Talita

Keresztény vámpírok?

Sok keresztény összevont szemöldökkel inti kisebb vagy nagyobb gyermekeit, ha az Alkonyat-széria „ördögi” könyveire vagy filmjeire áhítoznak. Rosszul teszik. Stephanie Meyer Alkonyat-regényei az utóbbi évek „legkeresztényibb” ifjúsági könyvei közé tartoznak.

Egy Istenben hívő író bármit Isten eszközévé alakíthat. Csak akarat, lélek és tehetség kérdése. Akár egy vámpírból is formálhat keresztényt.
A történetben egy tizenhét éves lány, aki eddig elvált anyjával élt, most apjához költözik egy álmos, borongós észak-amerikai kisvárosba. Bella Swan átlagosan szép, átlagosan okos, az átlagnál ügyetlenebb, kicsinyhitű, jó lelkű, érzékeny és komoly lány.

Edward Cullen átlagon felül szép és okos tizenhét éves fiú, de a személyiségéből távolságtartás árad, így csak iskolatársai irigységét és csodálatát vívhatja ki. A családja sem hétköznapi: szokatlanul szépek, fehér bőrűek, szemük alatt enyhe lilás árnyalattal. Menők, gazdagok, de zárkózottak. Azt rebesgetik, hogy a Cullen-házaspár mind az öt gyermekét örökbe fogadta.

Bella egyes szám első személyben számol be nekünk Edward iránti szerelméről, félszeg közeledésükről. A lány lassan rájön, hogy szerelmese vámpír, családja is vámpírokból áll. Nem rémül meg, hanem elfogadja ezt a tényt, így Edward boldogan éli meg, hogy végre nem kell titkolnia valódi kilétét egy ember előtt.

Ezek a vámpírok azonban nem „olyanok”, nem ijesztő, démoni figurák. A Cullen család ugyanis – emberi kifejezéssel – vegetárius, ami az ő esetükben azt jelenti, hogy önkéntes fogadalmuk alapján nem fogyasztanak embervért, csak állati vérrel táplálkoznak. „Tudod, olyan ez, mintha te sosem ennél húst, csak tofut – mondja Edward Bellának –, nem az igazi, de jó erőben tart.” S hogy miért vállalják ezt az önmegtagadást? Az emberies lét lehetőségéért. Sok gyakorlattal, önmegfékezéssel úrrá tudtak lenni az emberi vér iránti szomjukon, így tudnak az emberek között élni. Még így is nehézség számukra, hogy nem öregszenek, vámpírrá változásuk életkorában maradnak örökké. Előbb-utóbb feltűnik ez az embereknek, ezért öt-hat évenként kénytelenek új vidékre költözni, új személyiséget és egzisztenciát teremteni. Így a Cullen-ifjak már sok gimnáziumot és egyetemet kijártak, mert a diák-lét az ő életkoruknak megfelelő életforma.

Carlisle Cullen, a család feje több mint háromszáz éves, de egy huszonéves ifjú szépségével jár-kel a világban. Egy lelkész fiaként született a 16. századi Angliában. Apja, keresztény buzgalmában, kíméletlenül üldözött minden ördöginek tartott lényt, így a vámpírokat is. Egy hajsza során fiát vámpírharapás érte, így változott át a rettegett és gyűlölt lénnyé, akinek attól kezdve már a saját apja elől is menekülnie kellett. Carlisle lázadt a sorsa ellen, emberi létre vágyott. Elhatározta, hogy nem öl embert, kizárólag állatok véréből táplálkozik, ami lényegében nem áll távol embertársai étkezési szokásaitól. Európa szinte minden országát bejárta, később Amerikába települt. Híres egyetemeken tanult, majd – miután teljesen immunissá vált az emberi vér vonzerejére – sebészorvosként kamatoztatta tudását különböző kórházakban. Példaképe lett a köréje csoportosuló vámpíroknak, fogadott „családjának”.

A regény másik, kimondatlanul is keresztény figurája Edward, Bella vámpír-szerelme. Edward is nehezen éli meg az új személyiségét (az első világháború idején változtatta őt át Carlisle, hogy ezzel megmentse a tífuszban haldokló fiút). Attól tart, a lelke elveszett az átalakulása során, így kívül esik Isten világán. Bella bizonygatja neki az ellenkezőjét, noha a lány nem hisz Istenben. Bella a házasságban sem bízik, mivel szülei elváltak. Edward a tiszta és örök szerelmet vallja (amely az ő esetében szó szerint örök), és hisz abban, hogy a szerelem a házasságban teljesedik ki. Így indokolja nászéjszakájuk elhalasztását a házasságkötés utánra: „Az erényem az egyetlen, ami még megmaradt nekem.”

Az utóbbi években a kamaszoknak (és felnőtteknek) szóló szépirodalomban nem találkoztam szebb szerelmi hitvallással. A házasság, az élethossziglan szóló szeretetkapcsolat tiszteletének a megnyilvánulásai – és még sok más, valódi emberi értéket közvetítő epizód – az utóbbi idők legnívósabb ifjúsági regényei közé emelik az Alkonyat-tetralógiát.

Ne feledjük: ezeket a képzelt lényeket mi alkotjuk, vagyis az emberi fantázia. Koronként, közösségenként változhatnak és változnak is. Rajtunk is múlik, hogyan. Úgy tűnik, Stephanie Meyernek köszönhetően a régi, véresen gonosz vámpírfiguráknak bealkonyult.

Kölnei Lívia