Kenyér, kovász, mindennapi
Mára jórészt megfeledkeztünk a szimbólumokról. Az emberiség a 20. század során távol került saját élete valóságos alapjaitól, így a kenyértől is. Kenyértörténet, szimbolikus távlatok és önellátás:
Kovásztalan, kovászos
7000 évvel Krisztus előttről maradtak fenn Anatóliában azok a régészeti leletek, amelyek bizonyítják, hogy az ember akkor már fogyasztott gabonát – egyelőre azt, amit a természetben vadon talált. A maitól alig különböző sarlókkal arattak, és a mag ehető részét pörköléssel nyerték ki. A magot megőrölték kövek vagy kézi malmok segítségével, és vízzel keverték össze. Tulajdonképpen a kásák vagy akár a müzli előzményének is tekinthetjük ezt.
Egyes tudósok szerint véletlenül, mások szerint tudatos kísérletezés során alakult ki ennek az ételnek a kevesebb folyadékkal elkészített, majd megsütött változata. Véletlenül úgy történhetett, hogy a vízzel elkevert gabonalepénykét forró kövön felejtették, és észrevették, hogy megsülve sokkal finomabb. Lehet, hogy így volt, ám a kísérletezés is elképzelhető: egyrészt az emberi természetet ismerve, másrészt tudva azt, hogy a sütés módszerét az akkori emberek nagyon jól ismerték a húsok esetében, miért ne próbálhatták volna ki ezt a gabonával is?
Az akkori kenyeret ún. lapos kenyérnek nevezzük. Egyrészt a formája miatt, másrészt mert nem tartalmazott még kovászt, így nem is tudott feljönni a tészta. A kovász Kr. e. az első évezred elején jelenhetett meg. A Biblia már határozottan megkülönbözteti a kovásztalan és a kovászos kenyeret. A kovász felfedezése lehetett szintén véletlen, de a sör gyártása során is nyertek kovászt, és ez hozzájárulhatott a kovász gabonaételekhez adásához is. A kovásztól lazább lesz a tészta, megemelkedik, és máris megszületett a mai értelemben vett kelt tészta alapú kenyér.
Korszakváltó gabona!
Amikor a gabona megjelenéséről beszélünk a táplálkozásban, akkor hozzá kell tennünk, hogy ez egy korszakváltás időszakában történt. Az őskőkort, a paleolitikumot felváltotta az újkőkor, a neolitikum. Az iskolában ezt úgy magyarázzák, hogy a pattintott kőszerszámok helyett ekkor már csiszoltakat használtak. És ez így is van. Azonban ami ennél lényegesebb, az a termelés megindulása: Az ember már nem csupán vadászik, halászik és gyűjtöget, hanem maga is elkezd növényeket termeszteni és állatokat tartani, majd idővel tenyészteni. Óriási változás ez az emberiség történetében! És a gabona ebben az időszakban válik jelentőssé, vagyis kapcsolatban van mindazzal, ami az államok kialakulásához, az írás megjelenéséhez, az ókori civilizáció megszületéséhez vezetett, tehát mindahhoz, ami mai valóságunk alapját képezi! (A paleolit étrend arra a feltételezésre épít, hogy az elmúlt 9 évezred nem volt elegendő ahhoz, hogy az ember megszokja a gabonafélék fogyasztását, ezért is tartózkodik azoktól.)
Távol a kenyértől
A mindennapi kenyér egészen a legutóbbi évtizedekig nemcsak testi táplálék volt, hanem különleges tisztelet is övezte az egész világon. Jézus „élő kenyér”-nek nevezi magát, és az apostolokat arra biztatta, hogy legyenek az emberiség „kovásza”. Az áldozási szertartásban a kenyér Jézus teste, ahogy azt Ő az utolsó vacsorán kijelentette. Az Istentől kapott kenyeret (és bort) adjuk vissza áldozatként Neki. Abból adunk, amit kaptunk Tőle. A kenyérre még ma is sokan keresztet rajzolnak a késsel, mielőtt megszegik – kifejezve a hálát, amiért van mit enni, és jelezve, hogy a kenyérben mindig Jézussal találkozunk.
Mára jórészt megfeledkeztünk a szimbólumokról. Az emberiség a 20. század során távol került saját élete valóságos alapjaitól, így a kenyértől is. Ennek egyik oka az, hogy a kenyeret már nem kis pékségekben, hanem kenyérgyárakban sütötték, a férfiak elfelejtették, hogyan kell gabonát termeszteni, a nők, hogy hogyan kell kenyeret sütni. A jó házi kenyérnél sokkal rosszabb minőségű „gyári” kenyér valóban kevésbé hordozta azokat a szimbolikus tartalmakat, amelyekről az imént írtunk. Mostanában azonban egyre többen értik meg, hogy a mezőgazdasági munka, az otthoni kenyérsütés nem „rabszolgamunka”, hanem emberi méltóságunk egyik alapja, hogy megteremtjük a betevő falatot, nem pénz formájában, hanem valódi élelem, gabona, növények, gyümölcsök formájában, és azokat magunk dolgozzuk fel. Az önellátás emberi méltóságunk megélésének egyik útja.
Érdemes ezen elmélkedni a mai napon, augusztus 20-án, amikor megszegik az új kenyeret…
Kóczián Mária
Kapcsolódó cikkeinkből:
Itt van az új “őrület”: paleolit kenyér
Tweet