Talita

Képzelt lények – Mit kell tudni a vámpírokról?

Szerte a világon léteznek többnyire fiatalok alkotta „vámpírközösségek”, melyeknek tagjai csaknem vámpír módjára élnek. Nem mennek a napra, sötét színű ruhákban járnak. Mások ugyan a való életben nem öltöznek vérszívónak, de számítógépes játékokon, szerepjátékokon az éjszaka teremtményeit játsszák el. De honnan ez az újfajta őrület?

Az emberiség már az ősidőkben is képzelgett vérszívó kísértetekről. Az ókorban a vért nem csak az élet hordozójának tartották, hanem a lélekének is. Odüsszeusz az Alvilágban vérrel csalogatta magához a lelkeket. A késő középkorban Luther Márton az Asztali beszélgetésekben is megemlít vérszívó démonokat. A magyar néphit eredetileg nem ismerte a vámpír alakját, de a környező szerb és román igen. Magát a szláv eredetű elnevezést német közvetítéssel vettük át a 18. század végén.
A vámpírok virágkora a 18. században kezdődött. A század első évtizedeiben a lakosság a magyar-szerb határról tömeges vámpíreseteket jelentett a hatóságoknak. A rémmeséknek az adott alapot, hogy a térség temetőiben meglepően jó állapotban maradtak a halottak. Előfordult, hogy a „kísértést” megelőzendő az ilyen tetemeket lefejezték vagy elégették. A hír bejárta az akkori „világsajtót, és ezután jelentek meg a vámpírok az irodalomban: versek, novellák, majd regények formájában. Az első igazán ismert mű Polidorinak a „Vampyre” című regénye volt 1819-ben, amit Lord Byron alakja ihletett. De híres írók, mint Goethe, Hoffmann, Gogol, Turgenyev, Mikszáth Kálmán műveiben is megjelent a vámpír.
A leghíresebb vámpírregény máig Bram Stoker Drakulája 1897-ből. Stoker vámpírját a 15. századi havasalföldi vajdáról, Vlad Draculról mintázta, de a várát tévesen Erdély területére helyezte. A műből egészen napjainkig több tucat feldolgozás született és születik. Leghíresebb közülük Murnau Nosferatuja. A leghíresebb Drakula a magyar színész, Lugosi Béla volt az 1930-as években.
Anne Rice neve szintén méltán híres a vámpírirodalomban. Az 1970-es évektől ír ebben a témában. Az ő vámpírjai nagyban hasonlítanak Stokeréihez, azzal a különbséggel, hogy nem bírják a napot. A vérszívók kedvenc helye könyveiben New Orleans, történeteinek egy része itt is játszódik.
Bram Stoker és Anne Rice nevét a mai tinédzserek már nem nagyon ismerik. A vámpírkultúrát Stephanie Meyer Twilight sorozata hozta vissza a köztudatba. Vámpírjai azonban már mások: állatvért isznak, gyémántként csillognak a napon, halhatatlanok, és halandó szerelemre vágynak, ezért köteteken keresztül szenvednek. Nézzük, kik is ezek a szörny figurák?

Alkonyi fények?

“A vámpíroknak annyi fajtája van, mint amennyi betegség a világon: van fertőző és halálos, de van, amelyik csak furán jön-megy, és kerüli a gyümölcsöket” (Terry Pratchett, Carpe Jugulum)

A buszra felszáll egy vámpír, és húz maga után egy koporsót. Az emberek tátott szájjal nézik, mire a vámpír megszólal:
– Mi van, nem láttak még ételhordót?

A vámpírizmus főbb szabályai:
Vérre van szükségük. Általában.
Van olyan is, amely a fiatalságot szívja ki belőled, vagy a lelkedet, vagy az akaratodat, vagy éppen az agyvelődet. Az egész csak a szívásról szól! Általában a vámpírok a vérre hajtanak, hogy kell-e nekik más is az már fajtától függ.
Vannak „vegetáriánus” vámpírok is, akik állati vért, vagy éppen már lecsapolt kórházi vért isznak. Ezek a “barátságos vámpírok a szomszédból”.
A vámpírizmus fertőző.
Az embert át tudják változtatni vámpírrá. A klasszikus vámpíroknak, mint például Drakula, még nehezebb dolguk volt, ha kisvámpírokat akartak csinálni, de a modernebb verziójú vámpíroknak már csak ki kell szívni az áldozatuk vérét, és esetleg a sajátjukból adni egy kicsit, és voila, kész is a kis vámpír hadsereg!
Mostanában újra népszerűbb lett a bonyolultabb módszer, az így létrehozott vámpírok általában szolgái lesznek az anya/apa vámpíroknak. De a szeretett személyt még mindig nem tudják átváltoztatni örök társsá.
A modern verziónál elmosódik a határ vámpír és zombi között. Azok a vámpírok, akik nem esznek, zombivá változnak.
Az első vámpír az, aki így született, nem pedig átváltozott. A vámpírizmus néha hozzá köthető. Ha ő meghal, akkor meghal a többi is, vagy visszaváltoznak emberré.
Vannak vegyes verziók is, ha agyatlan szolgát akarnak létrehozni, csak isznak a vérükből, ha viszont intelligens társat, akkor adnak nekik a saját vérükből is.
A vámpírok gonoszak, néhány kivétellel. Általában emberfeletti erővel és gyorsasággal rendelkeznek, és nem fogja őket a golyó.
Achilles-ín:
Karó a szívbe: A modern leírások szerint ez már végez velük, de a folklórban ez még csak megakadályozza őket abban, hogy elhagyják a koporsót. A legtöbb régi történetben egy kalapácsra vagy egy sírásóra van szükségünk ahhoz, hogy annak segítségével átüssük a karót a teremtmény szívén, és így megöljük. Régen ezt csak akkor tudták megtenni a lelkes vámpírvadászok, ha a lények aludtak, de ma már igazán könnyűvé vált a dolog, egy kézzel is véghez lehet vinni. Ezeknek a karóknak jót tesz, ha meg vannak áldva, de nem minden vámpír válogatós azt illetően, hogy mi megy keresztül a mellkasán.
A napfény. Eredetileg a vámpírok napközben a koporsójukban aludtak, és a napfény nem volt halálos számukra. Manapság egy sötét lyukban megbújva várják, hogy lemenjen a nap. Néha csak kifejezetten az UV-sugárzás halálos számukra. Bram Stoker Drakulája majdnem teljesen immunis volt a napra, csupán az átváltozó képességét limitálta. Ugyanez igaz a Drakula előtti vámpírokra: Carmillára és Varney-ra. A mai vámpírok különbözően reagálnak a napra: Joss Whedon vámpírjai hamuvá égnek, míg Stepheny Meyeréi gyémántként csillognak.
Érdekesség, hogy az arábiai vámpírok éjjel alszanak, nappal vadásznak, mert a sivatagi emberek jobban félnek a nappaltól, mint az éjszakától.
A vámpírvadászok olyan emberek, akiknek az a sorsuk, hogy vámpírokat öljenek. Ezek a harcosok gyakran dhampírok, vagyis egy vámpír és egy halandó közös gyermekei.
Megállítja, de nem öli meg:
A vámpírok manapság nem tudnak az áramló vízen átkelni, legyen az folyó, ér vagy óceán. Drakula például még át tudott kelni az óceánon, ahogy Nosferatu is.
A kereszt, a Dávid Csillag vagy a szenteltvíz megégetik őket, ha az, akinek a kezében vannak, hívő. Ha egy vámpír megissza a szenteltvizet, vagy megfürdik benne, akkor hamuvá ég.
Egyes legendák szerint a fokhagyma is hatásos a vérszívók távol tartására.
Az ezüst, mint tiszta fém is megfelelő lehet.
A folklór szerint a vámpírok megzavarodnak a keresztutaknál, és nem tudják megkülönböztetni az egyik irányt a másiktól.
Nem tudnak belépni egy házba, hacsak be nem hívják őket.
Hogyan állapítsuk meg valakiről, hogy vámpír-e?
Árulkodó nyom, ha nincs tükörképük. Tehát, ha valakiről azt gyanítjuk, hogy éjszakánként mások vérét szívja, akkor egy kis kézitükörrel megállapíthatjuk, hogy igazunk van-e, vagy csak nem tud aludni az illető.
Ha valakinek nincs pulzusa, és nem lélegzik (és nem egy hullaházban, vagy ravatalozóban dolgozunk, ahol ez mindennapos dolog), akkor bizton állíthatjuk, hogy találtunk egy vámpírt!
A kinézetük is lehet árulkodó: nagyon sápadtak, különösen csillog a szemük, és szeretnek feketében járni.
Szobahőmérsékletűek vagy annál is hidegebbek.
Halhatatlanság:
Ahhoz képest, hogy halottak, elég fürgék.
Nem úgy öregednek, ahogy a halandók. Gyakran örök fiatalságok nyernek a vérből, míg más esetekben csupán lassabban öregednek.

A vámpírtörténetek örök életűek, és bár vannak olyan korszakok, amikor háttérbe szorulnak, a kora romantika kora óta szerves részét képezik mind az irodalomnak, mind a filmiparnak.

Lugosi Béla,  a magyar vámpír

Kisgyörgy Eszter – Szerkesztőség

Egy forrásunk: http://tvtropes.org/pmwiki/pmwiki.php/Main/OurVampiresAreDifferent?from=Main.JapaneseVampire%29