Keresd a nőt! – A női hivatásról férfi szemmel
A nők ma is döntő szerepet játszanak a nem géppisztollyal terjesztett értékrend alakításában, ezért is figyeljünk rájuk. A következő generáció élete ugyanis nagyjából olyan lesz, amilyennek ők megálmodják.
Elgondolkodtató szövegrészre bukkantam Paul Johnson „A kereszténység története” c. művében:
„Az asszonyok jóval nagyobb szerepet játszottak a keresztények jótékonysági tevékenységében, mint a zsidó diaszpóra hasonló szervezeteiben; ez volt az egyik oka annak, hogy a kereszténység átvette az ekkor már stagnáló judaizmus hittérítő szerepét. Az asszonyoknak komoly előnyöket kínált; mint az Úr előtt a férfiakkal egyenlőket kezelte őket, azt parancsolta a férfiaknak, hogy ugyanolyan szeretetteljes figyelemmel bánjanak feleségükkel, amilyennel Krisztus viseltetett „menyasszonya”, az egyház iránt, és védelmezte őket a házasság szentségéről szóló, szokatlanul konkrét jézusi tanítás is. A keresztény asszonyokkal kezdődött meg a hit behatolása a magasabb társadalmi rétegekbe; gyermekeiket aztán keresztényeknek nevelték, és nem volt ritka, hogy idővel kereszténnyé lett a férjük is.”
Fontos igazságot fogalmaznak meg a fenti sorok. A nők ma is döntő szerepet játszanak a nem géppisztollyal terjesztett értékrend alakításában, népszerűsítésében, ezért értőn oda kell figyelnünk a lelkükben uralkodó elképzelésekre. A következő generáció élete ugyanis nagyjából olyan lesz, amilyennek ők megálmodják.
A fiatal magyar nők többsége ma az önkiteljesítés egyik fejezeteként gondolkodik a gyermekvállalásról*: először az egyetem, aztán a karrier, egy jó autó, szép nagy lakás, közben rendszeres nyaralás/sítúra, talán férj, talán gyerek – majd valamikor. Ha belekérdezek a részletekbe (hogy jön ez össze a férfiak elképzeléseivel és a női testben ketyegő biológiai órával, a nyugdíjrendszer fenntarthatóságával, az össztársadalmi szempontokkal?), sértődött választ kapok. Igazságtalanság, hogy a nők röghöz legyenek kötve a család, a gyermekszülés és nevelés által, ők is megérdemlik ugyanazt a szabadságot, mobilitást, mint a férfiak. A társadalom és a férfiak – továbbá ad hoc képviseletükben a beszélgetőpartner – bekaphatják az összes… begyepesedett rögeszmét.
A fiatal nőknek tele van a tökük (az a zöldessárga sütni-főznivaló, mi más?!) azzal, hogy tőlük várják a szülést, a gondozást, a nevelést. Ráadásul úgy, hogy „azokon a napokon” még a közérzetük is rossz. Köszönik szépen, ez nekik így, ebben a formában nem buli. Ez nem érvek-ellenérvek kérdése, hanem így van, és kész.
Maximálisan megértő vagyok, szerintem sem igazságos, hogy a nők a fajfenntartásból megterhelőbb részt kénytelenek vállalni. Azt mondom, mi, férfiak tegyünk meg mindent, ami megtehető a női terhek könnyítése, az igazságosabb női-férfi szereposztás kialakítása érdekében.
Maximális megértésemért cserébe megelőlegezem, hogy a nők is bizonyára nyitottak lesznek a férfiigényekre. Saját listám élén egy antigravitációs autó, élethosszig tartó virilitás és egy nanotechnológiás, 3D-ben világító ágytál szerepel. Meggyőződésem, hogy a technika fejlődésének köszönhetően vágyam megvalósul egyszer, talán éppen női kutatók segítségével. Szóval mindezt megelőlegezve, teljes erővel bevetem magam a női sors igazságossá tételébe. Nézzük a lehetőségeket.
Az a helyzet, hogy gyerekekre szükség van és lesz – de minek terhelnénk ezzel a nőket, ha nem szükséges? Indíthatnánk például egy lombikprogramot, a megtermékenyítés és kihordás végül is nem igényel feltétlenül női szerepvállalást. Sajnos felmerülnek az Aldous Huxley: „Szép új világ” című regényében előrevetített mellékhatások, problémák, ám ezek valószínűleg kezelhetők. Hogyan? Ajánlom a művet gondolatébresztő szakirodalomként.
Indíthatnánk egy keltetőprogramot is: a megtermékenyített női petesejtet mesterséges tojásba ültetnénk bele, és a tojást mi, férfiak őriznénk. Sok férfi ma is hosszan kotlik (kocsmában, WC-n, stb.), a nagy cél érdekében legtöbbünk szívesen kotlana 9 hónapot, ez a minimum, nem?
Aztán az agyelszívás mintájára indíthatnánk egy gyerekelszívási programot: a Föld egyes országai túlnépesednek, miért ne fogadhatnánk örökbe a gyermekfeleslegüket? Az első egy évben azért még nem szakítanánk el a csecsemőket a felnőttkori boldogsági esélyük szempontjából alapvetően fontos biológiai anya szeretetétől, ám a 13. hónaptól hajrá! A kicsikről azután a nevelőapák és nagyszülők gondoskodhatnának, míg a nő dolgozik. E megoldás szó szerint új színt hozna életünkbe, mellékhatásai nyilván kezelhetők, és a nők nyilván készséggel vállalnák e mellékhatások kezelését, hiszen a megoldás az ő érdekükben jönne létre.
Még frappánsabb megoldással behozhatnánk az említett túlnépesedő országok lányait, fiatal nőit is. Ez aztán az izgalmas, kalandos, férfinak való feladat. Messieurs, cherchons nos femmes, azaz: uraim, keressük meg asszonyainkat! Ők még a hagyományos családmodellben nőttek fel, alighanem örömmel részt vennének országunk lakosságszámának szinten tartásában, ily módon teljesen tehermentesítenék az anyaságot „tenyészfeladat”-nak érző magyar nőket.
Utóbbiak vígan építhetnék karrierjüket, autózhatnának, berendezhetnék igényes lakásukat, nyaralhatnának, telelhetnének. A férfiak előnyös biológiai tulajdonságait ismerve bizonyos, hogy alkalmi szexpartnerben is bővelkednének, amíg bírják csáberővel, illetve amíg a partner kellően súlyos elvonási tünetben szenved. Bár a hagyományos családmodellt vállaló nők képesek kötődési élményt és monogám szokásokat varázsolni férjeik lelkébe, így a szingli nők számára nem feltétlenül a párkapcsolati szempontból legértékesebb férfipéldányok maradnak. De hát nem is lelki célokra kellenek! Véleményem szerint mindenki minden tekintetben elégedett lesz a javaslatom mentén kialakuló helyzetével.
Voilá, hölgyeim! Akkor most rátérhetünk az antigravitációs járgányomra? Olyan cuki kis lukeskywalkereset szeretnék, hátul íves légterelőkkel és hiperhajtóművel, mint a Csillagok háborújában.
* A többségi értékrend mellett nagy a sokszínűség: a fiatal nők egy része például külföldi férjre pályázik egy jóléti államban; mivel ők jórészt elköltöznek, kevés szerepük lesz a következő hazai generáció életében. Szerencsére nálunk is vannak olyan lenézett, „lúzer” csajok, akik az Igazira várnak, gyerekeket szeretnének vállalni vele, és évekre otthon maradnának a család jóléte érdekében. Írásom értelemszerűen nem róluk, nem nekik szól.
Vértes László
http://verteslaszlo.blogspot.com
Tweet