendületet adott a Mária-ábrázolásoknak, így a Jézus születése-képeken is elfoglalta állandó helyét az 5. századtól. A 6. századtól József is gyakran szerepel a jelenetben. A nyugati művészek általában egy nyitott istállóban jelenítették meg Betlehem csodáját.
A keleti egyházban eltérő képtípus alakult ki, mert figyelembe vették az apokrif iratokat is: a születés barlangját ábrázolták, ahol Mária a szüléstől elfáradva pihen egy matracon, a pólyás Jézus pedig egy kőjászolban fekszik (néha olyan, mint egy oltár), két bába szorgoskodik körülötte, fürösztik is a Kisjézust (ilyenkor két Kisjézus szerepel egyszerre a képen), és Szent József is ott üldögél.
Nyugat-Európában kevésbé alkalmazták az apokrif iratok motívumait. A 12. századtól arra törekedtek, hogy anya és fia bensőséges kapcsolatát hangsúlyozzák. Kialakult a Gyermekágyas Mária szobortípusa, ahol Mária a jászol fölé hajolva két ujjal megcirógatja gyermeke állát. Nagy hatást gyakorolt a Születés-ábrázolásokra Assisi Szent Ferenc, aki 1223-ban, a grecciói erdőben, egy védőtető alatt felállított egy szalmával megtöltött jászolt, odavezetett egy ökröt és egy szamarat, és ebben a környezetben prédikált Jézus születéséről. A ferences misztika hatására Európa-szerte megnövekedett az érzelmek szerepének jelentősége. Az emberekben feléledt a vágy, hogy a vallásos jeleneteket szinte résztvevőként szemlélhessék.
Jézus születésének “résztvevője” a jobboldalt térdeplő donátor, Burgundia hercege, aki megrendelte a művésztől a képet.
Egy ferences szerzetes leírta látomását az Elmélkedések Krisztus életéről (Meditationes Vitae Christi) című könyvben: Mária fájdalom nélkül, egy oszlophoz támaszkodva szülte meg gyermekét. Az oszlop megjelent a képeken is, sőt, kibővült Dávid romos, betlehemi palotájává. Ugyancsak 14. századi Szent Brigitta látomása, aki látta az egyetlen pillanat alatt megszülető, fénylő Gyermeket, amint a földön fekszik, a Szűz pedig áhítattal imádja fiát, a térdelő Józseffel az oldalán. A 14-15. században ezek hatására alakult ki a 3. fotón látható képtípus.
A gyermek Jézust imádó vagy zenélő angyalok gyakori szereplői a képeknek. A pásztorok és a napkeleti bölcsek is gyakran szerepelnek együtt, holott időben különböző epizódok szereplői. A késő középkori képek sokféle virága (pl. liliom, nőszirom, rózsa, kamilla, levendula) nem csupán díszítőelem, hanem mind Mária- vagy Jézus-jelkép.
A középkor végére gyakran áttevődött a Születés ábrázolása polgári környezetbe, szobába, ahol József és a bábák serénykednek a gyermekágyas Mária körül. A későbbiekben pedig a Pásztorok vagy a Háromkirályok hódolata vette át a hangsúlyt a Jézus születése-képeken.
A téma napjainkban leginkább a karácsonyi betlehemek állításában él tovább.
Kölnei Lívia
1. kép: Giotto: Jézus születése – részlet (1304 k.)
2. kép: Jézus születése, ikon
3. kép: Rogier van der Weyden: Jézus születése (1445-50)
4. kép: Botticelli: Jézus misztikus születése (1501)
Hasonló témájú cikkeinkből:
Tweet