Karácsonyi angyalkák tésztából – avagy mi a jó a „recyclingben”?
Egy ismerősöm vetette fel a facebook-on, hogy vannak olyan újrahasznosított díszek, használati tárgyak, amiket bizony nem tűrne meg a lakásban, mert egyszerűen rondák.
Meg is mutatott egy pingvint, amely pet palackból készült, íme:
Ami azt illeti, én sem látom benne az esztétikai élményt, de magát az ötletet nagyon jónak tartom.
Elképzelhető, hogy iskolában, óvodában apró kezek készítik el, nem kerül pénzbe, hanem olyan anyagokat használnak fel, amiket egyébként a szemétbe dobnánk. Otthon pedig a kis kezek munkájaként őrzik még egy darabig.
Aztán persze: kuka.
Bevallom, rengeteg olyan dolgot készítünk itthon, aminek esztétikai értéke nemhogy nulla, de esetleg mínusz egy. :))))
És mégis elkészítjük, sőt, dísznek nevezzük.
Miért?
Egyrészt vallom, hogy ha valamit készítünk, az mindig több, mint ha nem készítenénk semmit.
Aztán sokszor sajnálom a pénzt arra, hogy új alapanyagokból készítsünk dolgokat az enyészetnek. Egy-egy ünnep alkalmával készített díszeinkben maga az elkészítés élvezet, tehát eleve nem tesszük el jövőre, hanem újra nekiülünk alkotni.
Valamiből valami mást alkotni megmozgatja a kreativitásunkat, akkor is, ha a végeredmény nem lesz élvezető alkotás mások számára.
Végül a szemlélet átadását tartom nagyon fontosnak: a mai fogyasztói társadalomban felnőtt gyerekeinknek igenis szükségük van arra, hogy meglássák: a szemét nem mindig szemét.
Tegnap tésztából és levesgyöngyből készült néhány angyalka, szintén nem az a kategória, amit az ember szívesen mutogat. 🙂
Számomra benne van a gyerekek ötlete, munkája, a velük töltött idő.
Hát ez az, amit értéknek gondolok az egész újrahasznosítás-témában!
Sárosdi Virág
Sárosdi Virág blogja: http://gyereketeto.blogspot.hu
Korábbi cikkeink az újrahasznosításról:
Amikor gyerek voltam – Naplójegyzetek 2.
Tweet