Keresztény, feminista, Slachta! – 1. rész
A keresztények legtöbbször elutasítják a feminizmust, különösen annak radikális, a férfiakban ellenséget, alsóbbrendű lényt látó ágát. Azonban a női emancipációs küzdelmek kezdetén, a XX. század elején fellépő Slachta Margit (1884-1974) az általa végzett szociális nővédelmi munkát és nőjogi tevékenységet keresztény feminizmusnak nevezte. Slachta kivételes, ragyogó alakját a szocializmus éveiben tudatosan feketítették be.
De ki is volt Slachta Margit?
A válasz egyszerű: egy csinos, szép arcú, törékeny alkatú fiatal lány, ahogy ez a képen is látható.
Lengyel nemesi családból származott. Apja a Kassai Takarékpénztár vezetője volt, Margit ebben a városban nőtt fel. Elhatározta, hogy tanárnő lesz, és meg is szerezte az ehhez szükséges végzettséget. Miután családja, egy lánytestvére kivételével 1908-ban az Egyesült Államokba emigrált, teljesen a saját kezébe vette életét. Margit saját bevallása szerint apjától egyetlen dolgot örökölt: az önfejűséget.
A 24 éves, mélyen hívő lány már előzőleg megismerte a keresztény szociális munkát, ezért úgy döntött, hogy életét teljes egészében ennek szenteli. Tanári állását feladta, belépett a Farkas Edith által 1908-ban szervezett Szociális Missziótársulatba, és annak legaktívabb tagja lett.
Farkas Edith a kor karizmatikus asszony-alakja, akit Gárdonyi Géza „bibliás asszonynak” nevezett. XIII. Leó pápa 1891-ben kiadott enciklikájában, a Rerum Novarumban először jelent meg a szociális problémák katolikus szellemű megoldásának fontossága. Ennek hatására az ekkor rendkívül konzervatív és a kapcsolatot a néptömegekkel elvesztő magyar katolikus egyház néhány kiemelkedő alakja is megkezdte a munkát. Közöttük a legaktívabb Prohászka Ottokár volt. Több arisztokrata hölgy is hozzálátott a szociális munkához, amelynek egyik ága a nővédelem volt. Pállfyné Károlyi Geraldine nyerte meg munkatársának Farkas Edithet, aki szintén nemesi származású volt. Edith megszervezte a katolikus patronázst, amely külföldi minták nyomán a munkásnők védelmével, támogatásával foglalkozott a keresztény értékrend alapján.
Slachta Margit az első világháború alatt szociális iskolát szervezett, szerkesztette a Szociális Missziótársulat lapját, amely először a Keresztény Nő címet viselte, majd pedig Magyar Nő címmel jelent meg. Alcíme pedig ez volt: „A keresztény feminizmus lapja”.
Slachta Margit a szociális kérdéstől jutott el a politikáig. A háború alatt a gyorsan változó, átszerveződődő keresztényszocialista pártok tagja volt, majd 1918-ban megszervezte a Keresztény Női Tábort, amely a nők választójogáért, tanuláshoz való jogáért harcolt, miközben a család összetartozását, a hagyományos női foglalkozásokat preferálta. Slachta Margit üdvözölte a Károlyi-kormányt, mert az megadta az általános és titkos választójogot, így a nők is választhatókká és választókká váltak. Emellett a meggyőződéses legitimista asszony egy szép írásban búcsúztatta a királyságról lemondó IV. Károlyt és feleségét.
Slachta Margit 1920-ban a Keresztény Nemzeti Egység Pártja jelöltjeként a budapesti I. kerület nemzetgyűlési képviselője lett. Személyében az első nő ült a magyar parlamentbe.
Annak ellenére, hogy férfi képviselőtársai mindent megtettek azért, hogy ellehetetlenítsék a munkáját, az ülésszak alatt 28 beszédet mondott, számos törvényjavaslatot nyújtott be, amelyek többsége szociális és nővédelmi kérdésekkel foglalkozott. (Hogy mennyire férfiközpontú volt ez a világ, arra jellemző adalék, hogy ekkor a Parlamentben nem volt női mosdó.) Slachta úgy érezte, hogy politikusként tehet a legtöbbet a nőkért, a nehéz helyzetben élőkért. Ez volt az a pont, ahol elképzelései elváltak Farkas Edithéitől, aki nem tudta elfogadni, hogy társai közül valaki ilyen aktívan politizál. Slachtát és néhány társát kizárták a Szociális Missziótársulatból 1923 májusában. Ő azonban nem tétlenkedett, egy héten belül megalapította a Szociális Testvérek Társaságát.
1996-ban írásszakértő analizálta Slachta Margit kézírását, anélkül, hogy tudta volna, kiről van szó. Alább néhány részlet az analízisből: „ 1. Az átlagtól alapvetően különbözik, magasrendű öntudata és küldetéstudata van. 2. Erősen vezetett és mégis nagyon erősen vezető karakter. 3. Egyénisége csupa ellentmondás, de harmóniában lévő ellentmondás /…/ Nincs magán énje, ugyanakkor jóindulatú és nyitott kifelé, sőt segítőkész. 4. Nőiessége és férfiassága egy egészen egyedülálló kuriózum, a legnagyobb nő és a legkeményebb férfi együtt. /…/ Gyermekkorban történt indíttatásból olyan fokú szerelemben él egy természetfölötti Személlyel, ami alapvetően meghatározza az egész életét.”
Balogh Margit: Slachta Margit c. tanulmánya nyomán.
Kóczián Mária
Második rész:
Keresztény, feminista, Slachta! 2. rész
Tweet